Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma
db 100 kh-at meghaladó birtok a községi legelő, 55 középnagyságú birtoknak 10,3 kh, 262 db kisbirtoknak 1,6 kh az átlagos nagysága. 23 A tényleges birtoknagyság az 1930-as évek közepén csak az életszínvonalra, s nem a társadalom struktúrájára volt hatással. Az úrbérrendezéskor létrejött társadalmi viszonyok az egyes családok egyik vagy másik réteghez való tartozása a birtokaprózódás mértékétől független volt. Elevenen tovább éltek a társadalomban az úrbérrendezéskor kijelölt státusok csakúgy, mint azok a jobbágykori mértékegységek, számítási formák, rétegelnevezések, amelyeket az úrbérrendezés tudatosított. Törzsökös mozsgóiak pontosan tudják, hogy egy szesszió 24 kisholdból, magyarholdból, illetve közönségesen holdból állt. Mivel már az úrbérrendezés idején is nagy volt a résztelkesek aránya, ezért a szessziót a gyakorlatban nem használták számítási egységként. Helyette a szesszió negyedrészét, a fertályt (6 kishold) alkalmazták. Fertályos, félfertályos, hat-fertályos, tízfertályos stb. nagyságú szántókról beszélnek. Azokat a földeket, köztük a szőlőt is, amelyeket az úrbérrendezés után vettek birtokba, sarokölekben számolják (négyszögöl). Éppen ezért az új foglalás jól elhatárolható az úrbérrendezéskor keletkezett földektől. Az úrbéres legelő és erdő számítása más. Az úrbérrendezés előtt a legelőt és erdőt a jobbágyok és a földesúr közösen használta, illetve az utóbbiban faizási joga volt a jobbágyoknak. Az elkülönített legelőt és erdőt jogokban és oktálokban számolták. Azaz egy jobbágytelek után nyolc egységnyi (oktál) legelő- vagy erdőrészt kapott a jogosult. A töredéktelkeknél ennek megfelelő hányadát. Mivel a közös földekből a zsellérek is részesültek, azoknak is jutott belőle rész. Az oktál vagy jog egyben a legeltetési rend alapját is jelentette. Meg volt határozva, hogy oktálonként hány számos állatot hajthatnak a legelőre. A fa részesedését is ilyen alapon számították ki. 24 A fertályok és oktálok adás-vevése kinek-kinek anyagi helyzetét határozta meg. Arra azonban nagyon vigyáztak, hogy a társadalmi helyet biztosító földet a család polarizálódásával is meg tudják őrizni. A hivatalos iratok jobbágyot és zsellért különítenek el az úrbérrendezéskor. Mindkét terminus (Jobbágy és zsöllér) a mai napig él az emlékezetben, azonban gyakorlatilag nem ezeket használják. Az úrbérrendezés után pógárnak nevezték a volt jobbágyot, míg a hajdani zselléreket - főként Mozsgón - kisházas elnevezéssel illették. A pógár és kisházas fogalma már éppen a nagyarányú bevándorlás révén némileg keveredett egymással. Eredetük azonban jól tisztázható. "A Bottyán ideiben (sic! Batthyány) telkes jobbágyok meg zsöllérek voltak. De már a Biedermann ideiben nem. A jobbágyokból lettek a pógárok, azokból a zsellérekből, akiknek háza volt, a kisházasok." "Akinek két-három fertálya volt, meg csak egy-két oktálja, azt kisházasnak nevezték." "A kisházasok olyanok voltak, hogy volt neki vagy hat hold földje, meg egy pár oktálja, egy kis csikaja." Eredetileg pógároknak valóban a telkes jobbágyok leszármazottait nevezték, s 4-5 fertályt is kitett a nagypolgárok, vagy jópolgárok birtoka. A telkek aprózódásával azonban a pógár leszármazottja kisebb föld birtoklása esetén is (egy-két fertály) pógárnak számított. "Amikor szétosztódott a pógárok birtoka, az nem lett kisházas. Mert amelyik már ilyen pógár volt, elosztották a birtokot, az azért csak benn maradt a pógári tekintélyben, ha kevesebb földdel is. Ha csak hat hold földje volt neki, az már akkor is csak a pógársághoz számított. Mert maguk a régi törzspógárok fölkarolták, mert ez is pógár leszármazott volt." A fentebbi idézetből az is kiderül, hogy az elszegényedett pógárt volt társadalmi rétegének melléállása is segítette benntartani társadalmi kategóriájában. Az az elszegényedett polgár, aki elment a faluból, nem részesült ebben a támogatásban, s idővel visszatérvén már jövevényként és alsó szinten illeszkedhetett bele saját faluja vagy bármely más közösség társadalmába. 25 A Nagyatádi-földosztás révén a faluba kerülő nagytömegű idegen előtt öszefolytak a pógár és kisházas rétegek. Számukra egy törzsökös tömbként jelentkeztek, s ez okozza azt, hogy mára, amikor éppen a pógárok tűntek el a faluból, a kettő közötti határvonal nehezen tisztázható. Úgy tűnik, a mai faluban élő volt kisházasok szívesen nevezik magukat pógárnak, míg az elvándorolt vagy faluban maradt kevésszámú pógár a különbséget élesebben látja. Mozsgón a már említett 1930-as évekbeli jedinkai osztás a két jobbágykori réteg közti különbséget segített egybemosni, mert éppen a jövevények elleni védekezés miatt került sor az osztásra. A Jedinkán kisházasok, sőt ekkor már törzsökösnek számító iparosok is kaptak szőlőterületet, hiszen az AlsóSzőlőhegyi birtokaikat azok is feladták. Pógárok A pógárok vagyoni helyzetére jellemző, hogy az 1950-es években a vidéken kulákká csupán 334