Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Botka János: Adatok a tiszazugi népesség vizsgálatához
azt sem hallotta, hogy az ő vallásukon lévő rendtartásokért vagy Vármegye vagy Püspökség őket háborgatta volna... 1759. augusztus 25." Csongrád városától kapott igazoló levél : u „Sasi B. Birák Uramék hozzánk folyamodván, azon regviráltak bennünket, tennénk bizonyságot arról, hogy valaha Pápistaság lakta-e Sas nevű helységét vagy sem? Amely kérdésre az alább nevezett három lakosunk, ugy Mint Sándor Pál 74 éves, Nagy György 73, Rácz György 64 esztendős vallották, hitek szerint előttünk, hogy Tömös vár vételekor a feles Transéra 12 végett Csongrádról elfutván, Sasra recipiálták magokat, tudgyák, hogy a sasiaknak mint Calvinistáknak karókra állított, s sövénnyel font templomok volt, és az Attyáiktól is, ugy más öreg, rendenlévő emberektől sem hallották, hogy valaha Római Catholicusok lakták volna emiitett Sas nevű helységét. Melly dolognak nagyobb bizonyságára és erősségére ezen városunk pecsétivei meg erősített levelünket kívántuk kiadni Csongrádon, 1760. március 7. Csongrádi Bíró és Tanács." A tiszasasi elöljáróság a csépai nemesi Communitástól is kért és kapott igazoló levelet, melyet a közösség képviselői, Czucz László, Sárközi Ferenc, Kanyó László juttatott el Sasra, igazolva a szomszédos falu mindenkori református voltát (1759. március 17.) 13 A tiszasasi lakosság a szükséges bizonyítékok beszerzésével egyidőben - a földesúri engedély kézhezvétele után - hozzákezdett a kis oratórium rendbetételéhez. Munkálatok közben azonban az esőzések további károkat okoztak. Az ésszerűség és a közösség igénye az épület gyors helyreállítását követelte. A 8 méter hosszú és 3,5 méter széles templom átépítése érdekében kérelemmel fordultak a főispánhoz is: u „Együgyű templomunk a múló régiségnek fogaitul megemésztetvén annyira alkalmatlanná tétetett... hogy essős fergeteges időszakban benne minden Urak Urának adaját meg nem adhatnánk... Romlandó vályog téglája azon nyersen fel is rakatott, s abból gyenge fala, ugy hogy sok szöllöben való kunyhókhoz is nem hasonlítható együgyű imátságnak háza legyen az..." „Urainktól 1758. május 13-n engedelmet nyerén, annak megújításáért folyamodtunk... Böjt elő havának 21. napján Gyöngyös mezővárosában tartott T. Ns. Vármegye Gyűlésének alkalmatosságával... Sem fánk, sem kövünk nem lévén, az engedelem szerint, csak erőtlen sárbul vert mór téglából kisded templomunknak falait, követvén a Tapasztasban a fecskéket, jul 28-n felrakván, elvégeztük, már most semmi teteje nem lévén, szegény gyászos fejeinknek nagy kárára a zápor esők most mossák... Helyiségünk régisége és exercitiumunk is oly nyilvánvalók, hogy mostani nyolcvan, kilencven s több esztendős emberek is annak megüléséről nem emlékeznek, és a mostani Sason lakó embereknek harmad izig való elejék is Sason született, lakott és ott meg is halt, amint, hogy 25-a Currentis Augusti Kenderesen Tekintetes Hellebronth Ferenc szolgabíró Urnák 3 öreg és a cibakházi plébánosnak 3 öreg tanú vallomást tett. Bécs megszállása előtt, és így 1681-ben való Exercitiumunk is jelesen és világosan meg tetszik... Intuita Liberó Religionis Helvética... Had készítsük hát el a seregek urának tiszteletére: A Sas Jordánhoz repülvén megifjodik vétségéből, mi is, annak nyomorodott régi falu, Tisza Sas Nagyságotokat Jordán vizének állítván, megvéhedvén Templomunk harang lábával nagyságotoknak könyörülő Jordáni meg ifjitó vizéhez repülvén... megfissittetni óhajtván... várván ezekben... és ez eránt kívánatos jó választ általatok..." A következő folyamodványt Barkó Ferenc egri püspöknek írják, hivatkozván, hogy a „váczi consistórium, a vármegye és a földes uraság resolválta kérelmünket." A püspöki válasz: „Édes fiaim, az instantiatokat olvastam, magamtól ki nem telhetik, folyamodjatok Eö Felségéhez, s a mit fog resolválni, hozzátok hozzám, én el nem rontom. Sőt gyönyörködöm benne, ha Vármegyénkben Helységek épülnek." 15 Majd újabb levél volt soron a főispánnak 1761. március 18-án. Végül Pozsonyból kapnak választ, ill. engedélyt az oratórium újjáépítésére. 16 4. Az elmondottak hűen mutatják, hogy a tiszasasi református lakosság is érezni, tapasztalni kényszerült a Carolina Resolutio által törvényesen is megfogalmazott hátrányos megkülönböztetést. A templom átépítésének engedélyezése körüli több éves (a dokumentumok alapján csak négy évig követhető) huzavona, az ügy halogatása oda vezetett, hogy a vályogfalú, nádtetőre javított imaház megújításával csak 1765-ben készültek el. De nagyon szűk volt, hozzá meg meszeletlen, előtte egy harangláb állott... 17 Az ellenreformáció idején megmutatkozó eltökéltség, a tornyosuló próbatételek leküzdésének vállalása folytatása annak a szívós élniakarásnak, ami a tiszasasi kis közösséget a hódoltság alatt és az azt követő évek viszontagságai között is egységbe fogta, 18 s kétséget kizáróan csaknem teljes mértékű megszakítatlan folytonosságban lakhelyéhez kötötte. 309
