Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

1. Helybeliek 5. Kunhegyes 10. Törökszentmiklós 2. Kunmadaras 6. Túrkeve 11. Mezőtúr 3. Kisújszállás 7. Fegyvernek 12. Abádszalók 4. Kenderes 8. Tiszaroff 13. Szolnok 9. Dévaványa 14. A vármegyebeli többi községek a távolság sorrendjében 15. A szomszédos vármegyebeliek 16. Távolabbi vidékiek E rendszabás mutatja azokat a településeket, ahonnan Karcagra rendszeresen jártak iparosok árulni. 213. pont között a települések távolsági sorrendben vannak feltüntetve. 1682-ben „Karczagh Uy Szállási Kereskedő embereket hazajövetelükben innen a Tiszán az pusztában... Tolvajok" támadták meg. Ebben az ügyben a tiszanánai bírót is kihallgatják, egy nemes pedig azt vallja, hogy a rábízott pénzt abani (abádi vagy abonyi) ember elvitte tőle.

166 Bedekovich Lőrinc, a Jászkunság mérnöke kéziratos könyvében Karcagról többek között így ír a 18. század végén: „Debretzen, Miskoltz, és Eger várossai a Vásáros helyek a' gabonára nézve. A' marha tartásbul itt jó haszon vétetik, a' szarvas marhákat leginkább helyben adják el a' Lakosok esztendőnként négy izben eső Vásáriban. Vagyon Posta Statio - is Budárul Debretzen felé vivő Posta útban."

167 Levéltári adataink azt mutatják, hogy leggyakrabban a debreceni vásárrajárnak a karcagiak, de jóval távolabbi helyekre is eljutnak. 1760-ban Sántha Györgyné itthoni viselkedését kifogásolják, „mikor Debrecenben vala az ura."

168 „Kardszagi Lakos Tóth Pál Debreczenben, a hová búzát árulni vitt... meg tsalattatott."

169 Kardszagi Lakos Sánta Mihálynak a Szolnoki Bányász Hivatalhoz adminisztrált buzája"-ról esik szó egy másik jegyzőkönyvi részletben.

170 „Oláh Györgyné... Berekszázban járván Búzával..."

171 „Mostan Legg közelebb el múlt Héten Miskoltz Városában utazván Nemes Jánosné és Ungvári Jánosné, kikkel L. Nagy Istvánné is jelen lévén..."

172 A 19. század közepén azt is írják, hogy a Nagykunságban termett búzát a debreceni sütőnők nagyon keresik.

173 Több feldolgozásban és a népi emlékezetben is szerepel, hogy „Nagyon keresett volt a debreceniek előtt a karcagi kenyér és a karcagi mézeskalács".

174 A D. Varga család az előnevét is így magyarázza: „Nagyapámnak volt először vastengelyes szekere. Nagymamám szép kenyereket sütött, Debrecenbe hordta. A D. betű ezért debrecenit jelent." Bár 1857-től a Budapest-Debrecen vasútvonal megnyitása feleslegessé tette a tengelyen történő fuvarozást, a gabonakereskedők pedig helyben felvásárolják a terményt, ennek ellenére a vásárok szerepe a 20. század elején is megmarad. A karcagi kocsikat a berettyóújfalusi vásárban is árulták. A két háború között a karcagi csizmadiák, cipészek, szabók termékeiket a környékre, Kisújszállásra, Püspökladányba, Csépára hordták, de elmentek egészen a román határig és a Felvidékig is. Egy karcagi parasztcsalád gazdasági feljegyzései hívják fel a figyelmünket arra, hogy egyetlen település kultúráját sem szabad önmagában vizsgálni, hiszen lakói a település határán kívüli kultúrával is lépten-nyomon találkoznak. Elek György feljegyzései között ezeket találjuk: „1907-ben voltunk Ladányon búzát vetni, január 17 / Debrecenben voltunk Január 18 kán vásáron /1907 ben május 16 kán voltunk őretni Ladányon/ Tomajon voltunk pájinkáir július 14 kén /1907 ben Voltam Ladányon a fürdőben rózával Szeptember 7, 8, 9, 10 kén / Pladádony voltam búzát őretni november 26 kán kedden 1907 / Deczember 6 kén voltam Cegléden bort venni 1907 / Egy tehén vevődött Ladányi vásár márczius 19 én fijával 145 frt 1908. / Hazajöttem katonáéktul ápr. 14 1908 ban / Őretni voltam 1908 Ladányon május 20 kán I Kisujszálásra a vásárba elment a nigy ökör s 2 bornyu gombos, pajkos 1908 / Ladányon voltak őretni augusztus 8 kán 1908 / Ladányi malomba olajat csinálni vótunk octóber 10 kén 1908 / Cegléden Bort veni votam Január 4 s 5 kén 1909 / Két veres ökör vevődött a váradi vásárban 1908 12/4 270 frt / A két tinó elkőtt a kunhegyesi vásárba 2235 frt 1909 / Nigy ökör vevődött a váradi vásárban 1909 július..."

175 A gazdasági kapcsolatok mellett még figyelembe kell vennünk egyéb lokális kapcsolatokat: az iskolát, a búcsút (a város katolikusságát érintette), gyógyítók és specialisták vonzáskörzetét és a házassági kapcsolatok révén kialakult vidéki rokonságot. Az iskolai oktatás kezdetét Karcagon 1676-ra teszik a források. Az oktatók szinte kizárólag a debreceni iskolában végzettekből kerülnek ki. Ezek a végzett növendékek - neveik után ítélve - nagyrészt alföldi származásúak. 1764-től megjelennek a karcagi származású preceptorok is a város iskolájában. A 19. század közepén már alig találkozunk nem karcagi születésűvel az iskola matrikulájában.

176 A helybeli születésű pedagógusok aránya napjainkig jelentős. A karcagi diákok többsége egész életében megmaradt karcaginak, de néhány kiemelkedő személyről tudjuk, hogy európai műveltségre tett szert. A 17. században Carceus Márton (Karcagújszállási Márton) Hollandiában írta doktori disszertációját.

177 Györffy I. a Nagykunsági Krónikában is említi.

178 A 19. században Kátai Gábor „Úti levelekben" számol be tanulmányútja során a salzburgi, augsburgi, müncheni, karslbadi tapasztalatairól.

179 Karcag az iskolán és az egyházon túl is - e két fontos kultúraközvetítő - Debrecen vonzáskörzetébe tartozik úgy, hogy egyúttal a kultúrelemek terjesztésében közvetítő szerepet kap a Nagykunság más településeihez (iskola, nyomda, esperesség). Ma a város a táj egészségügyi központja is. A korábbi évszázadokban a gyógyítók híre is átlépte a település határait. 1739-ben még a karcagiak Sápra viszik lovaikat gyógyíttatni. „Saápon lakó Farkas Mihálynál megh alkudtunk hogy Lovainkat a Sujjos Rühből meg gyógy ittya."

180 A karcagi Orvos Nagy családból a 18-20. században híres gyógyítók kerültek ki. Nagyivánon, Egyeken, Tiszaszőllősön, Tiszaörvényen, Kunmadarason, Nádudvaron, Balmazújvároson is ismerik hírüket.

181 A hivatalos intézményeken kívül (Karcag nagykun kerületi székhely volt) a nagykun városokhoz fűződő kapcsolatrendszerében fontosnak tartjuk az exogáns 361