Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján

determinálja a vizsgált faj mintabeli egyedszámát, megállapítható, hogy a mezei pocok zsákmánybeli aránya stabil, a minta méretétől nagymértékben független. A regressziós függvény paramétereinek meghatározásával az Y=3,9906±0,1643X formában felírható egyenessel jellemezhető a változók közötti összefüggés (4. ábra). Az egyenes meredeksége (b) - 95 %-os biztonsággal - 0,1607 és 0,1679 közötti értékű. Ez a paraméter azért fontos, mert ez fejezi ki a mezei pocok arányát a táplálékban. Összefoglalva megállapítható, hogy ennek a vizsgálati módszernek az alapján a mezei pocok - az adott helyen és időszakban - a gyöngybagoly táplálékának 16,43 ±0,36 %-át tette ki, továbbá, hogy a mezei pocok maradványok a vizsgált mintában (99,55 %-ban) egyenletesen oszlanak el, számukat szinte kizárólag (99,1 %ban) a mintanagyság határozza meg, azaz arányuk - e fenti mórtékben - független a mintaelemszámtól. Ugyanakkor az egyenes "a" paraméterének nullától való eltérése (a=4, nem szignifikáns) felhívja a figyelmet arra, hogy túl kis minta vizsgálata az arányok megállapításában hibát okozhat. A két különböző módszer eredményeit összevetve megállapítható, hogy az aránybecslés bármilyen esetben egyszerűen, gyorsan kiszámolható eredményt ad, azonban hibahatárai még közepesen nagy minta esetében is tágak, információtartalma csekélyebb, mint a korreláció számításos módszeré, amelynek azonos megbízhatósági szinten lényegesen szűkebbek a hibahatárai, s emellett még kiegészítő információkat is szolgáltat, amennyiben elvégzésére mód nyílik. Mint látható, az egyes táplálékkategóriák zsákmányon belüli megoszlására a korrelációs együttható némi felvilágosítást ad, azonban az eloszlást korrekten jellemezni ezzel a módszerrel nem lehet. Ezért az ép köpetekben található zsákmánycsoportok eloszlásának jellemzésére elvégeztem a 4.2.2. fejezetben részletezett számításokat, amelyeknek eredményeit a 9. sz. táblázatban foglaltam össze. A fentebb kifejtettek alátámasztására ugyanitt megadom az 1986-os és '87-es nagyiváni minták domináns zsákmányfajainak korrelációs együtthatóját is. Az adatokat megvizsgálva megállapítható, hogy az egyes zsákmánycsoportok eloszlása a köpetekben általában véletlenszerű, a kivételek esetében gyakrabban csoportosuló -, ritkábban annál szabályosabb jellegű. A random eloszlástól szignifikánsan eltérő, ragályos típusú eloszlás csak három esetben mutatható ki: a törpe cickány (Sorex minutus) 1986-os és '87-es, ós az erdei cickány (Sorex araneus) 1986-os anyagában. Ez feltehetőleg az illető fajok területi eloszlásával magyarázható. Igen nagy minta vizsgálata esetén valószínűleg az eloszlástípusok további differenciálódására számíthattunk volna, aminek alapján a kisemlős populációk szerkezetét tanulmányozhatnánk, azonban annak a megállapítására, hogy milyen fajok felelnek meg a gyöngybagoly táplálékszerző stratégiájának a fenti adatokból, továbbá a zsákmányfajok abundanciájából és testtömeg arányaiból már elfogadható becslések tehetők. Az irodalmi adatokat is figyelembe véve a táplálékválasztás legfontosabb szempontjai a következők: - hozzáférhetőség (nyílt területen élő állatok) - kezelhetőség (minél könnyebben "legyűrhető" zsákmány) - energiatartalom (minél nagyobb tápórtékű zsákmány). A fenti követelményeknek az adatok alapján az 5-50 g, leginkább a 20 gramm körüli tömegű zsákmányállatok felelnek meg a leginkább, tehát az adott kínálatból elsősorban a mezei pocok, az erdei egerek, a házi egér, az erdei cickány, illetve a más keresési stratégiát igénylő magevő madarak. A táplálékösszetétel tömör jellemezhetősóge érdekében kiszámítottam a minták diverzitását sokféleségét - és kiegyenlítettségét. Az így nyert adatokat, valamint a zsákmánykategóriák számát a 10. sz. táblázatban foglaltam össze. Ezek az adatok a következőképpen értelmezhetők: A zsákmánykategóriák száma, valamint a minták sokfélesége és kiegyenlítettsége a nagyiváni anyagokban magasabb, mint a pilisborosjenőiben, ahol közepes szintűnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy Nagyivánban a potenciális zsákmánycsoportok nagyobb választékban álltak rendelkezésre és a zsákmány egyedi megoszlása köztük egyenletesebb, mint Pilisborosjenőn, ahol a nedves élőhelyek hiányában kieső táplálékot az ottani gyöngybaglyok részben más zsákmánycsoportok bevonásával -, s döntősen a - valószínűleg legjobb hozzáférhetőséggel rendelkezésre álló mezei pocok nagyobb arányú fogyasztásával kompenzálják. Az eredményeket összevetve arra a kérdésre is választ kapunk, hogy milyen mértékű a minták hasonlósága. Az eredményeket a 11-12. sz. táblázatban foglaltam össze és az 5-6. sz. ábrán szemléltetem. Ezek az ábrák érzékletesen világítják meg a táplálék időbeli- és térbeli megvál17