Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Vadász István: A Közép-Tisza vidék társadalmi-gazdasági múltja, Tiszafüred szerepkörének alakulása
VADÁSZ ISTVÁN A KÖZÉP-TISZA VIDÉK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI MÚLTJA, TISZAFÜRED SZEREPKÖRÉNEK ALAKULÁSA Geológiai, vízrajzi, éghajlati és növényföldrajzi adatok alapján a Tokaj-Cibakháza közötti Tiszaszakasz körüli területet Közép-Tisza-vidéknek tekintjük (Pécsi M. szerk.: 1969). Jelen munkámban ennek a középtájnak egy kisebb területét vizsgálom: a Közép-Tisza-vidéknek azt a térségét, melyét a tiszafüredi folyami átkelőhely szervez településhálózati egységgé. Ez a térség természetesen az évszázadok során folyamatos változásban van, s az alábbi települések alkotják: Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna, Tiszavalk, Négyes, Borsodivánka, Egerlövő, Borsod-Abaúj-Zemplén; Porosz/ó, Ujlőrincfa/va (= Tiszahalász), Sarud, Tiszanána, Kisköre, Heves; Ujszentmargita, Tiszacsege, Egyek, Hajdú-Bihar; és Tiszafüred, Tiszaörvény, Tiszasző/ős, Tiszaigar, Tiszaörs, Nagyiván, Tiszaderzs, Tiszaszentimre, Tomajmonostora, Abádszalók, Tiszabura, Tiszaroff és Tiszagyenda Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. E településcsoporthoz tartozik még a statisztikában "egyéb belterületként" kezelt több faluképződmény is: Polgár határában Folyás, Egyek határában Telekháza, Félhalom és Ohat, Tiszafüred részeként Kócsújfalu — (16 km-nyire a várostól), Tiszaszentimre mellett Újszentgyörgy ós Tiszabura közelében PusYtataskony. E Tiszafüred környéki településállomány számos közös vonással jellemezhető. A határhasználatban, a gazdasági életben több évszázadon át meghatározó tényező volt a Tisza. További közös vonásra utalnak a birtoklástörténeti adatok is: a folyó balpartján Polgár, Szentmargitapuszta, Egyek és Nagyiván, a jobbparton Ároktő, Bábolna, Valk és Poroszló határában az Egri Káptalan, Tiszaörvény és Tiszaörs földjein az Egri Püspökség (majd a Kassai Káptalan) volt a legjelentősebb földesúr a XIX. század elejéig, illetve századunk közepéig. Az Egri Püspökség birtokához (illetve 1804-től a Szatmári Püspökséghez) tartozott még a Tisza jobb oldalán Tiszahalász, Sarud, Tiszanána és Kisköre határában csaknem egésze vagy nagyobb része. Néhány jelentősebb "világi" földesúrnak több település határában is volt birtoka (pl: Orczy-család: Poroszló, Borsodivánka, Tiszaszalók, vagy Borbély-család: Tiszaroff, Tiszaderzs), míg más helységek határában (pl: Tiszafüred, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős, Dorogma, Tiszacsege) több földesúr, illetve földbirtokos osztozott a földeken. Az egri egyházközponthoz való hagyományos birtokjogi kötődés többé-kevésbé a közigazgatási hovatartozást is befolyásolta: a falvak, mezővárosok többsége 1950-ig Heves vármegyéhez (illetve 1876-ig az egri székhelyű Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez) tartozott. Ez alól csak a mindvégig Borsod vármegyében fekvő Ároktő-Négyes közötti falvak, továbbá a Szabolcs és Hajdú vármegyék (később Hajdú-Bihar megye) "vetélytársi zónájában" elhelyezkedő Polgár-Tiszacsege-Egyek jelentenek kivételt. Mindegyik település jellemzője tehát a mindenkori megyék perifériáján való fekvés. A gyakori közigazgatási és birtoklásjogi változások, "átcsatolások" alighanem közvetett utalások lehetnek a mindenkori gazdasági nehézségekre is. A birtokait távolabbi központból ügyelő földesúr, a termelés többnyire mostoha természeti adottsága, a távoli piac, a céhes ipar kései kialakulása és fejletlensége, a lassan és későn kiépülő köz- ós vasúthálózat, s az ezzel együttjáró szerény, még az országosnál is lassúbb ütemű tőkés fejlődés akár a térség közös ismérveként is felfogható. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben ez a térség az Alföld egyik hátrányos helyzetű területeként határozható meg (BELUSZKY P. 1981., KISS É. 1989.). Itt a városfejlődés is sajátos gondokkal küzd (VADÁSZ I. 1985.). Munkámban tehát megkísérlem bemutatni azokat a társadalmi, gazdasági és természeti tényezőket, amelyek az utóbbi két-három évszázadban a Közép-Tisza-vidék Tiszafüred körüli részén hatottak a települések fejlődésére. 295
