Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

sokat ad az ő bennszülött mivoltára..."

78 Egy másik cikk szerint a beszármazottal szemben „a legpipogyább bennszülöttet is többre nézi".

79 Ennek okát a cikk írója abban látja, hogy „a kunok századokon át mindig egyenlőek voltak és mint privilégiumos népfaj, az ország köznemeseivel s a kulcsos szabad királyi városok polgáraival azonos: Egyik a másiknál nagyobb urat soha el nem ismert, mert még úri dinasztiái is a nép dinasztiáiból emelkedtek ki. Ez volt az oka annak is, hogy pl. a Papp dinasztia az sem imponált neki, már csak azért sem, mert kiskunsági beszármazott. Egyetlen úri dinasztiája volt bennszülöttből, a Varró család, de még annak a felsőbbségét se tudta a begyibe venni soha..."

80 A jöttmentek-bennszülöttek vita fellángolása mögött azt a társadalmi mozgást láthatjuk, ami a Jászkun Kerületek megszűnésével, az új megyerendszer kiépülésével megérintette a várost. Az adatok azt mutatják, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben az újonnan szervezett közigazgatás végrehajtására idegen családok költöztek be a városba, akiket nem fogadott be a törzsökös lakosság. A kunok büszkeségét, idegenekkel szemben tanúsított bizalmatlanságát a 18-19. században többen leírták. Daróczy Elek a karcagiak jellemzésében ír hibái között: a legegyszerűbb földmívesben is megnyilvánuló „gőg"-ről.

81 Fejér György a kunok nemzeti büszkeségének tartja a „magok reá tartása"-t.

82 Az 1810-ben Karcagon járt Reiner főherceg szerint a karcagiak „hű barátok - de idegenekkel szemben bizalmatlanok..."

83 Az anekdota-irodalom is őrzi, hogyan leckéztette meg a büszke karcagi ember Albrecht főherceget, amiért az előkelő vendég Karcagot falunak nézte.

84 A mai karcagi is hasonlóan viselkedik, ha ez a sértés éri. „A kun ember a kun embert nagyon megbecsülte. Jövevény volt, aki másfelől származott: oláh, tót, meg bocskoros." A jöttment terminológia alatt ma is idegent, vidékit értenek. Az idegeneknek ma sem könnyű elfogadtatni magukat a helybeliekkel. Magukhoz hasonlónak tartják Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes népét. A túrkeviek hovatartozásában többen bizonytalankodnak. A hasonlóság legfőbb magyarázatát abban látják, hogy ezeken a településeken szintén kunok laknak. A Nagykunságon belül is önmagukat tekintették a legkiválóbbnak. „Eléggé tartózkodó nép volt a karcagi. Nem szeretett lealacsonyodni." „A madarasiakkal értették meg leginkább magukat." Ezt a magatartást igazolják a házassági kapcsolatok is. A 19. század második felében Karcag és Kisújszállás között versengés folyt egy Kun megye székhelyének megszerzéséért. E Kun megye lett volna a történelmi Jászkun Kerület megszüntetése után a Nagykunság közigazgatási egysége, amely támaszkodhatott volna az itt élő emberek összetartozás-tudatára.

85 A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozása miatt „A jászok és kunok, akik számításaikban csalódtak, hosszú ideig idegenkedtek az új vármegyétől, és Muszáj' vármegyének csúfolták..."

86 A karcagiak egyértelműen elhatárolják magukat a nagyivániaktól és a szomszédos Püspökladány és Bucsa népétől. A ladányiakat hajdúnak tekintik. A helybeli katolikusokat viszont az iványiakhoz hasonlítják. A Nagykunságot körülvevő települések is megkülönböztetik a Kunságot. A mezőtúriak, tiszaszentimreiek, nagyivániak, tiszaörsiek ezen települések lakóit kunnak nevezik, a tiszafürediek, tiszaszollosiek kunsági embert mondanak, míg magukat magyaroknak tartják. A környező, nem kun településeken lakók között előfordul, hogy a Nagykunsághoz tartozónak vélik Törökszentmiklóst és Mezőtúrt is. A Szolnok Megyei Néplapban megjelent cikkek ugyancsak tágabban értelmezik a Nagykunságot, mint a hat nagykun város területét. Az immár 100 évvel ezelőtt véghezvitt megyésítés elmosta az etnikai csoporthatásokat. E hivatalos intézkedés azonban nem tudta elsorvasztani a kun-tudatot, hanem kiterjesztette. E folyamatot azzal magyarázhatjuk, hogy a Kunságot körülvevő települések is eresebbnek tekintették a kun városokat, lakóit pedig előnyösebb gazdasági helyzetben élőknek. A Nagykunsággal szomszédos községekben, városokban (Mezőtúr, Törökszentmiklós) tudnak a kunokról néhány adatot (betelepítésük ideje, a kun települések jogállása, a kun ember jellemzői). Ahogy távolodunk a Kunságtól, úgy bizonytalanodnak el az ismeretek. Az egyik tiszafüredi adatközlőnk így fogalmazott: „Ha a kunokról akar valamit tudni, nem Tiszafüredre kell jönni, hanem a Jász-Nagykunságba kell elmenni." A Tiszazugban már semmit nem tudnak a kunokról (Halesz, Tiszakürt). A kunszentmártoniak tudatában él az eredettudat: „Mink a Jászságból származtunk." Az ismeret egy néprajzi csoportról legerősebb saját területén belül. A megkülönböztetést csak azokon a településeken tudják megtenni, amelyek a történelem folyamán kapcsolatba kerültek egymással. E kapcsolatok legerősebbek a szomszédos településekkel. A különbségtétel leginkább olyan külső jegyek meghatározásában nyilvánul meg, amelyet a leghamarabb érzékelhet az idegen: a viselet és a nyelv. Ez a domináló a kunságiakról és a kunoknak a környező településekről alkotott véleményében is.

87 A tiszaszollosiek így jellemezték a kunokat: „ők olyan kunságiasan beszéltek. Másképp öltöztek. A kalapjuk másképp volt benyomva. A miénk lapos kalap volt és nagyobb szélű. Az asszonyok is másforma ruhában jártak. Mi egyszerű falusi emberek voltunk, ők meg jobb öltözetben voltak. Sok gazda volt közöttük. Tanyája volt a legtöbbnek. Azok mind kövér emberek voltak. Nagyon jól éltek. Másképp gazdálkodtak." A kunságiak erkölcsét lazábbnak tartották. „Ott egyik ember a másik feleségét elszerette." Ez utóbbi véleményt elmondják a tiszaörsiek, mezőtúriak is a kunokról.

88 A ládányi ember is rangosabbnak érezte a karcagit. „Ladány jobban /-zik és az e betűt is másképp mondja." Az egy-egy etnikai csoportra jellemző jegyeket legpontosabban azok az egyének tudják felsorolni, akik mindkét helyen éltek bizonyos ideig. így a legmegbízhatóbb adatokat az exogám házasság útján másik településre került asszonyok adták. Ők belülről ismerik származáshelyük és lakóhelyük népét is. Rokoni kapcsolataik lehetővé teszik számukra, hogy ezek az ismeretek ne halványuljanak el bennük. Ugyanakkor 356