Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szabó László: Népi természetismeret

zaszemen Jézus és Mária képe látható vagy korábban miért volt kisebb, s miért lett a Jézust elrejtő búza nagyobb növésű; másik csoportja a különböző munkák megkezdésére, időpontjára vonatkozik (a búza töve Péter-Pálkor szakad fel, Erzsébet előtt még el lehet az őszit vetni), s rendszerint megfigyelésen, helyi időjárási tapasztalatokon nyugszik; harmadik csoportjuk valóban irracionális, sőt a munka kezdését is befolyásoló cselekmény (hétfőn kell kezdeni a szántást; pénteken nem fognak mezei munkába, míg a harang szól nem szabad vetni stb); negyedik csoportjuk termésjóslás, időjóslás vagy a búza felhasználása egyéb célra (egészségóvás, rontáselhárítás). Irracionális elképzelés tehát bőven van. S ezt kiegészítik még az akciók is: szántás kezdésekor kalap emelése, fohászkodás; búza és egyéb magvak megszentelése; vetőzsák feldobása, meghengeredés a földön kender illetve dinnye vetésénél. Végig nézve a nagyszámúnak tűnő hiedelmet, ennek ellenére kevés akciót találunk, s főként olyanokat amelyek egy-egy mozdulatból állnak: fohászkodás, keresztvetés, gyümölcsfák megrázása. Közöttük pedig csak két olyat, amely valamelyest befolyásolja a termést (döglött állat gyümölcsfa alá elásása a jó termés érdekében; a bimbó virág fejeinek öszeütögetése hajnali harmaton). A munkakezdés időpontját társadalmi hagyományok vagy a növény állapotának ismerete illetve a kettő együtt (jelesnapokhoz kötés az időjárás és növényállapot figyelembevételével) határozza meg, s a valóságos ismeretek inkább túlsúlyban vannak e mozzanatban. Ha ezt az alföldi viszonylatban gazdag hiedelem anyagot (78 termesztett növénnyel kapcsolatos adat) összevetjük a közösség szántóföldi növények termesztésére vonatkozó, hasonlóan összegyűjtött anyagával, meglepő aránytalanságot találunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a földművelésre vonatkozó tudás összegyűjtött egészét sem birtokolja, birtokolhatja egyegy személy, mégis nagyobb hányadával van tisztában a közösség egy-egy tagja, mint amennyit ismer a hiedelmek köréből. Ha pedig kiragadunk egy mozzanatot, pl. a vetést, akkor több tízoldalon át sorjázó anyag áll előttünk a vetőmag előző évi termésből való kiválasztása, tárolása, kezelése (mosás, csávázás), a vetés időpontjának meghatározása az időjárás, a talaj állaga (más-más határrészen má-más jegyek egész sora), a vetés technikája (kézi vetésnél a mozdulatok pontossága, a szélirány kihasználása stb. illetve a vetőgép ismerete, működőképessé tétele, stb.). A sokrétű ismeretanyaghoz képest a terméseredményt egyáltalán nem befolyásoló néhány kultikus, irracionális mozzanat (fohászkodás, tilos nap elkerülése munkakezdéskor, a munka harangszó hallatakor való abbahagyása, a vetőzsák feldobása) eljelentéktelenedik, s még egyének között is megoszlik, mert minden mozzanat egy ember gyakorlatában csak ritkán fordul elő. A tapasztalati tudás és az irracionális magyarázat, azaz a gyakorlat és az „elmélet" viszonya a halmazszerű tudásanyag miatt nem kapcsolódik törvényszerűen össze, a közösség gyakorlatában pedig az irracionális és racionális elemek aránya mindig az utóbbi túlsúlyát, jelentőségét juttatja érvényre. Kivételes egyének - egy-egy közösségben egy-két tudósnak, boszorkánynak is tartott személy - gyakorlatában billenhet meg ez az arány csupán, de még ilyeneknél sem az irracionális elemek az erősebbek, legfeljebb bizonyos tevékenységi körnél hangsúlyosabbá válnak. Kétségtelen az is, hogy az arányok történetileg is változnak. Az utóbbi két évszázadban a meginduló iskolai oktatás, kalendáriumok, népkönyvek, ismeretterjesztő munkák és tanfolyamok csökkentették a népi tudás irracionális elemeknek hányadát, s az is bizonyos hogy a tagolt magyar népterületen egy alföldi mezővárosi parasztnak vagy egy dél-somogyi kis falu lakójának más-más arányban foglalnak helyet világképében ezek az eltérő jellegű ismeretek. Úgy véljük azonban, hogy - Európáról lévén szó - mindig a racionális gyakorlat volt a döntő, s a gyakorlat és elmélet véletlenszerű kapcsolata, a tudás halmazszerűsége kizárja, illetve esetlegessé teszi az irracionális „elvek" gyakorlatot akadályozó hatását. A népi tudásanyag rendezőelve a gyakorlat A népi természetismeret, tudásanyag központi rendezőelve maga a gyakorlat. Ez az amely a halmazszerű tudást minduntalan megszűri, s a pozitív tapasztalatoknak megfelelően szinte lokálisan (tájanként, közösségenként) kialakítja a helyes gyakorlatot, amely majd tovább öröklődik, egyre inkább letisztul, s célszerűbbé válik. Mindez azonban hosszú időt vesz igénybe, s a sajátos mechanizmuson át jut érvényre, amely működésében lényegileg más, mint a természettudomány. A népi tudásanyag éppen úgy, mint a természettudomány is a jelenségek pontos, alapos, részletekbe menő megfigyelésen alapul. VAJKAI A. az aprólékos megfigyelést, a jelenségek közötti árnyalati különbségtevést, az apró, ám egymástól független részletek ismeretét a népi természetismeret egyik legfőbb vonásaként, illetve a népi tehetség sajátos megnyilvánulásaként tartotta számon. Az, hogy ezeket szavakba, átfogó koncepcióba foglalni mégsem tudja, azt mutatja, hogy sokkal inkább a jelenség, mint a jelenségek közötti kapcsolat, sokkal inkább a gyakorlat, semmint az elvek érdeklik (1948). HERMÁN O. a halászok, pásztorok, pákászok életét és tevékenységét leírva, összegyűjtve műszókincsüket sokszor hangsúlyozta ezt a kitűnő megfigyelő képességet, hiszen a halak, madarak tökéletes ismerete alapján tudja elkészíteni az alkalmas szerszámokat, hálókat, horgokat, hurkokat, csapdákat, s tudja őket zsákmányul ejteni. A pásztorok hatalmas állatismerete, a kívülről másnak egyformának tűnő falkák egyes egyedeinek számontartása mind-mind a foglalkozás velejárója, s a pontos megfigyelésen alapul (1887; 1901; 1914). A megfigyelés pontossága és a nyelv, a szókincs között szoros összefüggés van, mert a jelenségeket, a változás eltérő állapotait a legpontosabban, s igen szemléletesen rögzítik. Álljon itt egy ilyen leírás Tiszaroffról, amely a befagyó Tisza különböző fázisait rögzíti: „Télen, amikor 6-8 fok hideg van, aludni kezd a víz (szinte megsűrűsödik, nem folyik úgy mint nyáron). Ennél hidegebb időben pillédzik, azaz vékony ré438