Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Novák László: Tradicionális kapcsolatok a Felvidék és az Alföld északi területei között

vásári (imitációt, amelyben rögzítették az árakat. Az 1823. évi Szent György-napi vásár előtt előírták, hogy "Szenes Kotsi két lovú" 24 krajcárt fizet, s ha több lovat fognak a kocsi elé, minden ló után 6 krajcárt kell fizetni. Vaskereskedéssel többen is foglalkoztak. "Vasat áruló, 2 lovú Kotsi" vásári taxája 36 kr, ha több lovú, minden ló után 6 kr-t kell fizetni. Vaskereskedéssel zsidók is foglalkoztak, de ők kevesebbet fizettek, 2 lovú kocsi után 33 krajcárt.

17 Építőanyagot, a nélkülözhetetlen fenyőfa deszkát részben Komáromból, részben pedig Gömörbol szkároslak, osgyánlak, rimaszombati kereskedők hozták a XVII. században. Például "Iszkárosiaktul" százhetven szál fenyődeszkát vásárolt a körösi tanács 1661-ben.

18 A korszerű építkezéshez nélkülözhetetlen építőanyagot, a meszet nemcsak a XVIII-XIX. században, de szinte napjainkban is a felvidéki mészkő hegyekből szállították. Többek között nézsaiak, püspökhatvaniak, alsópetényiek, csőváriak bonyolították le az üzletet, de a Bükk helységből is kerül mész Nagykőrösre. Például, "Egri Lakos Német István, és Miskolczi Lakos Tóth Jánostól a Város részére 14 véka Meszet Vásárolván" 42 forintért - tudósít a számadó 1817. december 4-én.

19 Fontos vas, fa, cserép és textil áruféleségek származási helye a Felföld. A gömöri kohókban olvasztott vasból ezerszámra gyártották a késeket. Kedvelt ajándéktárgy volt mind török, mind pedig magyar részre a gyöngyházas kés és borotva, ezért a körösi tanács rendszeresen, száz pár számra vásárolta fel a késeket a gömöri elsősorban is rimaszombati - kereskedőktől. Például Rimaszombati Molnár Tamástól 30 pár gyöngyházas kést, a feleségétől 20 párat, s még további 127 pár gyöngyházas kést vásárolt 1660-ban a körösi tanács.

20 Gyöngyházas késeket rendre hozatott még a váios Győrből is az Érsekújvárban, vagy máshol hivatalos ügyben eljáró körösi lakosokkal. Bécsből az értékesebb, aranyas késeket" szerezték a magasrangú törökök számára.

21 A kések mellett más szerszámok is Gömörbol kerültek Nagykőrösre (pl. lapát).

22 Később, a XVIII.-XIX. században készárukónt szögeket, vasabroncsot hoztak a Felföldről Kőrösre. Érdekességként említjük meg, hogy a körösi tanács 1800. november 9-én "Alsó-Meczensefi Vas mív áruló Strempel Mihálytól" vásárolt 6000 lécszeget a pótharaszti csárda istállójának tetejezósóhez.

23 A XVII. században Gömörbol hozták rendszeresen a különböző fából készített eszközöket, elsősorban is dézsát.

24 A XVIII.-XIX. századi vásári llmitációs lajstromokból bizonysága szerint sokféle faárucikk került a Felföldről az Alföldre. A vásári árszabás szerint "Abrontsos tót" két, három, négy lovú kocsival vagy ökrös szekérrel, a "Hordós Tót" két vagy három lovú kocsival, a "Kerekes Tót" két vagy több lovú kocsival, a "Lábas ólas Tót" szintén, két vagy több lovú kocsival jött a körösi vásárokba.

25 A keményfából, tölgyből készített erős kerékre, hordókra nagy szükség volt a városban, akárcsak a lábasólakra. Az Alföldön általában sárfalú, nád, vagy cserép héjazatú - alkalmasint bogárhátú, vagy földbe ásott, putriszerű - disznóólakat építettek. Emellett azonban keresett cikknek számított a Felföldről hozott, erős kemónydeszkából összerótt, könnyen mozdítható, illetve áthelyezhető lábasói is, amely fontos létesítménye a hegyvidéki gazdaságok portáinak.

26 A hagyatéki leltárakban nyomon követhetjük a Felföldről behozott áruféleségeket. Innen származó "Tölgyfa deszka Disznó ólhoz való" volt öreg Dús András akolbeli istállójának végében az 1809. november 28-án tartott összeírás szerint Nagykőrösön.

27 Az 1826. évi Demeter napi vásárban (október 23.) Nógrád vármegyében fekvő Etesről Kartsó József ós Szelei János hidasólakat árultak, s "bizonyos Nkörösi Lakos Töllök egy hidas ólat vett 10 VCz ftokon, mellyekből 6 ftkat meg is fizetett olly feltétel alatt: hogy a' Hidas Ólért Del utánni két órára el fog menni, azomba a' jelentők már négy óra után azt jelentik hogy többed magokkal el akarnak menni, tehát az ólat itt hagyják, hogy ha bizonyos gazdája akadna, tehát a' meg fizetetlen 5 ftokat fizesse meg, 's Sequestralodjon a' jövő Esztdei Sz. László napig... ezen kívül egy Dózsát ós egy Vedret is hagyott ott Valami Nkörösi Lakos..." jegyezték fel a város jegyzőkönyvében.

28 Cegléden, 1821. február 13-án öreg Atányi Tóth Gergely javai között becsülték fel a lakóházat a "hozzá való portával ós Hidas-Óllal" együtt 600 forintra.

29 A vásári limitációban szereplő kereskedők portékái közül nyomára bukkanunk a hordóknak, kerekeknek is. Például, az említett, 1809-től való inventárium szerint az istállóban "Nagy hátulsó Tót Kerék", az akol udvarán pedig "Két ló után való jó Tót Kotsi Saragjával ferhóczel" volt található.

50 Kocsit is árultak a vásárban, az áru szállítására használt szekeret értékesítették a szlovákok, vagy e célra vontattak le új járművet, amit - a recens adatok alapján is tudunk -, a vásárban külön helyen árultak úgy, hogy a rudat felállították, s a végére szalma- vagy szénacsomót kötöztek. Különböző portékák kerültek még a Felföldről az Alföldre, amelyekről szólnak a levéltári forrá375