Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Nacsa Mihály: Korong alakú bronzkori övdísz készítésének technológiája

NACSA MIHÁLY KORONG ALAKÚ BRONZKORI ÖVDÍSZ KÉSZÍTÉSÉNEK TECHNOLÓGIÁJA Múltunk és jelenünk használati eszközei utalnak a régen és a ma élő emberek életformájára, kultúrájára, gazdagságára, technikai és technológiai tudására. Minden tárgynak két történeti élete van: 1. funcionális - akár dísz-, akár használati eszközről beszélünk, 2. technológiai - mely a nyers anyagból használati eszközt formál. E két tényező együttes vizsgálata és ismerete ad átfogó képet történeti emlékeink életéről. Az alábbiakban mintegy 3200 évvel ezelőtt élt bronzműves korabeli mesterségbeli tudását, műhelyének felszereltsegi fokát kívánom megvizsgálni az 1986-ban Dunaföldváron előkerült bronzkori övkorong kapcsán. A bronzkorban a fegyvereket, szerszámokat, eszközöket legtöbb esetben öntötték. Az öntvényeket háromféleképpen készítették: 1. Kétrészes kőmintát használtak, ezek összeilleszthetők voltak, és egy kis öntőnyíláson keresztül öntötték be a megolvasztott fémet. 2. Fából vagy más anyagból készítették a pozitív mintát, ezt finom homokba nyomva negatív mintát kaptak. A pozitív mintát eltávolították, á negatívot pedig kiszárították. 3. Ismert volt a viaszveszejtéses eljárás. A megmintázott formát finom agyagba ágyazták. Kiégették, a viasz pedig eközben az öntőnyíláson keresztül elfolyt. Az így nyert negatív mintába öntött fém egybeömlött meg, összeillesztési nyomok nem maradtak. Vegyük sorba a munkafolyamtokat Mintázás: A funkcionális szerep meghatározza a tárgy formáját, nagyságát, díszítését. Lényeges az is, hogy egyedi vagy sorozatgyártásra szánt tárgyról van-e szó. Ez befolyásolja a mintázást, a mintázó anyagot, a későbbiekben pedig a negatív minta készítését. Beágyazás: Viaszveszejtéses öntésnél a megmintázott formát finom agyaggal vagy agyagba kevert homokkal veszik körül, szabadon hagyva az öntőnyílást. Minél finomabb a beágyazó anyag szemcsézete, annál finomabb lesz a megöntött forma felülete. A beágyazást kiszárítják és kiégetik. A kvarc öntésállóvá teszi a mintát. Negatív minta előmelegítése: A beágyazás, vagy a negatív minta elkészítése után a pozitív mintát el kell távolítani, a viaszt ki kell olvasztani. A mintát ki kell szárítani, az öntéshez a megfelelő hőmérsékletre elő kell melegíteni. Ez a hőfok majdnem megközelíti az öntendő fém olvadási hőfokát. Bronz olvasztása: Olvadáspontja a keverési százaléktól függően 1020-1400 C-fok. Először mindig a rezet olvasztják meg, majd hozzákeverik az olvasztott ónt, melynek egy része olvasztáskor elég. Az így nyert olvasztott ötvözetet mintába öntik. Öt-húsz százalékos bronz öntvénynél a lassú lehűlésnél ónbő öntvények válnak ki, ezt a kiszivárgott 1400 C-fokról gyors lehűléssel gátolják meg. Negatív minta eltávolítása: A leöntött, hőkezelt negatív mintát eltávolítják az öntvényről. Kétrészes minta esetén a két felet szétválasztják - ez a termelékenyebb munkafolyamat, mert ugyanazon mintába újra önthető a forma. A kiégetett agyagmintát össze kell törni, s ebben az esetben a negatív forma megsemmisül. Nem önthető újra, a munkafázisokat elölről kell kezdeni. Felületek megmunkálása: Mindkét öntési metódusnál előfordulhat a széleken un. sorja, esetleg a felületen öntési göb. Ez adódhat a kétrészes minta rossz illesztéséből, esetleg megcsúszásából, kopásából. Az öntési göbök beágyazásánál légbuborékokból keletkezik plusz 129