Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport
házasságokat, melyek vidéki rokonokkal bővítik egyegy város társadalmát. d) Házassági kapcsolatok Karcag házassági kapcsolatait az anyakönyvek adatai alapján már vizsgáltuk és külön tanulmányokban közöltük. 182 így itt csak összefoglaljuk a főbb jellemzőket. Karcagra a vizsgált időszakban az endogámia a jellemző. A gazdasági, társadalmi változásokra a házassági kapcsolatok érzékenyen reagálnak. A város lakosságának döntő többségét alkotó reformátusok a 18. században 85,4%-os endogámiát mutatnak, a 19. század közepén pedig 93,81 %-ot érnek el a helybeli házasságok. Házasodási körük a Nagykunság. A 18. században Kunmadarassal, a 19. században Kisújszállással vannak a legszorosabb kapcsolatban a karcagiak. Túrkevéhez fűzik a leggyengébb szálak a várost. Ha a nagykun városokkal létrehozott házasságokat is endogámnak vesszük (hiszen ugyanazon néprajzi csoport), akkor a 19. század közepén a házasságoknak mindössze 3,74%-a kapcsolja össze Karcagot a Kunságon kívüli településekkel. A 18. században a Tiszától nyugatra eső területekkel jelentéktelen a karcagi reformátusok kapcsolata (Jászság, Kiskunság). A Nagykunságon kívül csak a Tisza menti és a bihari falvak jöhettek számításba. A 19. században csökkent az exogámia, viszont e kis százalékot kitevő idegen házasfelek sokkal távolabbi területekről származnak. A betelepült római katolikusoknál nem olyan erős az endogámiára való törekvés, mint a reformátusoknál. 1771-1870 között 34,08%-os az exogámia. Az ő házasodási körükbe a környező római katolikus és vegyes vallású települések tartoznak: Püspökladány, Nagyiván, Tiszaörs, Kenderes, Báránd, Egyek, Nádudvar. A 19. század közepén a római katolikusok a reformátusoknál is távolabbi területekről hoznak házastársakat (Ausztria, Csehország, Lengyelország). Az exogám házasságot kötők családi állapotukat nézve leggyakrabban özvegyek és árvák, vagyoni állapotuk szerint pedig szegények. Amíg a szolgák a közeli falvakból származtak főleg, az iparosok a legtávolabbi és legkülönbözőbb területekről. A város elöljárósága is gyakran köt exogám házasságot a foglalkozási endogámia megvalósítását helyezve előtérbe. (Jegyző, pap, orvos, tanító.) A város társadalmában megfigyelhető, hogy vannak exogámiára hajlamos családok. Ezekben a családokban több generáción át gyakori az exogám házasság. A többség szemléletét azonban az endogámiához való ragaszkodás jellemzi. * * * Karcag és más települések kapcsolatrendszerét összegezve megállapíthatjuk, hogy városunk a vizsgált időszakban szerves része volt a Nagykunságnak, tágabb értelemben az egész Alföldnek. A városi tanács az itt lakók életét a Jász-Kun-Kerületben érvényben lévő szabályok szerint szervezte meg. Közigazgatásilag, közjogilag erősen függött Karcag a Kerülettől, majd a megyétől. Ez nagyban szabályozta a környező településekkel kialakított kapcsolatrendszerét. E kapcsolatok erőssége befolyásolta a csoporttudatot, ami érvényesítette hatását a házassági kapcsolatokban. Az önmagában is endogám város házasodási köre a Nagykunság, ami egybeesik a néprajzi csoporthatárral. Egy bizonyos réteggel mindig rendelkezett és rendelkezik a város, amely ezt a csoporthatárt átlépi. A távolabbi tájakkal való rendszeresebb kapcsolattartás jellemző a városi tisztviselők, iparosok, kereskedők, pásztorok, nincstelen munkavállalók körére. Az exogámiára is ezek a leghajlóbbak. A karcagiak történeti és csoporttudata, gazdasági és házassági kapcsolatrendszere azt igazolják, hogy a Nagykunság történeti és közigazgatási egység mellett néprajzi csoport is, amely szervesen kapcsolódik a Tiszántúl más csoportjaihoz. 362
