Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

A szomszédos települések lakóival való találkozási lehetőséget jelentettek a közmunkák: a Mirhó gát, a Kara János nevű földút megépítése a 18. században.

119 Ha nem is az egész lakosságot érintette, de nagyobb csoportnak adott munkát a vasutak építése, a Hortobágy-Berettyó főcsatorna kubikmunkái. A karcagiak távolabbi vidékekkel is munkakapcsolatba kerültek. Bellon Tibor közli Galgóczi Károly múlt század közepi adatát, miszerint „Nyomtatni egyébiránt a Mezőségről, Hajdúvárosokból és a Nagy-Kunságbó\ is eljárnak (Biharba)."

120 A 18. századból levéltári adatokat hoz, miszerint Ér-melléken, a Nyírségben, a Hajdúságban is járnak e célból a karcagiak.

121 Az 1863-as szűk esztendő kapcsán adatközlőink még utalnak emigrációra. „1863-ban olyan csuda szűk esztendő volt, hogy akármennyi födje vót az embernek, elment a Nyírségbe nyomtatni, hogy legyen mit vetni." Öreg írásokból tudja Szentesi Tóth, hogy „A lovasgazdáknak nagyobb része szétment az országba nyomtatni, legtöbben a Nyirbe, a Szilágyba, az Ér mellékre, ki másfelé..."

122 „A sertések makkoltatása pedig nemcsak ínséges időben szokásos, előfordul máskor is. A szatmári Lónya környékére vagy a Bihar hegység északi, nyugati lejtőire hajtják a sertéseket makkra."

123 Szilágyi Miklós részletesen leírja, hogy mennyire általános volt a 18. század végén az a gyakorlat a Nagykunságon, hogy sertéseiket a Tiszahátra hajtották makkoltatni.

124 Legtöbbször a pásztordinasztiák sem köthetők egyetlen településhez. Életük folyamán több határt bejárnak. Izsák Antal Újvárosi Arendator 1776-ban a karcagi tanácsnak tesz feljelentést Pap György ellen, aki azelőtt négy évvel az Újvárosi földön volt csikós.

125 Bencsik János a 18-19. század fordulóján Balmazújvároson szolgáló pásztorok között 2 karcagit talált.

126 Barbula László Oláh Juhászt utasítja ki a tanács a városból.

127 Mészáros János gulyásnak Szabó István madarast lakos a bojtárja 1786-ban.

128 A legutóbbi időkben Karcagon lakott, nagy időt megért Csontos György juhász is több község nyáját őrizte élete folytán (Nagyiván, Karcag stb.). Vasas Mihály juhász 15 éven át hol karcagi, hol püspökladányi földön szolgált. Barna Gábor a hortobágyi pásztortársadalmat elemezve ír a pásztormigrációról is. Megállapítja többek között, hogy Kunmadaras és Karcag nagyon sok pásztort adott a Hortobágynak és a Nagykunságnak.

129 Idénymunkára a 20. században elsősorban a szegényebb réteg járt el. Főleg a katolikusok közül szerveződtek a kubikos, kövező és nyíró csapatok. Ez utóbbi még ma is funkcionál. A kubikosok a Hortobágy-Berettyó csatorna építésében vettek részt. A kövezőke\jártak Pozsonyig, a nyírok pedig a Dunántúlon is rendszeresen vállaltak munkát (Zala, Tolna, Komárom megye)Meg kell említenünk, hogy a 18-19. században a karcagi gazdák szolgálói nemcsak a helybeli katolikusság köréből verbuválódtak. A környező, nem kiváltságos falvak lakói szívesen vállaltak a Nagykunságban szolgálatot. A munkavállalás útján akartak bekerülni a város társadalmába. A redemptus érdekeket védő tanács a lakosság létszámát úgy szabályozta, hogy nem engedte meg e vidéki szolgák végleges letelepedését. „Mózsik István Rabéra való fi szolgálatra bé jővén bé jelentetett, hogy már szolgálni sem akar, azomba Rabéra sem kivan lakni vissza menni. A határozat: harmad nap alatt Rabéra vissza mennyen..."

130 „Szolga Legényt Szerepre való fi Nagy János... hazájába viszsza utasíttatván ki tilalmaztatott,"

131 „Teremi Pál hasonlóan bé jelentetett, hogy ő is Madarasról ide jővén és innen házasodván, sem szolgálni nem akar, sem Madarasra visszamenni."

132 „Czika Mátyás bejelentetett hogy ő is szolgálatra bejövén, már szolgálni nem akar, hanem... a földek árát a Redemptus Gazdákra sojossan reájok ver... a föld vevés, minthogy tsak szolgállatra jött bé, tellyességgel meg nem engedtetik."

133 Hasonló adatokat Bellon Tibor is közöl a karcagi tanácsi jegyzőkönyvekből.

134 Egy-egy település társadalmában a legmozgékonyabb réteg mindig az iparosok és a kereskedők csoportja. E réteg minimális létszámú volt Karcagon a 1819. században. A karcagi templomépítésen debreceni kőműves, szolnoki, madarasi ácsok, kisújszállási asztalosok dolgoztak.

135 A céh által vándorlásra kötelezett legények Karcagra is eljutottak. Két megmaradt vándorkönyv, néhány tanácsi feljegyzés és a Karcagon házasságot kötők nevei őrzik ennek nyomát. Csikós Sándor lakatos vándorlólegény 1850-ben 22 hetet töltött Karcagon, Debrecenben 2 hetet, Gyomán 8 hetet. 1851-ben Karcagon 24 hetet, Szolnokon 17 hetet, majd ismét Karcagon 24 hetet dolgozott. Az 1852. és 1854. években is visszatért Karcagra.

136 Az 1861-ben kiállított „vándor könyv bizonysága szerint Rosenberg Sámuel férfiszabó legény, mint a könyv tulajdonosa Tiszafüreden és Szolnokon töltött huzamosabb időt, de vándorlását többször félbe szakította, mert mint hadkötelest haza küldték Karcagra a sorozásokra."

137 Egy 1787-ben kelt tanácsi feljegyzés szerint Szálai György vándorló Szabó legény órát lopott és Debrecenben adta el.

138 Bár az itt házasságot kötött, letelepedettek vándorlási útvonaláról nincs anyagunk, de feljegyzett szülőhelyük magyarázatot adhat egy-egy idegen kultúrelem elterjedéséhez. A fazekasok élettörténetét ismerjük a legjobban. „Az első korsós (korsócsináló fazekas) Györffy Sámuel volt, aki még 1768-ban Nádudvarról nősült Karcagra és a mesterséget György nevű bátyjával Mezőtúron tanulta."

139 A 19. században Bonc Áron Kisújszállásról jött, Debrecenből nősült és áruit is Debrecenbe hordta. Kortársa, Rab Imre vándorolt a Nyírségben, a Hajdúságban, majd Karcagon telepedett le. Ácsi Kovács János 1903-ban Szentesről költözött Karcagra. Mezőtúri segédeket alkalmazott. Székely Szűcs Sándor 1910ben jött Karcagra. Jelenleg is dolgoznak idegen származásúak Karcagon: Bende Lajos mezőtúri és Halmi László törökszentmiklósi fazekas.

140 A tanács szabályozta az iparosok létszámát. A letelepedni kívánó mestereket, ha szakmájuk gyakorlói már elegen voltak a városban, elutasította. Bellon Tibor több példát hoz fel a karcagi tanács „ipartelepítési" intézkedésére. A jelentkező debreceni fazekasmestert, a miskolci takácsmestert nem fogadják be. Egy kisújszállásitakácsmester, egy pesti ruhafestő és egy tiszaszentimrei csizmadia letelepedését viszont engedélye359