Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

akkor, amikor a jászok mind nagyobb tömegei váltak képtelenné katonai kötelezettségek teljesítésére.

16 Ezek az elemek a katonáskodás megváltására tegzespénzt fizettek, amit a később bevezetett királyi adóval a királyi kincstartóhoz küldtek be. A nem katonáskodó jászok nagy számára utal a nógyszállási temető minimális fegyveranyaga, ezek XIV. századi adóztatására pedig egy közvetett írásos adat van. 1365-ben, Vidin elfoglalásakor a foglyul ejtett jászokat I. Lajos király azzal a feltétellel adományozta Kont Miklós nádornak, hogy azt mint szolgák (s nem mint harcosok!) szolgálják.

17 Az elmondottak alapján erősen kétséges, hogy a jászok által kiállított katonai erő a XIV. században jelentősen meghaladta volna az 12.000 főt, a legvalószínűbb azonban a néhány száz fős kontingens. Ez utóbbi adatot valószínűsíti, hogy a katonáskodó, szabad pásztorok rétege a jászoknál jóval hamarább eltűnt, mint a kunoknál.

18 A jász csapatok szervezeti felépítésére nincsenek adatok, bár egyes elképzelések és analógiák feltételezik a tizes nomád szervezés meglétét. Taktikájukat jórészt a lovas íjász harcmodor határozta meg, minthogy a kunokkal együtt említik őket, s mivel velük együtt harcoltak, ami egységes hadmozdulatokat kívánt meg. Háború esetén közvetlenül a királyi zászlók alatt vonultak hadba, azaz a főúri ós nemesi csapatoktól függetlenül, a király magánhaderejéhez csatlakoztak. Részben közvetlen király melletti szolgálatot láttak el, a pilisi jászok feltehetően királyi testőrök voltak.

19 A XIII. század végéig, a jász és kun csapatok zsákmányért harcoltak, ezt követően azonban háború idején zsoldot kaptak, melyet csak kapitányaik fizethettek ki nekik.

20 Lehetséges, hogy településeik (szállásaik) közül egyeseket a katonáskodó elemek, másokat pedig az ezeket kiszolgáló, nem katonáskodó csoportok szálltak meg. A XIV. század utolsó harmadában a földművelés szerepének növekedése nyomán az oklevelekben is megjelennek az ideiglenes szállások mellett az állandó falvak a Jászság területén. Egyre nőtt a katonáskodást pénzen megváltók száma, kiknek adóját 1393-ban már a kincstartó által kinevezett kincstartók szedték be.

21 Zsigmond király (1386-1437) ugyan 1402-ben a csehek, s talán 1405-ben Velence ellen is nagy kun és jász sereget fogadott fel, ám ebben az évtizedben zárulhatott le végleg a tömeges hadbahívások időszaka.

22 Gyanítható, hogy ekkor rövid időre megnőtt a kapitányok által kiállított, kisebb számú, de jobban felszerelt fegyveresek szerepe. A kapitányi tiszt ekkorra már részint öröklődővé vált, sőt néhol talán már földesúri jelleget is kezdett ölteni. Több jász kapitány is nemesi címet és birtokot nyert ekkoriban. így 1407-ben a négyszállási Kompolt és László kapott nemességet, majd a jász települések közé ékelt Szentkozmadamján és Kürt birtokokat.

23 1422-ben Zsigmond király a cseh husziták elleni hadjáratban kitűnt kiséri Mócza család több tagjának adományozott nemességet, s megerősítette őket korábbi birtokaikban.

2

" A század harmadik évtizedétől a jász kapitányok által felszerelt harcosok katonai szerepe is csökkenni kezdett. Körükben is gyakorivá vált, hogy a katonai szolgálatot (előbb részben, később egészben) pénzen váltják meg. így 1425ben a már adózó szarvasi és újszászi királyi jászok a kapitányaikkal kötöttek egyességet. Ennek értelmében János, Tamás és Péter kapitányok 20-20 arannyal járulnak hozzá évente a helyi jászok adójához, háború esetén pedig 8 tegzessel (lovas íjász) tartoznak hadba vonulni.

25 Néhány évvel később Zsigmond király az 1407ben nemesített Kompold és László négy szállási kapitányoknak és örököseiknek adott ki oklevelet. Ebben a nevezetteket mind az adófizetés, mind a személyes hadbavonulás alól felmentette, s mindössze 1 tegzes lovas kiállítását rendelte el számukra, háború esetén. Az oklevelet Kompold és László leszármazottai 1499-ben az uralkodóval ismét megerősíttették.

26 Zsigmond király 1427-ben a fenyegető török veszély miatt még egyszer elrendelte a jászok és kunok fejenkénti fegyverbehívását, ám az így egybegyűlt tömeg harcértéke már igen csekély lehetett.

27 Erre utal, hogy amikor 1435-ben a Magyar Királyság teljes haderejét összeírták, a jászok, kunok és románok mindössze 200 lovassal szerepeltek ebben. Ugyanakkor a Zsigmond király 1433-as római látogatásakor a királyi kíséretben említett ládányi, kiséri és újszászi jászok valószínűsítik, hogy a királyi kiséret (testőrök?) közé még gyakran bekerültek.

28 (Jellemző, hogy a XIV. század elején a források a magyarországi kunok 15-20.000 fős haderejéről tudósítanak.) A katonai szolgálat megváltására utal a jászok és kunok részéről a királynak adott jövedelmek 1455-ös felsorolása is. A részletesen ismertetett gabonaneműek, lovak, pénzjövedelmek mellett a király kísérésére 600 pajzzsal ellátott, páncélos lovas íjászt kellett felszerelniük, ám ezt a katonaállítást a kapitányaikkal való megegyezés szerint pénzért megválthatták.

29 A királyi adók beszedése több esetben is konfliktusokat váltott ki a jászok és a királyi 250