Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

élelmiszeripar és a szolgáltató iparágak a paraszti lakosság önellátása miatt nem fejlődhettek. Virágzott viszont a malomipar:

34 az összeírásban 11 molnármester szerepel. A kommunitás kezelésében 2 vízimalom (6, illetve 8 kővel) és 1 két köves szárazmalom volt, jövedelmük évente 2500 pm gabona. Magánszemélyek ezeken kívül még 9 szárazmalmot birtokoltak. E malomtulajdonosok közül 2 molnár, 3 vagyonos redemptus (30, 174, illetve 200 pm földdel), 1 városi szenátor (birtoka 200 pm nagyságú), 3 pedig honoratior: mérnök, ügyvéd, illetve kerületi pénztárnok. A kézművesek 1/3-a egész éven keresztül dolgozott, szakmánként eltérő arányban. A népes iparágakban, ahol nagy volt a konkurencia, az iparosok jellemzően időszakosan működtek: a 88 szűcs közül csak 11, a 87 csizmadiából 28, a 21 szabó közül 12, a 38 takács közül viszont egy sem dolgozott egész évben, a kőművesek és ácsok pedig az építkezések szezonális jellege miatt űzték iparukat csupán az év egy részében. Folyamatosan végezték munkájukat az 1 mesterrel képviselt szakmák - a borbély és a könyvkötő kivételével, akiket vendégei, illetve megrendelői csak időszakosan foglalkoztattak. Jászberény kézműipari központ jellegét, az itt folyó jelentősebb nagyságú termelést, a város kisugárzó erejét az iparos műhelyekben alkalmazott segédszemélyzet létszáma is jelzi. 85 mester gyakorolta iparát legénye segítségével, ebben a legnépesebb iparágak, a legnagyobb céhek álltak az élen: a csizmadiák és a szűcsök. A kovács, tímár, asztalos szakmákban a mesterek többsége szintén tartott egy-egy legényt, s a város egyetlen kékfestő-, illetve borbélyműhelye szintén segéd alkalmazásával tudta ellátni a keresletet. A keresett, jóhírű mesteremberek: 1-1 csizmadia, szabó, lakatos és varga (mindannyian földnélküliek) 2 segédet foglalkoztattak. A vargák céhen kívüli szakmát űztek, de a kereslet mértékét mutatja, hogy a 2 mester 3 legényével folyamatosan dolgozott. A jászberényi iparosok a következőképpen oszlottak meg az országos összeírás közjogi besorolásában: egyetlen nemes melett 81 iparos rendelkezett földbirtokkal - s került neve mellé a cívis megjelölés, 241 mester háztulajdonosként inquilinusnak számított, a 11 subinquilinus pedig semmilyen ingatlan vagyonnal nem rendelkezvén bérlőként más házában élt. A város kiemelkedően leggazdagabb iparosa a nemes kéményseprőmester, Benyitzki Flórián volt, aki a város legvagyonosabb lakói közé tartozott 124 pm vetésével, 96 kaszás rétjével és 10 kapás szőlejével. A cívis-iparosok többsége kevés földterületet művelt. Több esetben megfigyelhető, hogy özvegy vagy idős, s nagyobb földbirtokkal rendelkező apa háztartásában írtak össze iparos fiúkat (pl: özv. Prónai Sándor 48 pm-s gazda fia, a 42 pm-s özv. Halasi Ferenc fia, id. Bekecs István fia egyaránt csizmadia volt). A módos iparosok közt található id. Veikéi István tímár, (1 segéddel fél éven át dolgozott) 32 pm földjével, 30 kaszás rétjével, 1 kapás szőlejével s 1 tehenével, vagy Mernyei József szabó - aki segéd nélkül egész éven át dolgozott - 45 pm vetésével, 62 kaszás rétjével, 2 kapás szőlejével. A csak házzal rendelkező inquilinus-iparosok körében jellemzően csekély az állattartás, jelentős viszont a szőlőművelés, mely a mesterség folytatása mellett olykor jelentősebb mellékjövedelmet is jelentett. Pl: az 1 segéddel folyamatosan dolgozó Pecsenyánszki János csizmadia 5 kapás szőlőt művelt, az egész évben dolgozó Eigl Frigyes kelmefestő és az időszakosan dolgozó Kovács József csizmadiamester 4-4 kapás szőlőt birtokolt, a 2 segéddel folyamatosan dolgozó Ali József csizmadiának 3 kapás szőleje és 3 tehene volt. Átlagos méretű adózó háztartásnak tekinthető Sipos Orbán csizmadiáé, aki 1 segéddel egész évben folytatta a mesterséget, s háza és 1 kapás szőleje után adózott. Balogh János molnár elsősorban szárazmalma jövedelméből élt, s emellett 2/8 kapás szőlő, 4 ökör, 2 tehén és 3 ló volt a tulajdonában. A 24 legszegényebb mester neve mellett csak a házat jegyezték be adóköteles vagyonként. A subinquilinus, azaz ház nélküli zsellér megjegyzés 11 iparos neve mellé került be. Járomi Gergely feltehetően a város egyik malmát bérelte és ott is lakott, a többiek magánszemélyek házában béreltek lakást és műhelyt. E jogi állapot nem jelentett egyben teljes nincstelenséget: találunk köztük módos iparost (pl. Hoppé Károly 2 segéddel folyamatosan dolgozó vargát, kinek háztartásában 5 felnőtt személy élt, s megélhetésükhöz 1 2/8 kapás szőlő is hozzájárult). Épp csak felszabadult fiatal mester lehetett ifj. Fülöp Antal kalapos, akit Besenyi István házánál írtak össze — apja, id. Fülöp Antal szintén kalaposmester, 1 segéddel egész éven át dolgozó, háza után adózó "inquilinus". A ház nélküliek többsége nőtlen vagy fiatal házas mester lehetett (háztartásuk 1, illetve 2 személyes), akik önállóvá válva a saját egzisztencia megteremtésén fáradoztak. A berényi iparosság minden rétegében igen jelentős szőlőművelés folyt: az országos összeírás tanúsága szerint 2/3-uk birtokolt szőlőt, így a jászberényi szőlők 1/3-a iparosok kezén volt. 285