Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

H. Bathó Edit: Adatok a Jászság XVIII-XX. századi táncéletéből

folytat egymás ellen. Most ismét véres összeütközés volt egy mulatság alkalmával, s csak a gyorsan érkező csendőrségnek köszönhető, hogy emberhalál is nem történt."

57 Nem volt ritka az azonos mesterséget, foglalkozást képviselők táncos mulatsága sem. Jászságszerte híres volt az újévi béres bál, az ácsok és az asztalosok bálja, valamint farsang időszakában, csonkacsütörtökön megrendezett, vacsorával egybekötött ún. bakterbáld. Jászberényben minden évben megrendezték a közismert Bathó-kertben az ún. Batyu bált vagy Dundi bált,

5B ahová a meghívottak batyuba kötve enni-innivalót vittek, s azt a tánc szüneteiben közösen elfogyasztották. Igen közkedveltek voltak a század elején a városi polgárság által rendezett ún. jász főkötős bálok,

59 amelyen a vendégek csak hagyományos jászsági öltözetben - a nők például selyem viganóban, fehér kecelében, aranyos pruszlikban és aranyos, kerepélyes féketőben - jelenhettek meg. Annak ellenére, hogy szinte az év minden időszakában szerveztek táncos mulatságot, a bálok legfőbb ideje mégis a farsang volt, amikor a táncestek szinte egymást érték, s nem volt ritka, hogy két-három táncmulatságot is rendeztek egyazon napon, a falu vagy város különböző pontjain. Az ilyen nagyszabású mulatságoknak a korabeli sajtó rendszerint nagy hírverést csapott, s az esemény befejezését követően híradással volt annak sikeréről. A Jász-Kunság 1868. január 26-i száma így számol be a farsang idején megrendezett táncmulatságról: „Örömmel értesültünk, hogy e farsangi idényben Jászberény városa termeiben egy polgári tánczvigalom fog rendeztetni, és pedig a helybeli népiskolák felszerelési költségeinek fedezésére, melyre a túlzaklatott városi pénztár mindenkori áldozatkész bőkezűségével jelenben nem hathat."

60 A Jászság, 1892. március 5-i száma részletes híradást közöl a jászárokszállási, farsangi tea-estélyről: Az első négyest 30 pár két külön kolonnban tánczolta, szabályozási tervezete és térképe szintén elkészülvén, az sokszorosíttatott s legközelebb szétosztatni és a tek. képv. közgyűlése alá fog terjeszteni." A 46. kép mutatja Szolnok város utcaszabályozásának átnézeti térképét, Klösz Gy. sokszovolt" is ki fogott, hat nagy asztalt teritettek theára, melyek köré csoportosultak az egyes társaságok... Azután mint az ég nyári csatornái, megindult a szupé-csárdás, tüzzel-héwel, szenvedéllyel aprózták, perdültek a párok a czigányok körül, kik versenyeztek a táncolókkal lelkesedésben, egy feltartózhatatlan forgatag volt az egész, mely habzott, hullámzott szünet nélkül egy óra hosszáig, akkor is alig bírtuk elállítani, hogy időt nyerjünk még a harmadik négyesnek... A rendezőség azonban lemondott a negyedik négyes ideáljáról és ezután csak tourtáncok folytak reggelig."

61 A Jászság 1896. januári száma így értékeli a jászberényi Legényegylet által rendezett farsangi bált: „A helybeli kath. Legényegylet f. hó 5-én nyitotta meg az idei farsangot jól sikerült tánczmulatságával. Az iparos körök érdeklődése derék legényeink egylete iránt mint mindig, úgy most is teljes mértékben nyilvánult, s a kik jelen voltak, Feri talpcsiklandó nótái mellett a késő éjjeli óráig vidáman mulattak. Az első négyest 30 pár tánczolta, ami elég bizonyítéka a bál sikerének."

62 A különböző egyletek, körök által rendezett táncmulatságok többnyire jótékony célokat (saját könyvtár javára, betegsegélyző pénztár vagy iskola javára, szegény gyerekek felruházására, kálvária megújítására) szolgáltak. Az ilyen jellegű rendezvényt alapos szervezés előzte meg. Több tagból álló rendezőbizottságot, bálbizottságot (bálelnök, jegyző, ellenőr, rendezők) valamint bálanyát választottak, akinek a résztvevők szórakoztatásáról kellett gondoskodnia. A bálanya tisztét rendszerint egy köztiszteletben álló, módos polgárasszony töltötte be. Az újságban való hirdetés mellett igyekeztek rendezvényüket minél szélesebb körben propagálni, s ez alkalomra díszes meghívót nyomtattak. A táncvigalmat, ha volt saját helyiségük, akkor ott rendezték, ha nem volt, akkor más egylet helyiségét vagy pedig a város szállodáját illetve éttermét bérelték ki erre a célra. Általában minden községnek, városnak 8-10 táncolásra alkalmas helye volt. Különösen közkedvelt volt a jászberényi Pannónia és Lehel szálló, a kerthelyiséggel rendelkező Bathó-kert, valamint a jászárokszállási fogadó. A tánctermeket és kerthelyiségeket mindig alkalomhoz illően szépen berendezték és feldíszítették. A Jász-Kunság, 1870. augusztus 7-i számának báli híradásában nemcsak az igen jól sikerült Anna-bálról, hanem az annak helyet adó jászberényi Bathó-kert ünnepi berendezéséről is olvashatunk. „Szombaton jul. 30-án tartatott meg a Bathókertben az idei első nyári bál, mely úgy a nagy és választékos közönséget mint a kerti helyiség meglepően ügyes és díszes új berendezését tekintve a legkiválóbb és legsikerültebb nyári tánczvigalmak közé sorozható... A kert sötét lombjai között lámpák fénye csillogott, melyek a főbb utak széleit szegélyezték. A tágas tánczhelyiség, melynek belseje legközelebb díszítetett fel valódi ízléssel és csínnal fényesen kivilágítva, még kívülről is tarka lampionokkal ékítve: méltó keretül szolgált azon díszes közönségnek, mely esti 9 órától reggel fél 5-ig megnépesíté... Végül pedig megemlítjük, hogy a nemzeti táncz csak három csárdással volt a tánczrendben képviselve, s ennek ketteje is a legelső és a legutolsó helyre placirozva..."

63 Nyári időben gyakran tartottak mulatságot szabadtéren vagy erdőben is. Ilyen szabadban megtartott mulatságról tájékoztat bennünket a Jászság, 1896. júniusi száma is. 425 \