Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

H. Bathó Edit: Adatok a Jászság XVIII-XX. századi táncéletéből

3° Téli időben senkinek kívül az házon tánczolni szabad nem legyen. 4° Ezentúl a' lakadalmas házaknál ollyatén Játékokat kezdeni nevezetesen misét mondani, gyovontatni, Szentelőzni, fejet venni és más efféléket mivelni, vagy Reménlőbe menni tilalmas lészen. Aki ezt meg egyebet házánál meg engedi és az elől adott Tczikkelyeket által hágja a' Gazda vagy násznagy egy-egy aranyra a' Tilalom törő Vétkes pedig 25. pálczaütésekre büntettetik."

51 II. POLGÁRI TÁNCALKALMAK A Jászság paraszti társadalma, amely a múlt század közepéig még ösztönösen élt sajátos kultúrájával, a század második felében lezajlott társadalmi, gazdasági változások hatására szembetűnően megváltozott. A különböző rétegek egyre inkább a polgári ízlés szerint rendezik be életüket. Ez a változás megmutatkozik nemcsak a viselet, hanem a szórakozás terén is. Különböző egyesületekbe, egyletekbe, körökbe tömörülnek, s míg korábban kocsmában tartották mulatságaikat, most már egyre inkább polgári mintára rendezik báláikat, tánciskolába járnak. A XIX. század második felében a Jászságban is megjelentek a táncmesterek. Az 1870-es években elsőként Jászberényben rendeztek tánciskolát, Dobos Adolf vezetésével. Jászapátiban 1880-ban nyílt meg az első tánctanfolyam Rosenkarz Jakab izraelita táncmester irányításával,

52 majd ezt követően a Jászság valamennyi falujában, de még a tanyákon is tartottak tánctanfolyamokat. A táncmesterek a mindenkori sajtóban hirdetve, invitálták tanfolyamukra a fiatalságot. A Jászság, 1896. áprilisi számában a következő hirdetést olvashatjuk. „Táncztanitási tanfolyam. Dobos Adolf, egész megyében előnyösen ismert táncztanitó, e hó elején kezdi meg városunkban a tánczoktatást. Dobos húsz éve már, hogy minden esztendőben megjelenik körünkben s mindanyiszor szép eredményt ér el alapos és valóban szakszerű táncztanitásával. Mint tudomásunkra jutott, ez alkalommal a közkedveltségű mester a leánynevelő zárdában és a gymnasiumban ad naponkint tánczórákat. Ajánljuk a t. szülők és a tánczolni tanulók szives figyelmébe."

53 A tánciskolák repertoárjában a korabeli divatos, nyugati, polgári társastáncok (walcer, polka, one step, fox, tangó) mellett műmagyar táncok is (palotás, körcsárdás) szerepeltek. A tanfolyamokat is a bálokhoz hasonlóan általában a helybeli szálló nagytermében vagy valamelyik kör, illetve egylet helyiségében tartották. A muzsikát rendszerint cigánybanda szolgáltatta. Ám ezek a tánctanítások sem zajlottak le mindig bonyodalom nélkül, különösen, ha olyan eset történt, mint amelyről a Jászság című újság 1896. júliusi száma ír. „A Pannónia szálló termében hétfőn este éppen úgy, mint másszor, nagyban folyt a táncz Laczi czigány muzsikája mellett. A polka, mazurka, és drai schritt ütemeibe olykor kellemetlenül vegyült bele Fischer tánczmajszter „egy!", „kettő!" vezény szava. A párok forogtak ide-oda, mint mese-várbeli tünemények. Ez kétségkívül kellemes volt a jelenlevőkre nézve, de igen természetes, hogy bekövetkezett a kellemetlen rész is. A zenész urak tányérozni kezdtek. Sz. úr azonban élni akarván Wekerle által megadott honfiúi joggal: egy 10, mond tiz filléres kis „Wekerlét" dobott a kontrás-more tányérjába. A kontrás-more erre oly dühbe jött, hogy t.i. neki a művészete csak egy „Wekerlét" ér, hogy a pénzzel rakott tányért, Sz. úr fejének irányozta, s ha ez el nem kapja a fejét, hát ott is marad a tányér fotográfiája. Óriási pánik, háború következett ezután erre, minek a vége az lett, hogy Laczi kontrás uram most is az ábrázatán hordja azt a pofont, amit a „Wekerlés úr" hagyott ott neki ráadásnak."

54 Egy-egy tánctanfolyam befejezéseként rendszerint fő táncpróbátvagy záróbálat tartottak, ahol a táncosok a szülők és rokonok előtt adtak számot tudásukról. A helybeli újság hasábjain természetesen hírül adták ezt a nagy eseményt is. „Tánczpróba. Dobos Adolf, jeles táncztanárunk holnap, szombaton tartja a „Bathó-kert"-ben minden évben szokásos főtáncpróbáját, amely alkalommal növendékeivel elért sikert fogja a mamák és a papáknak bemutatni. Ez a gyermek tánczpróba rendesen a nagyok mulatsága is szokott lenni, ezért is, mint értesültünk nagyközönség fog részt venni a „Dobos-bál"-on. No de hát meg is érdemli Dobos bácsi, mert hiszen hölgyeink, ha már esetleg mamák is, jobbadán mind az ő tanítványai voltak."

55 A bálokat vagy báldokat rendszerint a jeles napokon, az ún. esztendős ünnepeken (karácsony, farsang, húsvét, május első vasárnapja, pünkösd, búcsú) vagy nagyobb munkaalkalmak végén (aratás, szüret) rendezték meg. A Jászságban a polgári báloknak két alapvető változata alakult ki. Az egyik a vendéglőben vagy kocsmában rendezett ún. szabad bál, amelyen a belépődíj lefizetése után mindenki részt vehetett. A bálok másik típusa a különböző társadalmi rétegek (nagygazdák, középbirtokosok, kereskedők, iparosok), egyletek (Legényegylet, Selymeskör, 48-as kör, Ovasó kör, Népkör, Korcsolyázó társaság, Polgári Kaszinó, Tanító-egyesület, Tűzoltó-egyesület) által megszervezett ún. zártkörű bál volt. Gyakori volt, hogy egy-egy településen belül a különböző „végek" rendeztek mulatságot, Jászapátin például külön bálja volt a Kisjárásnak, a Szögvégnek, a Felvégnek és az Alvégnek.

56 Ha valamelyik „vég" legényei elmentek a másik „vég" mulatságába, rendszerint véres összetűzéssel záródott a bál. Ilyen verekedésről ad hírt a Jászság, 1896. augusztus 12-i száma is. „Véres verekedés volt a minap megint Jákóhalma községben, ahol a felvégi és alvégi legények deniqe csak nem tudnak, soha megegyezni egymással. Nem régiben irtunk arról, hogy ott az al- és felvégi legénység valóságos hadjáratot 424