Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

A jászberényi iparosok szőlőbirtoklása kapás nemes cívis inquilinus subinquilinus 2/8 4 48 2 4/8 — 12 39 — 1 — 33 31 — 1 2/8 — — 3 1 1 4/8 — 3 9 — 2 — 13 18 — 3 — 3 5 — 4 5 10 — 2 2 1 — 4 5 10 1 — 2 1 — összesen: 1 70 156 3 Jászberényben 1828-ban tekintélyes iparos famíliákat találunk. Ilyen volt a Pecsenyánszki, amelynek 5 iparos tagja szerepelt az országos összeírásban: 4 tímár és 1 csizmadia, vagy a Jankovics, melynek 9 tagja a csizmadia (3), szűcs (3), szabó (2), illetve kőműves szakmákban dolgozott. Nemzedékeken át öröklődött az Iparűzés - sok esetben ugyanaz a mesterség több kisebb iparosdinasztiában is: pl. a Katona (csizmadia), Selyem (szűcs), Pifkó (szűcs), Sápi (szűcs), Sipos, Veikéi (tímár), Koncsik (szűcs), Labancz (takács), Harmath (takácsi Szakali családban vagy a Hegedűsök között. DÓSA mester 1. takács 7 2. csizmadia 4 3. szűcs 4 4. kovács 3 5. szabó 3 6. lakatos 1 7. molnár 1 összesen: 23 Kevéssé iparosodott település - mezővárosi jogot sosem kapott, s céhszervezete sem alakult. Ebben földrajzi helyzete is közrejátszhatott: a közel fekvő és könnyen elérhető iparosodottabb települések, Árokszállás, Jákóhalma és Apáti látták el az itteni lakosságot készítményeikkel. Az 1828-ban az országos összeírásba felvett 23 iparűző viszont csak a Jászságban számít kevésnek, hasonló méretű jobbágyfalvakban, pl. a Jászsággal szomszédos dél-hevesi településeken jóval 10 alatt van az összeírt kézművesek száma; s a mezővárosi rangú Tiszafüreden is csupán 21 iparost jegyeztek fel az összeírok 1828-ban, bár esetükben számolni kell azzal is, hogy a nemes szolgálatában álló, nemesi birtokon alkalmazott iparosokat nem vették fel a conscriptióba. Bizonyosan nem került be mindegyik molnár sem az összeírásba, hiszen az 2 községi malomról tudósít, mely összesen 5 kővel 500 pm-nyit jövedelmezett. A jászdózsai iparosság a helybelieknek a legalapvetőbb szükségleteit kielégíthette - ha szűkösen is - termékeivel: a takácsok, csizmadiák, szűcsök és szabók a ruházkodás terén, a kovácsok és a lakatos elsősorban a mezőgazdasági eszközök készítésével, javításával, illetve a lakberendezéshez szükséges vasmunkákkal, az egyetlen molnár pedig a kenyérnekvaló őrlésével. Ez a kb. két és félezer lelkes paraszti közösség 23 iparost volt képes többé-kevésbé rendszeresen munkával ellátni. 3 kézműves dolgozott folyamatosan: a molnár és a lakatosmester, akiknek nem volt versenytársuk a faluban, ós az egyik kovács. A többi iparos csak időszakosan űzte mesterségét, s nem alkalmazott segédet sem, ami a céhek hiányával is magyarázható. A jászberényi szűcs és csizmadia céhek jegyzőkönyvei viszont (időpont feltüntetése nélkül) megemlékeznek jászdózsai filiális mesterekről is. Az itt élő iparosok általában meglehetősen szegények voltak, 8 iparos rendelkezett valamicske földdel, ők mindannyian a legszegényebb redemptusok közé tartoztak. Jellemzőnek tekinthető Szanyiszló István kovácsmester (néha-néha dolgozott, segéd nélkül) gazdasága, aki 8 pm vetést és 1/2 kapás szőlőt birtokolt, valamint 3 szarvasmarhát tartott. A 17 zsellér-iparos felének csak házát vették fel az összeírásba, a többiek állattartása viszont több esetben a redemptusokét is felülmúlta: pl. Breszkó János szűcs (segéd nélkül, néha dolgozik) gazdaságában 3 marha, 3 ló és 1 disznó található. FELSŐSZENTGYÖRGY mester segéd összesen 1. csizmadia 6 6 2. szűcs 4 — 4 3. kovács 2 1 3 4. bognár 2 1 3 5. lakatos 1 — 1 6. molnár 1 — 1 7. takács 1 — 1 összesen: 17 2 19 286