Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Cseh János: Kengyel-Kiss-tanya

ban föltétlenül utalni kell arra, hogy igen közel áll ahhoz a Keilstich-el mintássá tett cseréphez, amely - zárt leletegyüttesben - az első gepida házból került ki. (Az utóbbi időben éppen emiatt vált számomra kérdésessé a szelevényi szabadtéri kemence Árpád-kori datálása. Erősíti ezt a bizonytalanságot, hogy a 4-5. századi késő római kori és a 6-7. századi Meroving-kori kerámikában számos esetben találkozni ilyenféle, az ékvésésre emlékeztető fogaskerekes edénydíszítéssel.) Visszakanyarodva szelvényünkhöz, megfigyeltük azt, hogy a gepida cserepek főként a nyugati oldalon sűrűsödtek. A III. kutatóárok környékén szórvány, jellegzetes rácsmintával díszített bodrogkeresztúri cserepet leltünk. A munka során megállapítottuk, hogy a lelőhelyen tartósan, napokon Hl. heteken keresztül az uralkodó széljárás nyugati - észak- vagy délnyugati. (Ez a lakóházak elhelyezkedésével összefüggésben lehet lényeges.) //. nap (szeptember 14.) V. kutatóárok - V. szelvény-rábontás C objektum (kelta veremház, késő középkori kemence) 12. ábra: Kengyel-Kiss-tanya. A D objektum (kelta lakóház) kirajzolódása a sárga agyagos altalajban. Figure 12. Kengyel-Kiss-tanya (-homestead). Becoming distinct of the object D (Celtic living house) in the yellow substratum. II Az V. szelvény területén annak megállapítása :, céljából, hogy hol húzódnak az objektum szélei a (ós alja), észak-déli Irányú, 5,6x0,3 m nagyságú, tt 60-75 cm mély metszetárkot nyitottunk. TelepjeI- lenség betöltődósót vágtuk át, benne kevesebb a kerámiával - pl. rózkorl-bronzkori cserép -, állat,i csonttal, nagyobb, vörösre égett agyagtapasztas _ darabokkal (ez utóbbiak 40-50 cm mélyen kerül_ tek elő és kemenceplatni-töredékeknek tűntek). Az árok északi felében, annak nyugati falában, , szintén 0,4-0,5 m mélységben, az objektum aljá|j tói mérve 6-8 cm-re jól iszapolt, korongolt, szürkésbarna színű kelta tál fele része került elő, talpán, szájával fölfelé feküdt. (Teljes profilú La Téne C korú edény, ilyen állapotba telepleletek között nem túlságosan gyakori, így előjötte igen szerencsés dolog volt.) A betöltődés középen la~ za hamus, kétoldalt tömörebb kevert föld formájában mutatkozott. Az objektum, a most már bi" zonyosan gödörház padlója - amelyet 5-10 !l cm-rel átvágtunk, meghaladtunk - tisztán, világosan jelentkezett a sárga altalajban. Középtájon a metszetárok alján 0,8-1 m átmérőjű beásás sötétes foltja rajzolódott ki. A ház fala délen padkás formát mutatott, s napok teltével, a föld kiszára'' dása rendjén egyre világosabbá vált. Ellenben az északi oldalfal majdhogy' elválaszthatatlanul egybemosódott az eleven talajjal. A metszeten kitűnően tanulmányozható volt a kitöltés hamus csíkokkal, paticcsal Hl. sütőfelület-darabokkal, állatcsonttal, faszénnel. Az I. kutatóárok/szelvény térségében alkalmi fölszíni gyűjtés során apró bronzkori edényre és töredékre leltünk. 12. nap (szeptember 15.) V. kutatóárok - V. szelvény-rábontás C objektum (késő vaskori kunyhóalap, késő középkori kemence) IV. kutatóárok - IV. szelvény-rábontás B objektum (kelta gödör és padló, késő bronzkori verem) Igyekeztünk megtalálni a C-vel jelzett épületmaradvány északi záródását. Eléggé bizonytalanul, "elkenődően" tűnt elő, ám egy, közvetlenül a járószint felett futó hamus csík megszakadása, s a fokozatosan jelentkező altalaj többé-kevésbé meghúzta azt. Idő múltával, a száradással egyre jobban elkülönült egymástól a "kultúrréteg" és a bolygatatlan altalaj. Minthogyha itt is padkás fal lett volna, később azonban kiderült, talán mégsem az. Összegezve, az i.e. 3-1. századi veremház a metsztárokban úgy 5,5-6 m-es hosszúságot/szélességet adott. Minthogy a késő vaskori gödör - B objektum nyugati részét már kibontottuk (metszetkészítés), most sort kerítettünk a keleti kiemelésére. Innen 148