Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

életstílusát és eszményeit, s nem az expanzióra, a gazdálkodás kapitalisztikus vonásainak kifej­lesztésére, hanem egy harmonikus élet megte­remtésére fordították a helybeli magyarokénál koncentráltabb társadalmi erőiket. A felvidéki magyarok és az Elekmajorból be­telepedő cselédek a mai napig elkülönülnek egymástól Almáskeresztúron. "A pusztaiak kö­zött nagy az összetartás, nagyon összefognak mindenben, mi pedig a mieinkkel vagyunk". Úgy tűnik, annak ellenére, hogy a csehszlovákiai ki­telepítettek a kitelepítendő németek házaiba költöztek, s mintegy fél évig együtt éltek, közöt­tük nagyobb volt a kohézió, mint az ekkor már szintén faluban élő Elekmajoriakkal. "Én nem tu­dom, a németek testvéri szeretőbbek voltak, mint ezek, akik a pusztáról bejöttek. Ezek in­kább egymással tartanak össze, azokkal tudnak jobban elbeszélgetni, jobban érzik magukat. A németség az nagyon mihozzánk húzott, ők is összetartok voltak, mikor mi-ide bejöttünk, de mintha a rokonaik lettünk volna, annyira szeret­tek bennünket. Meg mi is. Szóval olyan jó népek voltak." Természetesen a közös sors (kitelepítet­tek és kitelepítendők egymásra találása) közel hozta őket egymáshoz, de az azonos társadalmi és kulturális szint is segített ebben. Megfigyelhetően a délvidéki, felvidéki, német, illetve magyar családok napjainkra maradékaik­ban közelebb kerültek egymáshoz, a beillesz­kedni nem tudók pedig kiváltak, mégis a falvak népessége őrzi a gyakorlatban is korábbi cso­porttudatát. Leginkább a cselédekből szőlőbeli­ekké, majd falulakókká alakult népesség olvadt be, vált eggyé a törzsökös falubeliekkel, s ez a csoport nem mint szőlőbeli, hanem mint igazi fa­lulakó viselkedik, ők nyilatkoznak a kitelepítet­tekről, a németségről, a menekültekről, sőt a cselédekről is úgy, mint tőlük elkülönülő, de ön­magukban egységet alkotó csoportokról. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mai társadalmi élet­ben övéké a vezető szerep, s mivel törzsökös családokkal is rokonságba kerültek az idők fo­lyamán, a hagyományos kultúra letéteményesei is. Társadalmi rétegek A hagyományos társadalom szerkezetét, amely vizsgált falvainkban jó másfél évszázadon keresztül formálódott ki, a jobbágyfelszabadítást követő úrbérrendezés, az úrbéres állapot rögzí­tette. Ma is élnek a törzslakosság körében azok a jobbágykori, de az úrbérrendezés által ismét megerősített birtokjogi és társadalmi állapotot je­lölő fogalmak, amelyek az egyes vagyoni réte­geket elkülönítik egymástól. A jobbágykori és kapitalizmuskori társadalmi rétegek és csoportok között így egyenes összefüggés van. T. Mérey Klára szerint községeinkben nagyjából azonos időben ment végbe az úrbérrendezés. A Batt­hyány-birtokon (Mozsgó, Szulimán, Almáskeresz­túr) már 1847-ben megindul egyezség útján a rendezés, amely a legelő-, illetve az erdőjogok tisztázatlansága miatti perekkel 1860-ig elhúzó­dott, ám ekkorra a másik nagybirtokhoz, a Fes­tetics-uradalomhoz tartozó Csertőt is beleértve, mindenütt végbement. Mozsgón 15 úrbéres és 47 zsellértelek jött lét­re, Szulimánban 35 úrbéres és 33 zsellértelek alakult ki, Almáskeresztúron 18 úrbéres telek volt, a zsellértelkek száma pontosan nem tisztáz­ható, de mivel 1860-ban 9 házas zsellért említe­nek, zsellértelkekkel is számolnunk kell. Csertőn, ahol a Festetics-birtokon 1859-ben rendezik egyezség útján a telekviszonyokat, 19 úrbéres és 2 zsellértelek jön létre. 21 Az úrbérrendezés kialakította társadalmi vi­szonyok a tudatban a mai napig szívósan meg­maradtak. Az a vélemény, hogy Csertőn nincs törzsökös nincstelen lakos, illetve az, hogy Al­máskeresztúron is mindenkinek volt földje, a fent közölt adatokból kétségtelenül kiviláglik. Almás­keresztúron, noha itt közben népességcsere ment végbe, a Nagyatádi-földosztás idején sem volt szükség földosztásra. Csertőn 117 fő része­sült ugyan 2,7 kh nagyságrendű osztásban, azonban ez nem annyira szántó, mint szőlőbirtok volt. 22 Természetes dolog, hogy 3-4 emberöltő alatt az úrbérrendezés által kialakított telkek to­vább aprózódtak, hiszen a nagybirtok behatárol­ta a földszerzés lehetőségeit, ugyanakkor a la­kosság lélekszáma éppen ebben az időben fut fel. 1935-ben Mozsgón mindössze 2 db jelentős parasztbirtok van 148 kh-dal, 74 kh átlaggal. 103 db birtok 834 kh-on 8 kh-as átlagnagyságú, míg 155 db 339 kh-on 2,5 kh átlagú. Szulimán­ban a parasztbirtokok ugyanebben az időben kedvezőbb átlagot mutatnak. Itt is csupán 2 db nagyobb méretű, átlagosan 87 kh-as birtokot je­gyeznek fel, ugyanakkor 107 db birtok átlago­san 11,7 kh nagysággal szerepel a kimutatások­ban. A legalsó birtokkategóriában itt is 1,5 kh az átlag, s 102 ilyet tartanak nyilván. Almáskeresz­túron 3, átlagosan 162,3 kh-at kitevő nagyobb birtoktest van az uradalmon kívül, 50 db közép­nagyságú (14,28 kh-s átlag) és 18 db 2,5 kh át­lagú kisbirtok van, s ezzel Almáskeresztúr a leg­vagyonosabb helynek mutatkozik. Csertőn az 1 333

Next

/
Oldalképek
Tartalom