Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma
jai sem élnek vagy dolgoznak Csertőn. Ma a kultúra hordozói nem a reformátusok, hanem a katolikusság. A református őslakosság a régi hagyományoknak csak az emlékét őrzi, s keveset tudott átmenteni belőle napjaink eleven életébe. Szinte rossz érzéssel és félve megyünk végig lámpagyújtás után a régi falurészen, mert alig egy-két házból szűrődik ki csak fény. A fiatalok a városban, Szigetváron, Pécsen dolgoznak, s az öregek nem kapcsolódva bele a falu új életébe, bezárt ajtók mögött ülnek. Csertő mai eleven kultúrája éppen ezért Mozsgóéhoz, Szulimánéhoz áll közelebb, mint egykori önmagához. Hiszen e községekben is a volt cselédek utódai alkotják a lakosság zömét, vitális magját. Ha összegezzük a négy település adatait, kitűnik, hogy a törzsökös lakosság csupán egynegyedét alkotja a mai népességnek, illetve a családoknak. Kétségtelen, hogy ha az itt figyelembe nem vett nőágat is beleszámítjuk, ez a kötődés erősebbnek tűnik, s a törzsökös családokkal való házasságkötések kapcsolatot jelentenek a régi kultúra hordozóival. A negyedrésznyi részesedés azonban még így is legfeljebb egyharmadra tágítható. A jövevény családok túlsúlya azonban azzal együtt értékelendő, hogy bár jövevények 6gy-e9 v faluban, nem idegenek ezen a tájon. A tágabb környék majorságai, Somogy és Baranya vidéke volt szülő- és munkahelyük, s állandó vándorlásaik közben is azonos kultúrkörben mozogtak. A kitelepítések, a lakosságcsere, a zártan élő pógárság és zsellérség pozíciójának gyengülése ugyan az egyes települések karakterének elveszítéséhez vagy elmosódásához vezetett, a vidék falvainak kultúrája ugyanakkor közeledett egymáshoz. Ellentétes folyamatok ezek, de egymást ki is egészítik és korrigálják. Kérdés azonban, hogy mennyire tekinthetők összességükben pozitív vagy negatív folyamatoknak. Hiszen a terület össznépessége állandóan apad, s még Mozsgóról, a terület támogatott és felfejlesztett központjából is nagy az elvándorlás. Nyugodtan kérdezhetjük: a társadalom mobilitása - amely mai viszonyok között is jellemző - örökös sorsa-e ennek a tájnak? Van-e erő, amely ezt megszüntetheti vagy bele kell nyugodnunk abba, hogy ez törvényszerű ós mindig elkerülhetetlen jellemvonás? Társadalmi csoportok Vizsgált falvaink társadalmát a kétségtelenül fontos és alapvető vagyoni rétegzettségen kívül több egyéb érdekű, a vagyoni helyzettel nem közvetlenül összefüggő társadalmi csoport tagolja. A mindenkori helybeliek, különböző időszakban megtelepedő, eltérő nemzetiségű ós foglalkozású jövevények egyaránt részcsoportokra tagolták a társadalmat, ós részt vettek abban, hogy az egyes falvak bizonyos karaktert alakítsanak ki. Éppen azért, mert nemcsak vagyoni szempontú megítélés létezik, valamiféle értékrendben minden falu élre kerülhet vagy háttérbe szorulhat. A vidék népének megítélése szerint Mozsgó a terület legkiemelkedőbb települése. Korábbi mezővárosi státusa, majd közigazgatási szerepköre (körjegyzőség székhelye, ma pedig az összevont tanácsú községek központja, 11 falu egyesített termelőszövetkezetének centruma stb.), illetve az, hogy a Batthyány- és Biedermann-birtokok egyik központja (mozsgói uradalom), a földesúr lakóhelye volt, természetszerűen avatják vezető településsé. Mindezt erősíti az, hogy lélekszámát tekintve is első helyen áll. Társadalma is a legtagoltabb. Ám ha vezető rétegének, a pógárságnak vagyoni állapota felől érdeklődünk, Almáskeresztúrt mindenképpen Mozsgó elé helyezik, Almamellékkel pedig ki sem bírja az összehasonlítást. Ennek oka éppen az, hogy itt volt az uradalom központja. A mozsgói határnak csupán 37-38%-a volt a lakosság kezén, míg Almáskeresztúron 54%, Csertőn 50% és Szulimánon is körülbelül annyi, mint Mozsgón. 18 Almáskeresztúr mellett Csertőt emelik ki más szempontból. Itt ugyan a mozsgói és szulimáni pógároknál is kisebb vagyonú pógárság élt, ám társadalma homogénebb volt. Ugy vélekednek, hogy nem volt olyan református bennszülött, akinek legalább 2 fertály földje ne lett volna. A csertői gazdák a közeli Szigetváron jobban piacozhattak, s ezért a kisebb földek azonos értékűek voltak a mozsgói nagyobbakkal. Mivel Csertő a református vallása miatt el tudta határolni magát a jövevény katolikus cselédektől, a faluban lakóknak nem volt olyan rétege, amely az uradalommal szorosabb kapcsolatba került volna, míg a Mozsgóra betelepülő katolikusok, ha beilleszkedtek a falu társadalmába, továbbra is adtak cselédet az uradalomnak. Református ember Csertőről épp úgy nem állt el cselédnek, mint az almáskeresztúri vagy szulimáni németség. A magyarok és németek közötti különbségtevés az egész zselici tájra jellemző. A németeket a velük együtt élő magyarok mindenütt takarékosabbaknak, szorgalmasabbaknak és precízebbeknek ítélik meg. Szulimánban, ahol a két nemzetiség együtt élt, s közöttük vagyoni elkülö331