Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

hácsi csata leírása, a magyarok 4 tábora, Kecskemét felégetése, a török nevek: Ibrahim basa, Memhet.

29 Az eseményt Boross a mohácsi csata idejére teszi. Ketel kun vezér is szerepel Gyárfás könyvében, a hetedik kun vezérként: „ez résztvett az Árpádtól Szalánhoz Ond vezetése alatt küldött követségben, mely alkalommal átkelvén a Bodrog vizén, midőn egy ebbe szakadó kis patakon átgázolni akarának, lova megbotolván, Ketel a vízbe esett, s társai ugyan kiszabadíták, de a vizet róla Ketel patakának nevezek el..."

30 Más történeti szakirodalomból nem származhat a név, mert korábban a Ketelt Rétéinek olvasták történészeink.

31 A Ketel név azonban a szájhagyomány útján is megőrződhetett, hiszen a török defterben Ketel Pál valóban élt Magyarszálláson.

32 Ketelről adatközlőink is tudják, hogy „vitéz" volt, „vezér" volt, „Orgondán volt a birtoka". A történet többi - magyar - szereplőjének neve - Csönkös Klára kivételével karcagi családnevek. Pesthy Frigyes több kun vezér nevét említi (Ecse, Tibocz, Zádor), mely a szájhagyományban él. Ezek között nem szerepel Ketel neve. (Eche és Zágor középkori oklevelekben földrajzi névként szerepel.) Viszont Apaváránál említi a nép történelmi ismeretét: „Apavára régen több nagy erektől, és nagy rétségtől körített várformájú sziget, hova a hagyomány szerint a' tatár pusztítás elől menekültek a' lakosok."

33 A legkorábbi adatunk Bedekovich Lőrinctől származik, aki a 18. század végén készített földmérések kapcsán rövid ismertetőt ad a Jászkunság településeiről. Karcagról többek között ezt írja: „Régenten Kardszag más helyen dél felé feküdt, annak el pusztulása után épült a' mostani helyen, a' régi helye most-is Kardszag Teleknek neveztetik. Az előbbi században a' Törökök innen nagyobb részét a' Lakosoknak rabságba vitték, kikért az itthon maradott 78 Lakosi sokat fizettek. 1698-ban közel 500-at váltottakki, és ezek szaporították-meg újra a' Várast, a régi vízöntések között a' Várastul dél szint fekszik Apa Vára szigetben oltalmazták-meg a tehetetleneket a' Török, és három ízben kiütött Tatárok dühössége ellen a holott egy kis halmotska is találtatik, melly hihetős, hogy az ott idő közben történt halottak temetése lehetett."

34 Csaknem 100 év múlva az iskolai tankönyvekbe is bekerült: „A város melletti tóban lévő Apavára sziget arról nevezetes, hogy a lakosok oda menekültek a tatárok elől."

35 Az Apavárához fűződő monda legteljesebb alakját 1903-ban Kimnach Ödön közölte az Ethnographiában. „Apavára, halom neve, melyen vár volt a tatárjárás idejében. Eredetéről így szól egy hagyomány: Mikor a pusztító tatár had betört hazánkba, Karczag virágzó város volt s így ő sem kerülhette ki a biztos veszedelmet. A környéket már elpusztították a tatárok, midőn a karczagi toronyőr meglátta a közeledő tatárokat s meghúzta a vészharangot. Tudta a lakosság, mit jelent a vészharang, mert nem várták készületelenül a veszedelmet. Ugyanis előbbi megbeszélésük szerint a várostól keletre eső - s még ma is meglevő - halomra menekültek, melyet az akkor még szabályozatlan Berettyó vizével vettek körül. Ezen a halmon egy kisebbszerű erődítményt csináltak s hogy a tatárok hozzájuk ne juthassanak, kaszákat, hegyes karókat és más védelmi eszközöket raktak a környező víz alá és a bozót közé."

36 Úgy véljük, ezt a mondát kerekítette történetté Gyárfás István könyve hatására Boross Vilmos. A Sárrétről leírt földvárak is így készültek: „szabálytalan kör (ovális) alaprajzúak voltak, mely vizes-mocsaras árkokkal és földgátakkal körülvéve. A földgát tetején kihegyezett karósor volt mélyen leverve. Esetleg a vizesárok külső peremén is ilyen volt... Ilyen földvár volt a hajdani Apavára (Bucsától északra)".

37 Györffy György és Móricz Béla a tatárjárás koráról írja, hogy itt egy megerősített vár volt.

38 Gyárfás a karcagiak Apavárába való bemeneküléséről nem ír, tehát a történetnek ez a magva csak a nép ajkán maradt meg. Ha az irodalmi feldolgozást és a gyűjtött mondatöredékeket elemezzük a történelmi tényeket figyelembe véve, felfedezhetünk olyan motívumot is, ami a földvárépítés fontos eleme, az irodalmi alkotásból kimaradt, de a szájhagyomány őrzi: karókkal, kaszákkal vették körbe várukat. Ezt szinte minden adatközlő elmondja. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy az Apavárához fűződő monda felerősödhetett a 20. században Kimnach Ödön cikkének karcagi kiadásával is.

39 A karcagi nép ajkán Ketel és Orgonda András neve él. Bene László, mások szerint Balog bíró lánya volt Erzsébet. Van, aki Kun Erzsébetnek emlegeti. A történetek e szerelmespár önfeláldozásáról szólnak, amint bevezetik a törököket (leggyakrabban tatárokat mondanak) a vízbe, hogy megmentsék a karcagiak életét. Mindöszsze egy adatközlő tud Csönkös Kláráról. „Ketel vitézt elszerette egy Kincses Klára nevű. Az elárulta, hogy lehet Apaváráho' bemenni a töröknek." Most egy olyan Ketel vitéz történetet közlünk, amely bár olvasmányélményen alapul, de a feldolgozástól eltérően főhősei életét népmesei fordulattal fejezi be: „... Apavára a Rétbe, a Csillag tanyán kívül van. A Soós féle főd meg a Csukái főd - ez az Apavári hát. Tulajdonképpen a Cseh ér zárja körül. Ez a Cseh ér arrúl vót nevezetes, hogy a törökök becsapongtak ide és többször károkat okoztak az akkori polgároknak. Úgyhogy az akkori emberek sokszor védekeztek ezek ellen a török portyázó csapatok ellen. Ilyen védekezést állított fel Karcag városa is. Kinevezett egy vitéz gyereket, akinek a város 150 lovast állított a rendelkezésire. Ezt a vitézt Ketel vitéznek hittak. Ez a Ketel vitéz Orgonda Andrásnak a fija vót. Ez az Orgonda András, a mostani Agyagos kert háta megett van egy halom, annak vót a tulajdonosa... A városba ekkor egy főbíró vót, Bene László uramnak hittak. Ennek egy nagyon szép lánya vót, Erzsébet... Az akkori előljáró vezetőség arra határozott, hogy egy nagyon szép harcias zászlót csináltatnak és ezt csinálja meg Bene Erzsébet a többi lányokkal és majd a vezérnek átadják, Kefélnek, amiér' bizony (benne van még tán a Krónikában is, én magam is olvastam) Bene László bíró uram haragudott. Nem tetszett neki, hogy Ketel a vezér, azért, mert Ketel bizony pogány vót, ő pedig református és fájlalta, hogy az ő szép lánya, Erzsébet egy ilyen pogány vezérnek adja át a zászlót, amit abba az időbe megáldottak a nyakas kunok. Azér osztán csak elindultak Turgony fele a török portyázok elébe, de bizony 350