Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

nél előbb továbbmenni. Néhány család azonban közülük is megragadt (Balázs, Nagy, Vadkerti, Csiba, Kovács, Tóth, Horváth, Osvald). Jelentősebb számban jöttek ugyanebben az időben a németek helyére jugoszláviai magyarok. Közülük a Flsli, Kerék, Fülöp, Csap, Vógh, Gombócz családok maradtak helyben, ós épültek be Szulimán társadalmába. Antalfalu és Antalpuszta Szulimán magyar népességének utánpótlását adta hosszú időn át. A jelenlegi családok közül 1945 után a Szabó, a Kretek, a Vinkovics, a Bedő családok innen húzódtak be. Ám ez a kapcsolat az 1960as évekre megszűnik. Antalfalu ós Antalpuszta 1961-ben felfektetett lakónóvsorában 116 név szerepel, de közülük egyetlen olyan sincsen, amely az 1980-as szulimáni lakónóvsorban is előfordulna.

14 Almáskeresztúr német lakosságának bomlása 1944 végén kezdődik meg. Mint Varga Károly írja "december végén a faluból 17 német nemzetiségű vágy volksbundista személyt munkára vittek a Szovjetunióba", 1948 nyarán 30 családot 107 fővel kitelepítenek az országból, 34 családot pedig nemzetellenes magatartása miatt teljes mérvű vagyonelkobzással sújtanak. 34 család, 116 fővel ezek közül végleg elhagyta a községet. Csak 11 német család marad a faluban, ezeket más házba költöztetik. A németek helyére 38 család (120 fő) kitelepített magyarként érkezik Csehszlovákiából, a Garam-völgy ós a Csallóköz vidékéről. Elekmajorból ugyanekkor 12 család (60 fő) költözik a faluba. A mozgás továbbra sem csitul, s 1951 ós 1974 között 283 fő vándorol el az újonnan jöttek közül Almáskeresztúrról. Ez azt jelenti, hogy a falu lakossága három évtized alatt két ízben is kicserélődött, s kevés család érte meg napjainkat.

15 Az 1980-as népszámlálás ívei szerint 56 család lakik Almáskeresztúron. Közülük 6 család (10 százalék) az egykori németek leszármazottja vagy maradéka, a többi család jövevény. A jövevények több hullámban ós többfelől érkeztek. 3 család téglaégetőként 1940-ben kerül a faluba Battonyáról (Veszprémi család). 5 család 1943-ban kerül a község határába Dráván túli menekültként. Őket a helybeliek "túfelőliek"-nek nevezik. (Németh, Vida, Perkecz, Kalmár, Gyuri). A Csehszlovákiából kitelepített 34 családból ma 16 él Almáskeresztúron. Származási helyük szerint legtöbben Naszvadhoz, Dunaszerdahelyhez, Udvardhoz, Imelyhez kötődnek. Almáskeresztúr mai családjainak másik része (16 család) Elekmajor lakosaiból került ki, s mindössze 6 spontán betelepülő család van. Az 56 családból 4 cigánycsalád szinte ideiglenes lakosnak fogható fel, mert a környéken hol egyik, hol másik községben szolgáltak pásztorként. Az őslakos német családok (Steiger, Kasler, Disztl, Neuman) 1945 után nem játszottak szerepet a község életében, magukba zárkózva, a jövevényektől elhatárolva magukat élték életüket. Lényegében a kultúra folytonossága Itt megszakadt, s a heterogén összetételű jövevónycsoport nem tudott helyi hagyományokhoz kapcsolódni. A nagyarányú elvándorlás, a többszöri népesére, s a község népességének ma is rohamosan apadó száma elsősorban ezzel, s nem a falu elzárt voltával magyarázható.

16 Csertő törzsökös lakossága református volt. Éppen ezért a vallási hovatartozás vizsgálata kontrollként használható fel a helybeliek és jövevények arányának tisztázásakor. Római katolikus családok 1945 előtt csak a cselédség közül kerültek ki. Festetich kastélya kertjében személyzete és cselédei számára katolikus kápolnát építtetett. 1980-ban 157 család ólt Csertőn, s a római katolikus családok száma 121 (77,5 %). A református családoké ugyanekkor 36 (22,5 %). Jóllehet a pógárok ós zsellérek valamennyien reformátusok, a cselédek katolikusok, mégsem tekinthető minden egyes katolikus cselódjövevónynek. Csupán 86 család (55,5 %) jött a faluba 1945 után. 25 cselédcsalád az uradalomban élt, s 10 katolikus család a szőlőből, mint csertői illetőségű költözött be. A református törzslakosság 22,5 százalékos mai részesedése rendkívül alacsony. 1950 után indul meg elvándorlásuk, annak ellenére, hogy kulákká közülük senkit nem nyilvánítottak. Az azonban bizonyos, hogy a falu életének irányítása fokozatosan kikerül a kezükből, a volt cselédek veszik át szerepüket, s lassan napjainkra az új településrész válik a község központjává is. Az új középületek (iskola, posta, kocsma) itt épülnek fel, vagy a nagyméretű uradalmi épületeket hasznosítják. A régi falurészen úgyszólván semmiféle közintézmény nincs. Még az autóbusz is csak szóléig megy el.

17 Csertő a német Almáskeresztúrhoz hasonlóan nem nemzetisége, hanem református volta miatt le tudta zárni korábban az utat a betelepülni szándékozó cselédek előtt. Csupán a szőlőhegy egy részét engedte át a jövevényeknek. A szőlőhegyen ma is 15 család lakik, ezek katolikus vallása még mindig elhatároló erő a törzslakosság irányában. Hársfapusztával a kapcsolat ma már megszakadt. Csertő református lakossága elöregedett. A Gáspár família, amely egykor meghatározó szerepet játszott a község életében, ma csak leányágon van jelen a faluban. De a Szikszai, Szabó, Hordós, Balázs családok fiatal330