Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

H. Bathó Edit: Adatok a Jászság XVIII-XX. századi táncéletéből

vetkező módon épült fel: ugrós vagy oláhos (férfi járta egyedül, bottal vagy nővel), lassú és friss csárdás, majd rondószerűen visszatért az ugrós, amit ekkor már mindig párosan jártak.

40 A hangulat tetőfokán az ügyes férfi táncosok mintegy virtuskodó, bemutató jelleggel eltáncolták az ún. seprűtáncot is. A Jászságban a seprűtánc egyik ritkább formáját is megtaláljuk, amikor az eszközt táncpartnerként megszemélyesítve kezelik, derékon fogva lippentik, buktatják.

41 Az 1930-as évekig egy sajátos szórakozási forma élt a jászsági tanyavilágban, de különösen Jászszentandrás környékén. A napi fáradtságos munka elvégzése után a tanyai férfiak nagyobb istállók, pajták pislákoló mécsvilágánál bandáztak. Minden korosztálynak meg volt a maga bandája. A bandázásnak, amelyet főként a rögtönzés jellemzett, sokszor 15-20 résztvevője is volt. A dal, a tánc, a kártya, a tréfás játékok, a pajzán humor, virtuskodás, csintalankodás, rövidebb-hoszszabb elbeszélések és természetesen az ivászat kellően megalapozta a jókedvet, s a bandázókat sokszor csak a hajnal vetette haza. De előfordult az is, hogy a résztvevők egyenesen az istállóból mentek a reggeli kismisére.

42 b) Munkához fűződő táncalkalmak Igen elterjedtek a parasztság körében a munkához, a munka befejezéséhez fűződő táncalkalmak is. A jó munka befejezése mindig öröm, s különösen nagy öröm, ha a munkát többen, csoportosan végezték. Ilyen munkához kapcsolódó táncalkalom volt a Jászságban az aratóbál, valamint a cséplés befejeztével, az ún. bekötés napjának estéjén rendezett géplakzi vagy cséplakzi. Ezt a mulatságot rendszerint valamelyik gépes embernél tartották, s a cséplésben segítők családjukkal együtt hivatalosak voltak.

43 A jászsági ember a szüreti munkákat is mindig tánccal, szüreti mulatsággal fejezte be. A szüreti bálát régen a kocsmában vagy vendéglőben, később pedig a helyi kultúrház nagytermében tartották. A bálát rendszerint vidám, tréfás felvonulás előzte meg. Jászladányban a menetet lovaslegények vezették, mögöttük magyar ruhába öltözött legények és leányok rudakon hatalmas szőlőfürtöt vittek. Utánuk három lovaskocsi következett: az első kocsin egy nagy boroshordó állott, a másodikon bekormozott arcú, kolompár cigánynak felöltözött legények, a harmadik kocsin pedig a muzsikus cigányok ültek. A menet körül bohócok ugráltak, kezükben felfújt disznóhólyaggal, amivel oda-oda csaptak a bámészkodók közé.

44 Jászdózsán és Jászjákóhalmán a menet élén haladó kocsiban a bírónak és bírónénak öltözött legény, illetve leány ült. A kocsik körül pedig bohócnak és ördögnek öltözött maskarások ijesztgették a népet. A szüreti menet énekelve, táncolva vonult végig a falun, s csak estefelé értek a bál színhelyére.

45 A tánctermet erre az alkalomra szőlővel szépen feldíszítették, s ezt az ún. csőszök őrizték. Ha valakit netán lopáson értek, azt a csőszlegények a bíróhoz vezették, aki díszbe öltözve az egyik sarokban asztal mellett szabta ki a büntetéseket. A hagyomány szerint a szüreti bálon igen sokan jegyezték el egymást.

46 S ugyancsak nem múlhatott el tánc nélkül a dohánysimító, a kukoricahántó, a tollfosztó, a fonó és a disznótor sem. c) A családi élet ünnepeihez fűződő táncalkalmak A nagyobb családi ünnepek (névnap, keresztelő, lakodalom) szintén kiváló alkalmai voltak a táncnak, a több napig tartó mulatságnak, de a mindenkori búcsú sem zajlott le táncos mulatság és rendszerint verekedés, bicskázás nélkül. A legnagyobb jelentőségű táncalkalom a lakodalom volt. A lakodalom egész ideje kedvezett a szórakozásnak, s a hivatalos és hívatlan vendégek egyaránt találtak módot a táncra.

47 Már a lakodalom előkészületei során számos lehetőség nyílott a tréfálkozásra, mulatozásra. Ilyen alkalom volt például a csigacsináló, ahol a tésztát készítő asszonyok, a lassú és egyhangú munkát mulatással, táncolással igyekeztek hangulatossá tenni.

48 A lakodalmas menet régen ugyancsak táncolva, dalova vonult a templomhoz. S hogy a lakodalmasok egykoron nemcsak az esküvőre menet és jövet, az utcán, hanem a templom körül is táncoltak, ezt bizonyítja a következő Jászapátiból származó, 1749-es tanácsi rendelet is. „Ennek utána hogy Menyegző alkalmatosságával mindenféle lődözések, reménylések, Legény és Leány sirások és a' Templom Körül való tánczolások, mellyeket Pap Táczainak neveznek és több rendetlen és botránkoztató cselekedetek sem szabadok, mellyeket ha el követik, példás büntetése lészen, ez M. Püspök parancsolattya és akarattya."

49 A lakodalmas háznál a vacsorát követően került sor a szakácsasszonyok, tánccal egybekötött kásapénz szedésére. Ugyancsak vacsora után érkeztek a lakodalmas házhoz a hívatlan vendégek vagy más néven szűrösök, szűrujjasok, akiket nemcsak hogy étellel, itallal megkínáltak, de táncolhattak is egy keveset. Éjfélkor következett aztán a menyasszonytánc. A Jászságban nem minden helyen táncolt pénzért a menyasszony, sok háznál szégyennek tartották. A menyaszszony táncát a kontyolás követte, ezután a vőfély kivezette az új menyecskét a lakodalmas nép közé, ahol megsergette, majd mindenki táncolt vele egyet.

50 A lakodalmas háznál régen a tánc mellett a vendégek szórakoztatására különböző játékokat is játszottak. S hogy melyek voltak ezek a játékok, erre vonatkozóan némi adalékot kaphatunk a lakodalmakat és azok tartását regulázó, 1805-ös, jászberényi Hirdetési Jegyzőkönyvből. „A lakadalmakat tartó Gazdák és Szerhéllyekre nézve Következendő rendelést tettek a Tettes Districtusok, úgymint: 1° A leg jobb Gazdának 2. nap, a közönségesnek tsak egy nap legyen szabad lakadalmat tartani. 2° A lakadalmas nép mikor a' Templomhoz megyén, vagy onnan ki jön tsendesen, minden lárma vagy puska lövés nélkül essen meg. 423