Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

tisztviselők között. Végül I. Mátyás (1458-1490) király 1473-ban egységesítette és mérsékelte a jászok adóit, s a 300 aranyforint tegzespénz (fegyveres szolgálat megváltása) mellett még 500 arany évi fizetését rendelte el számukra. 1479-ben a jászok kapitányait minden adó fizetése alól felmentette, ám 1505-ben ezt II. Ulászló (1490-1516) király úgy módosította, hogy a katonáskodás megváltására szolgáló 50 aranyat továbbra is fizessék.

30 1495-ben a jászoktól befolyt királyi adó összege 907 aranyat tett ki, s később említés történik arról is, hogy a trónörökös születésekor, valamint a király koronázásakor házanként 1-1 ökröt adtak a kincstárnak.

31 A XVI. század elejére, a jászok és a kunok katonai szerepe jórészt megszűnt. (Talán a legutolsó adatként említhető, hogy 1491-ben II. Ulászlót 300 jász lovas követte a testvére, János Albert elleni hadjáratba.) Bizonytalan, s máig vitatott, hogy e két népelem tagjai részt vettek-e, s ha igen, milyen mértékben az 1514-es nagy magyarországi parasztfelkelésben. Az bizonyos, hogy az 1514-es "megtorló" törvények királyi jobbágyként említik őket, s feltehetőleg rájuk is vonatkozott a jobbágyságot sújtó fegyverviselési tilalom. Ez az azonosítás azonban a katonai szerep megszűnésével is kapcsolatba hozható, s okai máig sem teljesen feltártak.

32 A jászok katonáskodása a XVI. század elejétől 1745-ig Az 1526-os mohácsi vereséget követően a magyar királyság három részre szakadt. A magyar királlyá választott Habsburgok az ország északi és nyugati területeit (Királyi Magyarország) szerezték meg, míg a keleti részeken Erdélyi Fejedelemség néven egy töröknek adót fizető állam alakult ki. A középső területeket (így a Jászságot és a Kunságot is) a törökök szállták meg. A közel másfél évszázados török uralom a jászok életében is sorsdöntő esemény volt. A sorozatos hadjáratok, a népesség nagyméretű pusztulása, elvándorlása felgyorsította a jászok és kunok elmagyarosodását, a török jogrendszer bevezetése pedig a helyi társadalom feudalizálódásának folyamatát vetette vissza, minthogy a mohamedán hódítók minden keresztény alattvalót egységesen jogtalan "rájá"-nak tekintettek. Ez a jogi homogenitás, a későbbiekben a jász és kun társadalom fejlődési sajátosságainak fontos előfeltételóvó vált. Ugyanakkor a korábbi etnikai elkülönülés vált a legfontosabb területi szervező elvvé, mely által a korábbi igazgatási rendszer érvényét vesztette, s kialakult a Jászság és a két Kunság, illetve a Jászkunság fogalma.

33 A török hódoltság alatt élő jászok és kunok katonai szerepe jelentéktelen volt. A törökök nem sorozták be őket irreguláris alakulataikba, mivel a keresztényeket megbízhatatlannak tartották. Egyesek a Királyi Magyarországot védő végvárak őrségeihez csatlakoztak, mások az állathajtókból katonáskodó elemmé alakuló hajdú csapatokhoz. A portyázó magyar és török várőrségek elleni védekezésül ugyan itt is létrehozták a helyi védelmi szervezeteket (parasztvármegye), ez azonban minden hódoltsági területen általános volt. A jász és kun privilégiumok szempontjából sajátos jelentősége volt annak, hogy a török megszállás ellenére a jászok és a kunok a török hódoltság kettős adóztatású területén éltek. Itt a törökök mellett - tudtukkal és jóváhagyásukkal a Királyi Magyarország, a Habsburgok adószedői is adót szedtek. E kettős adózás nyomán válik érthetővé, hogy a Habsburg királyok a XVI-XVII. században a jászok és a kunok kiváltságait, a pontos adófizetés nyomán számtalanszor megerősítették. 1620-tól megindult a két, már elmagyarosodott népelem kiváltságainak azonosítása, s a század végére e folyamat be is fejeződött. Ettől kezdve egységes jászkun privilégiumokról kell beszélnünk.

34 1683-1699 között a Habsburg haderő pusztító háborúban felszabadította Magyarország török által megszállt részeit, így a Jászkunságot is. A háborús terhek kimerítették a birodalom kincstárát, s a magyar rendi alkotmány felszámolására törekvő I. Lipót király (1657-1705) eladta 1702ben a Jászkunságot a Német Lovagrendnek.

35 Az eladatás azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a szabad jászkun parasztság privilégiumait elvesztve földesurától személyében függő jobbágygyá süllyed le. Ezt azonban megakadályozta, hogy a következő évben a Habsburgok abszolutisztikus törekvései ellen hatalmas, nyolc évig tartó felkelés tört ki az ország leghatalmasabb földbirtosa, Rákóczi Ferenc herceg vezetésével. A jogfosztott jászkunok már a felkelés kezdetén Rákóczi mellé álltak, aki visszaállította privilégiumaikat. Cserében katonákat kért tőlük a Habsburgok ellen. Az ekkor 8.000-8.500 lakosú Jászság Szentmiklósy János (majd Kókai Márton) vezetésével önálló lovasezredet (huszárezredet) és gyalogos egységeket állított ki. A huszárezred általában 6 századból állt, s csak teljes mozgósítás esetén egészült ki 10 századra. 1703-ban a 251