Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

tőséget. Itt rendezték a vasárnapi táncokat, bálokat, és ide tért be spontán módon egy-egy legénybanda, egymást kölcsönösen becsülő személy. Egyértelműen megállapítható, hogy a kocsmázásból, annak mindenféle formájából az uradalmi cselédség kimaradt, s közülük csak egyedül a faluban élő uradalmi iparosok tértek be. Ha cselédember be is ment, csak addig tartózkodott ott, míg kirendelt italát felhajtotta. Beszélgetésbe senkivel nem keveredett, az asztalhoz úgyszólván le sem ült. Kerülték a kocsmát a pógárok is. ők rangon alulinak tartották - a bálokat leszámítva -, hogy kocsmában üljenek, úgy vélték, társadalmi pozíciójukhoz saját boruk fogyasztása tartozik inkább hozzá. A szőlőbeliek ugyanakkor rendszeres kocsmalátogatók voltak, vasárnaponként bandában jelentek meg, s az ott lévő pógárgyerekek és kisházasok fogyasztását igyekeztek túllicitálni, s ezzel megmutatni, hogy ők is érnek annyit. Jellemző elkülönülésükre és viselkedésükre egyik volt szőlőbeii adatközlőnk elbeszélése. "Parasztgyerekek voltunk, legyüttünk Mozsgóra a szőlőből az öreg Mátyáshoz. Kórtünk egy liter bort. Odahozattam az asztalra, oszt akkor azt mondta: Na, ti kaptok még egy liter bort rá, mert ti jó gyerekek vagytok. De a Pozsgai gyerek (falubeli pógár) begyün, megiszik egy kisfröccsöt, elmegy innét és akkora lármát csinál, hogy nem lehet hallani. Ti legyüttök a szőlőbül, ti megisztok tíz liter bort, és semmi lármát nem csináltok. Nyáron, mikor mentünk föl és látta, hogy mi megyünk, a pincébül hozott fel hideg bort: Uraim meleg van, igyatok hideg bort. Ne fizessétek ezt, ezt én fizetem. Már mikor legyüttünk a szőlőhegyről, hárman-négyen szőlőhegyi gyerekek, így vasárnap vagy estefelé, már hozta is a liter bort. Odaült mellénk az öreg sváb kocsmáros, hozta a cigarettát, elbeszélgettünk. Azt mondta: Titeket szeretlek, mert ti nem kiabáltok. Még hozok egy liter bort, oszt igyatok. Hát mink hozzá voltunk szokva, szőlőhegyi gyerekek, ugye a borhoz, nekünk nem számított. Én, ha öt liter bort megittam, akkor is elmentem. Hát ezek meg, a kis úri pógárgyerekek akkora lármát csináltak az utcán, de hát a csendőrök akkor se szóltak nekik." A kocsmába a kisházasok is beültek beszélgetni, iszogatni, ők azonban ügyet sem vetettek másokra. A falubeli legények a kialakult bandában járták a kocsmát minden faluban.

33 A nagyobb legények bandája meglehetősen nagy hanggal volt, a kisebb legények mukkanni sem mertek. "Mindegyik megmaradt az ő korosztálybeli társaságában. Nem ment át egyik a másikba. Egy-két év nem számított, egy-két év különbséggel azért még bent volt valaki a nagy legények csoportjában. Mink a mi bandánkkal ültünk a kocsmában és figyeltük a legényeket. De oda nem lehetett menni hozzájuk. Akkor azt mán kiközösítették volna." A falubeli legények tehát korosztályonkint tagolódtak, de elhatárolták magukat a szőlőbeliektől, mint társadalmi rétegtől. Akármennyit is ittak, alig egy-két összetűzésre, verekedésre emlékeznek. Ezek a társadalmi különbségek a kocsmában rendezett bálok alkalmával oldódtak. Egy-egy ilyen nagyobb rendezvényen a szőlőbelieknek is helyük volt, s ők is megtáncoltathatták a pógárlányt is. Még akkor is, ha néhány lépés után a pógár fiú lekérte, s nem engedte tovább táncolni. Egy évben négy-öt nagyobb bált rendeztek, s közülük kiemelkedett a Katalin-bál, a szilveszteri bál, a húshagyó bál és a búcsúbál. Ezek annyira nyílt bálok voltak, hogy más faluból is átjöttek, ismerkedtek. A búcsúbált nevezetessé tette a birkasorsolás szokása, amikor a vagyonos pógárgyerekek pénzt adtak össze egy birkára, azt kisorsolták, majd levágták, és közösen elfogyasztották. Ugyancsak bál alkalmával rendezték meg a kakasütést Mozsgón, amiben minden bálon megjelent legény részt vehetett. A kakasütés szokását ebben a formában már felújított szokásnak tekinthetjük, ezt mutatja az is, hogy szemben a spontán, továbbélő birkasorsolás szokásával, minden társadalmi ellentét mellőzésével gyakorolták. Voltak ezen kívül zártkörű bálák, amit Mozsgón az iparosok rendeztek, s ugyanitt emlékeznek egyesek a pógárgyerekek által szervezett zártkörű angyalbálokra is. A szórakozások közül kiemelkedett a pincézés, a pincében rendezett táncmulatság. A pincézés falubeliekre és szolobeliekre egyaránt jellemző volt, s ugyanakkor nemek és korok szerint is megoszlottak a társaságok. Ide már nem egy-egy legénybanda ment testületileg, hanem az egymáshoz közelálló, azonos társadalmi réteghez tartozó legények egy kisebb csoportja. Minden rétegnek megvolt a külön-külön pincézési alkalma. Az öregek többnyire hétköznapokon tartózkodtak a pincében, mivel a szőlő gondozása az ő feladatuk volt. Ilyenkor a szomszédok el-elbeszélgettek egymással, jó barátok behívták egymást egy pohár borra. Az egész héten dolgozó férfiak vasárnap délután foglalták le a pincét. "Reggel megetettünk, az uram előkészítette a jószágnak a zöld takarmányt vagy valamit, mikor megfőztem az ebédet, megebédeltünk, akkor azt mondta: Na, én most elmék a szőlőbe, mondom: meggyüssz etetni? Hát nem tudom, mikor keveredek haza! Hát majd möge357