Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Botka János: Adatok a tiszazugi népesség vizsgálatához

melly eddig is meg lett volna, ha nem hanyagolgattak volna, melly másképpen is csak ollyan, mint valamely Szöllöbéli kunyhó... Kérjük ezért a Tettes [Tekintetes] Uraságot ez Imádságnak hajlékát, oratóriumunkat kegyessége szerint meg engedni ujjitani méltóztassék, és a maga kegyes uri Interpoziciója által a méltóságok előtt segíttsék. Nem kívánunk, mivel tőlünk nem is lehet, valamely nagy épületet tenni, csak uj falakat mór téglából építeni... 11-én május 1758. Tekintetes Méltóságos Uraságnak szegény alázatos jobbágyai sasiak közönségesen..." „A belől irt Instánsoknak adatik válaszul, hogy Templomoknak a melly falai megdültenek, azon falakat ismét előbbeni mód szerint meg építhetik, a mint ez eránt Faragó István Tiszántúl való Tisztartómnak ő k-nk [kegyelmének] írtam. Gyöngyösön, 13-a Május An. 1758. Földes Asszonya Perényi Klára."

7 A jobbágyok kérelme Heves és Külső-Szolnok Vármegyéhez:

8 „Tettes Ns. Heves és Külső Szolnok Vármegyének Méltóságos Urai, Fő Tisztjeinek és Táblabíráinak Ő Nagyságoknak... a belől irt Instánsoknak alázatos memoriáléja: Tekintetes Nemes Vármegye. Mélységes alázatossággal jelentjük Nagyságotok kegyessége előtt, az oratóriumunknak falai régen kidűltek volna, ha nem meg erősítő gyámolokkal nem tartottuk volna, mikor pedig zápor eső vagyon, benne alig maradhatunk, ezért alázatosan ennek reparációjáért esedezünk... maga az Ur, Tettes Vice Ispány Urunk jól látta, minemű romladozásban légyen... oculatura méltóztasson kibocsátani annak rendi szerint, Instantiánknak méltó elhitelére, és csak együgyű épületecskét szegény sasiakhoz képest illendőt, sárbul ugyan azon helyben építeni megengedni. Mellyben már a Tekintetes Földes Uraság is nem ellenkezik, mely kegyességéért, Nagyságotoknak életéért s virágzó békességéért Isten előtt szüntelen esedezni meg nem szűnünk, mellyel is maradunk Sason Méltóságos Urainknak, Nagyságotoknak Igaz, alázatos szívvel és örömmel és minden engedelemmel szolgálni kívánó jobbágy szolgái, sasiak közönségesen. 1759. február 21." A vármegye a kérelmezők által elmondottakban nem kételkedhetett, az oculatura mégis megtartatott, s az instantiában foglaltak igazolást nyertek. A fő kérdés azonban az volt, hogy a düledező templom a reformátusoké-e, mikortól, milyen jogon bírják. Ettől függött a helyreállítás engedélyezése is. Ennek bizonyítására rendeltetett el Kenderesen a szolgabíró előtt, Cibakházán pedig a plébános előtt idős emberek tanúként történő meghallgatása, továbbá a szomszédos települések elöljáróságától igazoló iratok beszerzése. A cibakhazi plébános előtt tett tanúvallomások anyagából:

9 „1= Tudgyaé azt a tanú, hogy 1681. esztendőben sassiaknak Praedicátorjok volt, és ha volt, nevezet szerint, vallya meg? 2= Abban az időben szabadosan folytattáke magok exercitiumjokat

10 más falunak Filisálisa volt-é a, vagy önnön magok Predikátorjok által folytatták módgyok szerint az Isten Igéjét? 3= Hány lélek vagyon Sason Pápista és hány Református? Primus Testis Stephanus Fodor Annov. 73. Incola Szentesien... ad 1 -um: Hallotta azt a Tanú Sas felől, hogy a Török világban is mindég lakták volna Sast, és hogy Reformata vallásbeli Predikátorjok lett volna nekiek, maga még akkor a világon nem lévén, nem tudja, ad 2-um: Hallotta azt is, hogy Sason mindég magok tartottak volna Prédikátort, és az által magok folyvást mindenkor az Isten Igéjét szolgáltatták, egyébkor hogy Pápista lakott volna, soha sem emlékezik, hanem Rabatin járásakor közel esvén hozzájok a tábor, csongrádiak szállották meg, és egy télen ott voltak, de kikeletkor viszont vissza mentek, ad 3-um: Pápista embert Sasson lakost soha nem ért a tanú, hanem mindenkor Reformátusokat hallott és tapasztalt ott lenni. Secundus Testis: Andreas Tatár, cir. 87 éves, Incola Kürtien... A töröknek Bécs alá való menetelekor a Tanú cir. 9 esztendős lévén jól reá emlékezik miképpen ment fel, és tudgya bizonyosan, hogy akkor Sas falu volt, mikor határának villongása végett akkoron sokat ellenkeztek a Kürtiekkel, és hogy Reformátusok lakták. De a Prédikátorjokról volt e vagy sem, gongya nem lévén reája, nem emlékezik, tudgya mindazonáltal, hogy a szomszédságban való Kürti Prédikátor soha által nem járt. Pápista Sasson tudtára a Tanúnak soha sem volt, hanem Rabatin járásakor nem maradhatván a közel hozzá esendő tábortul, egy télen ment által Sasra, de ez sem egészen, hanem csak egynéhány futó személy, tavaszszal mindazon által visszament..." Tertius Testis: Stephanus Szabó cir. 81 éves, kürti lakos: „Hallotta a Tanú emberkort érvén, hogy Sas az előtt is, mikor a török Bétset meg szállotta, falu volt, és hogy Prédikátorjoknak kelletett lenni, onnét tudgya, mivel sem esküdtetni Templomban, sem keresztelni soha Sasiak Kürtre nem jártak. Holott ha Predikátorjok nem lett volna, oda kellett volna nekiek járni, mert akkoriban szomszédságában egyéb falu fenn álló nem volt, noha ezen időben ez is meg szaladott, de mihelyt az ellenség kevéssé megcsendesedett, viszont haza mentek. Hogy Pápista Sason lakott volna soha sem érte, nem is hallotta, 308