Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

lovasezred 5-600 fős lehetett, míg 1706-ban a jász alakulatok 479 lovast ós 757 gyalogost számláltak. Ezek a kuruc hadsereg irreguláris részéhez tartoztak, a jól felszerelt birodalmi zsoldosezredekkel nyílt csatában nem mérkőzhettek. Ezért jórészt az uralkodóhoz hű, szerb határőrök elleni harcokban, s főként a portyázásokban vettek részt, noha a nagyszombati ós pudmericki ütközetekben is ott harcoltak. 1706-tól feltehetően zsoldot fizettek a jászságiaknak is. Az alakulatok szervezete a többi — reguláris és irreguláris — kuruc lovas ós gyalogos egységével volt azonos. 1710-ben fokozatosan fölénybe kerülő császári haderő megszállta a Jászságot, de a jász huszárok, Kókayval továbbra sem tértek haza, s ott voltak a felbomló kuruc haderő utolsó hadiszemléjén is.

36 A Rákóczi szabadságharc 1711-ben egy rendkívül szóles körű közkegyelemmel zárult, mely biztosította a Magyar Királyságnak a Habsburg Birodalmon belüli önállóságát, s a magyar rendi alkotmány sérthetetlenségét. A jászkunok azonban kevésbé voltak szerencsések. 1711ben újra a Német Lovagrend, majd 1731-től a Pesti Invalidus Ház földesúri fősóge alá kerültek. A Lovagrend azonban számolt a helyi ellenállással, s már nem törekedett a helyi szabad parasztság teljes földesúri alávetésére. Lehetővé tette, hogy a feudális szolgáltatásokat évente, egy összegben válthassák meg. E sajátos helyzettel magyarázható, hogy háborús veszély esetén a Jászkunságban (Jászkun Kerületben) rendszerint lovasalakulatokat állítottak ki az ország belső rendjének fenntartására. így 1717-ben a tatár betörés hírére rendelték el a jászkunok hadbaszállását, 1735-ben pedig a szerb határőrök felkelésekor 902 ló ós lovas kiállítására került sor. E mennyiségből a jászokra 376 ló és lovas esett.

37 1740 végén kitört a Habsburg örökösödési háború. Mária Terézia császárnő és királynő (1740-1780) ellen hatalmas európai koalíció alakult, mely a Habsburg Birodalom teljes feldarabolását tűzte célul. A királynő, a kétségbeejtő helyzetben, kénytelen volt a jászkunok katonai erejét is évenként újra igénybe venni. A jászkunok az 1741-es harcokra 270 gyalogost és 71 huszárt, valamint egy 400 fős huszárezredet állítottak fel (felét jászságiakból), majd a következő évben 274 lovast küldtek a porosz hadszintérre, egy hátországi gyalogezred lázadásának leverésére pedig még 200 huszárt szereltek fel. 1743-ban újra 400 huszárt állítottak ki a poroszok ellen, s az ezred létszáma 1744-ben 1.000 főre nőtt. 1744 őszén újra 400 huszár kiállítását írták elő számukra, s ezt az alakulatot a birodalmi hadvezetés a következő évben újra 1000 főre kívánta növelni. A mind nagyobb terhek azonban ekkorra már a jászkunok heves ellenállását váltották ki. 1745-ben ugyan a Jászkunságban mégis elfogadták az 1.000 lovas (500 jász, 250 nagykun, 250 kiskun) kiállítását, de ennek előfeltétele az volt, hogy ez óv májusában Mária Terézia, a jászkunok katonai érdemeire tekintettel engedélyezte számukra az önmegváltást (redempciót). Ennek értelmében a Jászkun Kerület lakosai az 1702. évi eladatás összegének (580.000 rajnai forint), a földesúr számára történő lefizetése ellenében visszanyerték korábbi összes kiváltságaikat, s újra a Magyar Királyság személyileg szabad lakosaivá váljak.

38 Az 1745-ös redempció, a jászkun lakosok életében több szempontból is jelentős volt. Egyrészt a helyi társadalom új alapú rétegződésének vált a kiinduló pontjává, másrészt a katonai szolgálat, a katonáskodás új szakaszát indította el. A jászok katonáskodása 1745-től 1848-ig A jászkunok katonai szolgálatait, terheit 1745től a Mária Terézia által kiadott "redempciós levél" szabályozta. Ennek értelmében a porosz háborúra 1.000 lovas kiállítását és felszerelését vállalták, valamint, hogy a "jövőben az ország felkelései alkalmával fegyvert fognak, ... az ország közadójának rajok eső része mellett ...nádori tiszteletdíjképpen 3.000 aranyat évente fizetni ígérnek."

39 Az elkövetkezendő négy évtizedben a jászkunok kizárólag a privilegiumlevél alapján (privilegiális kötelességből) katonáskodtak. Hadi szolgálatuk — minthogy a jászkunok nemesi jogokkal is rendelkeztek — a nemesi felkelés általános formájának felelt meg, mely a minden nemesre kiterjedő személyes felkeléstől abban különbözött, hogy csak meghatározott kontingens kiállítására terjedt ki. Ezt a jászkun "felkelő" katonaságot azonban az országos insurrekció elrendelésétől függetlenül minden háború idején fegyverbe hívták. Az 1745-ben kiállított jászkun huszárezred végigharcolta a Habsburg örökösödési háborút, az elszenvedett emberveszteségeket évente pótolták. 1756-ban a hétéves háború kitörésével újabb jászkun huszáralakulatok jelentek meg a porosz hadszíntéren. Ekkor a Jászkun Kerület 600 lovast állított ki, akik a Hajdú Kerület (a Ma252