Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Novák László: Tradicionális kapcsolatok a Felvidék és az Alföld északi területei között
sok. Tudjuk, hogy a szárazmalomhoz szükséges tölgyfát nemcsak az Erdőhátról hozták. A városi számadáskönyvek tanúsítják, hogy Galgóczról, de Tornagörgőről is hoztak Kőrösre a malomhoz szükséges somfát. "Galgóczra Talpak ós Deszkák vásárlására adtunk Tall 90 pol 5 dn" - jegyezték fel 1702-ben. 31 "N.Torna Vármegyében Görgő nevő Hellysógbeli Tegzes János Somfa árulótól vettem itt a' Piaczunkon 435 darab Malom fog, ós Orsónak való Som fát a' Város Malmához 8 "15 kr' - jegyzetté fel a számadó bíró 1801. május 20-án, s ugyancsak ő vásárol 1814. május 8-án "Görgő helységben Bartók Józseftül" 400 darab somfát, hasonló célból. 32 Az "Abrontsos Tótok" a hordó dongák összeszorítására szolgáló fa abroncsot hozták a vásárokba. Az 1813. évi Demeter napi vásárban "Gömöri és Osgyáni Abrontsos ós Fazekas Tótok" Is megfordultak, s mivel 14 ökreik tilos helyen legeltek, a tanács lehajtatta ezeket s 14 ft bírságot vetett a kereskedőkre. 33 A "Tót" megnevezés ez esetben is tágan értelmezhető terminológia, a palócokra is vonatkozik, nemcsak a szlovákságra. Ebben erősít meg bennünket a város 1782. évi számadáskönyve, amely szerint "Salgo Tarnyai Földi Mátyástól" vásároltak 110 abroncsot a városi pincében lévő hordókhoz. 34 A gazdaságokban, háztartásokban nélkülözhetetlen vessző kosarakat, kasokat rendszerint az Ócsárol ós a Tisza mellékéről hozott vesszőből kötötték helyben, vagy hozták onnan a vásárokra, heti vásárokra. A jobb minőségű, hántolt vesszőből fonott kosarakat, garabót - amellyel az asszonyok piacra jártak vásárolni - rendszerint Felföldről hozták. Erre utal a "győri garabó" ós a "tót garabó" megnevezés. A városi tanács illetékese 1757. július 8-án a "Győri Kosarat a' Város Háza szükségére" vásárolt. 35 A hagyatéki leltárak is híradással vannak ezekről: néhai Gál Gergely háza padlásán 1802-ben 4 darab "Győri garaboly" volt, s amikor néhai Losontzy Jánosnó Szigeti Erzsébet ingóságait "kótya vetye által" értékesítették 1810-ben, akkor egy-egy "Győri garabo" ós "Tót garabó" talált gazdára 3030 krajcárért. 36 A Felföldről hoztak üvegárut, cserépedényeket egyaránt. A jó hőálló, mázas cserépedényeket, s a míves korsókat tömegesen hozták Gömörből a XVII. században. Rendszerint rimaszombati kereskedők bonyolították le az üzletet, akik a gömöri fazekasközpontok termékeit szállították Nagykőrösre, akárcak a szkhárosiak, s az osgyaniak. A város 1660/62. évi számadásai szerint egy rimaszombati asszonytól "vásznakat üvegheket" vettek, "Rymaszomtahi Molnár Thamastul" pedig hitelben vásároltak "nagy koros fazekat", másoktól vettek tálakat, "talacskakat", s üvegecskeket". "Iszkárosiaktól fazekakat, tálakat. Rimaszombati Pintér Jánostól "két fülű bőghet boros korsott" is vettek. 38 A XVIII. században a vásári limitációk csak arról emlékeznek meg, hogy "Fazekas, Tálas, Korsós" szekerek után kellett fizetni helypénzt. A város számadáskönyvei szerint a Nógrád megyei Nagyfaluból vettek nagy mennyiségű cserépedényeket. Az 1751/52-es számadási évben is "Lőrinczik Páltul 1800. Korsokat vettem a' Pinczékre... f. 27", a Szent László Király napi vásárban, majd szeptember hetedikén a piacon "Nagy Faluban lakó Lőrinczik Páltul... Korcsmára való tizennyólcz száz ötven Kancsókat... f.27 "15." - jegyezte fel a második bíró, majd április 23-án ezer kancsót, május 8-án 1100 kancsót, s ugyancsak tőle 30 karika abroncsot ós 6 apró hordót vásárolt Lőrinczitől. 39 Máshonnan - így Gömörből - is hoztak cserepeket: "Ezer Kancsót vettem fel földi Tóttul" - jegyezték fel 1765. április 27-ón a város számadáskönyvében. 40 A vásári árszabások szerint "Üveges Tót", "Üveges Német" is megfordult portékájával a körösi vásárokban. 41 A XVII. századi adatok szerint gyolcsot, vásznat nagy mennyiségben hoztak a körösi vásárokba, akárcsak a későbbi évszázadokban is. Az 1660-1662-es években rimaszombatiaktól, szkárosiaktól, vásznat "süveghet Tizedesünk(ne)k, "bulya vásznak sait ruhának valót", stb. vásároltatott a körösi tanács 42 A XVIII-XIX. században szintén felvidéki szlovákok jöttek az Alföldre, de előfordult, hogy körösiek is elmentek Felföldre gyolcsért. A vásári áriimitációs jegyzék szerint "Csipkés Tót", "Gyolcsos Tót" árusított Nagykőrösön. 43 A város tőlük is vásárolt: "Vettem Gyolcs hordozó Tóttul Város számára négy Asztalkendőt" - jegyezték fel 1767. május 14-én. 44 Tömösközi János javainak 1823-ban való összeírásakor két "tótos reczés vánkus" is előkerült, amely szintén a szlovák kereskedőktől került a kelengyés ládába. 45 A vásári kereskedelem mellett mint volt az a XVII. században - fontos szerepet játszott a bolti kereskedelem is. Felföldről nem csupán vásárokra szállították, de onnan le is telepedtek az Alföldre, s innen szervezték meg az értékesítést. Ilyen kereskedő volt Cegléden Medvetzky József, aki rőfével hamisan mérte a gyolcsot, s a botbüntetést csak nemesi származására való tekintettel úszta meg, a városi tanács pénzbírsággal sújtotta. Medvetzky társa volt Luski József, mindketten "Tettes Árva V(árme)gyei Krasznahorkai Lakos gyolcsos Totók". 376
