Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban

GULYÁS KATALIN A JÁSZSÁGI KÉZMŰVESEK 1828-BAN Az 1828. évi országos összeírás gazdag - s ezideig alig kiaknázott - lehetőségeket rejt magában a Jászkun kerület gazdaságának és társadalmának tanulmányozásához. E páratlanul bőséges, országosan egységes szempontok szerint felvett, kvantitatív módszerekkel elemezhető adattömeg az adózó lakosság reformkor eleji állapotát tükrözi. Az országos összerás az iparosságra vonatkozóan különösen becses forrás, hiszen a kizárólag mezőgazdaságból élőkkel ellentétben foglalkozás, szakmák szerint, az egyes kézművesek iparűzését szövegesen is minősítve nyújt információkat e foglalkozási csoportról. Mivel az adózás megreformálása céljából készült, ez a tény határozza meg forrásértékét. A lefolytatását irányító Országos Albizottság útmutatásai szabályozták részletekbe menően: kikre terjedjen ki, s mely társadalmi vagy foglalkozási rétegek mentesek az összeírási (és az adózási) kötelezettség alól. Az adatok elemzését nehezíti, hogy az összeíróíveken az adózókat háztartásonként jegyezték be: a családfőt név szerint, s mellette szám szerint tüntették fel a 18 és 60 év közötti adóköteles családtagokat. A családfőket ezután társadalmi állásuk alapján sorolták be a honorácior (tisztviselő-értelmiségi), cívis (polgár), colonus (jobbágy), inquilinus (zsellér), subinquilinus (ház nélküli zsellér) közjogi kategóriákba, háznépüket a rokonsági fok (fiú, leány), illetve az alkalmazás minősége (szolga, szolgáló) szerint jegyezték fel. A családfő foglalkozását csak abban az esetben jelölték, ha az iparos vagy kereskedő volt. Az iparosok esetében a megjegyzések rovatában tünteti fel a conscriptió az illető szakmáját, az alkalmazott segédek számát, s az iparűzés időtartamát, illetve kereskedő esetében jövedelmét vagy forgótőkéje összegét. Céhes vagy céhen kívüli iparűzésre vonatkozó megjegyzéseket az összeírás nem tartalmaz. A többi rovatba az adózó vagyoni állapotára utaló bejegyzések kerültek: háza, földje, rétje, szőleje, gyümölcsöse nagysága, állatainak száma. Forrásunk korlátai minden korabeli adóösszeírásra jellemzőek: — esetenként a lakosság számottevő rétegei nem kerültek bele. Az utasítások rendelkezései értelmében az iparosok rovatában is "csak azoknál a személyeknél tettek bejegyzéseket, akik az ipart főfoglalkozásként űzték, vagy akiknek életfenntartásához az ipar jelentős anyagi alapot adott. Ha azonban az iparűzésből származó jövedelme bevételei között nagyobb tételt nem jelentett, a családfő iparos voltának feltüntetését elhagyták."

1 — a bejegyzett családfőknek csak adóköteles vagyonát tüntették fel az összeírok, így valós jövedelmeikről - mindenekelőtt a témánk szempontjából érdekes iparűzés jövedelmezőségéről - nem kapunk képet, s vagyoni rétegződésük csak hozzávetőleges pontossággal, közvetetten állapítható meg. Elrendelték ugyan a kézművesek és a kereskedők jövedelem szerinti osztályozását, azonban ezt valójában csak kevés törvényhatóság hajtotta végre, s ha igen, akkor is a inkább a kereskedőkre korlátozódott az osztályba sorolás. így az iparos háztartásoknak jövedelemszerkezete nem, csupán a mezőgazdasági termelésből származó jövedelme (ha volt ilyen) határozható meg. Az összeírás adataiból hozzávetőleges pontossággal megállapítható egy település lakosságának foglalkozási összetétele, a kereső foglalkozásúakon belül az iparosok megoszlása az egyes szakmák között, a kézművesek vagyon szerinti rétegződése, az iparűzők és a mezőgazdaság kapcsolata, s következtethetünk az ipar, a különböző iparágak jelentőségre az egyes településeken, vidékeken. Az országos összeírás időpontjában a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területe közigazgatásilag 2, illetve 3 részre oszlott: a középső, Tisza menti vidékek Heves-Külső-Szolnok me277