Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport
ezek a családok segítik elő egy-egy kultúrelem egyik tájról a másikra terjedését is. Az egyik, 1931 -ben Püspökladányba férjhez ment asszony aprólékos példái pontos ismeretről tanúskodnak. Alkalmasak a két szomszédos település kultúrájának különválasztására. „Az én anyám komlóskorpa-kovásszal, anyósom morzsókával sütötte a kenyeret. Mi több mindent cukrosán csináltunk (bableves, sárgarépaleves). Itt savanyúan készítik. A kelttésztát se csinálták olyan cukrosán. Salátát odahaza levesnek sose főztünk. A zöldborsót csak kifosztva főztük, itt csövesen. Nálunk a lányok templomba, korzóra nem jártunk hajadonfejjel, itt pedig úgy jártak. Édesanyámék idejében ott is úgy volt. A ladányiak előre kötötték a kendőt, hogy az elejét lássák. Mi hátrább kötöttük. Az én uram csizmája oldalt volt varrott. Karcagon olyat nem láttam. Az itteni nagykabátok rövidebbek, mint a karcagiak. A szavakban is van különbség. Itt azt mondják: felezőseprű, taliga, kaska, sajáta, ugorka. Karcagon: nagyseprű, talicska, kasita, saláta, uborka. A más helységből Karcagra került asszonyok véleményére íme egy bárándi példa: „A karcagi lányoknak nem volt olyan szép csipkés a stafírungjuk, mint az enyém, mert ők fent csavarogtak a piacon, mi meg itthon szőttünk." Az egyik, Kunhegyesről Karcagra került menyecske csodálkozott rajta, hogy „mellyeskötőbe" jártak az emberek. „Kunhegyesen csak a suszterek jártak olyanban. Az aszaltszilva Karcagon vaszók, a létra jajtorja, a vesszőkas kasita. Minálunk Kunhegyesen a szemetet a trágyára hordjuk, nem pedig a dudvára, mert a dudva ott ződ, amit szedünk a malacnak. Még újasszony voltam, amikor az anyósom azt mondta, hogy kavarjak a kiskacsáknak szérdikkel. Nem mertem megkérdezni, mi az a szérdik. Most már tudom, hogy aludttej." A kisújszállási vélemény szerint „Ezt a kisújit ismerte itt a környék a legdógosabbnak, a karcagi marikverő még kötelet se csinált. A kisújiak a túriakéval azonos hegyes tetejű kalapot viseltek. Ha Karcagról érkezett meg a vonat, kiskalapú, rövidebb kabátú emberekkel telt meg a vásár." 89 A karcagi emberek többsége a többi nagykun város kultúráját a magáéval egyezőnek tartja. A különbséget legfeljebb csak abban sejtetik, hogy Karcag a Kunság központja. Sok utánajárással sikerült a különbségre utaló véleményüket megismerni: a 18. századi redempcióval kapcsolatos, hogy „A karcagiakat láncaljás polgároknak hittak, mert mindig láncaljába beszéltek, ahogy Mária Terézia idejébe a befizetett rénes forintokért kapták a láncalja fődet. A madarasiakat meg forintosoknak csúfolták, mert ott forintba beszéltek." „Ha a karcagi ember ment gyalog Madaras fele, a madarasi fel nem vette vóna a szekérre. A madarasi önfejű, verekedős, barátságtalanabb, szótlanabb. A madarasiak toprongyosabbak, a karcagiak pedánsabbak. A madarasi ember slamposabb, piszkosabb. A karcagi a tehenet a tejéért tartja, a madarasi szántott vele. A madarasiak jószága is rosszabb vót." A karcagiak a vásárokban, hetipiacokon az iványiakat, ladányiakat, a Bucsára valókat viseletükről és beszédükről különböztették meg. „A nagyivániakat leginkább a beszédjirül lehetett megkülönböztetni. Azok másképp ejtették a szót. Evány, Nagyevány - mondták." „Olyan iványiasan beszélnek." „Az asszonyok bővebb szoknyában jártak, mint a karcagiak. Még az itteni katolikusokhoz hasonlítottak leginkább." „Palócosabban van kötve a fejük. Jobban á betűvel meg e betűvel beszélnek." A Bucsára valók kalapja közepe ki volt nyomva." „A nádudvariakat arról lehetett megkülönböztetni, hogy mikor beszéltek, mindig hozzátették azt a szót, hogy ügyi na." „A ladányiak" kalapteteje kilóg. A karcagiaké meg be van nyomva. Kisebb szélű, magasabb tetejű kalapot hordtak. Meg a hosszú kötőjük ki volt rojtozva." A falucsúfolók is e kérdéskörhöz tartoznak. A karcagiak Madarast Verebesnek csúfolják, Püspökladányt Piszkosladanynak, a turkevieket kevi bicskásoknak tartják. Ez utóbbi falucsúfolóval egy századfordulói újságcikkben is találkozunk. 90 A madarasiakról is mondják, hogy madarasi bicskások. Egy másik kun településről mondják: „Hogyha átmégy Kunhegyesre, pederd ki a bajszod hegyesre." A karcagiak a kisújszállásiakat „lebbencses városnak, bográcskalaposoknak, Lukácsvárosnak" hívták. Karcagot „Lőrincvárosnak csúfolták". A karcagiak szerint róluk leginkább azt mondták: „Karcag, köröskörül szarszag", „Karcag, csupa szarszag", „Karcag, de nagy szarszag.". A kisújiak mondták még ezeket a falucsúfolókat is: „Kevi Miska, Karcagi Lőrinc, Kisúji Lukács", „Kevi cifra, kisúji takaros, karcagi toprongyos", „karcagi puplis (mert nagyszájú)." 91 Mezőtúrról közli az SZMNA, hogy „ha Túron meg nem bicskáznak, ha Kevin meg nem lopnak, ha Kisújon meg nem basznak, elmehetsz a Világ végire". A karcagiak Nagyivánt „csupa cigány"-nak mondják, avagy „csupa zsivány". „Az iványi ember dug és lop." Fegyvernekről megyeszerte ismert: „Fegyvernek, ne menj oda, mert megvernek!" Nádudvarral kapcsolatban mondják Karcagon: Ez a divat, mint Nádudvaron az ígísl". „Megszokta már, mint Kába vagy Nádudvar az ígíst!" A ladányiakat úgy is macerálták: Ez ládányi, mert nagy liba van a hátán! Azért mondták, mert zacskóban, nagy fehér zacskóban hordták a batyujokat." A karcagiak környező településekről alkotott véleménye elsősorban külső megfigyeléseken alapszik. Gyakran megjegyzik, hogy „A vásárban látott ilyet az ember. Egyébkor nem nagyon, mert nem jártunk mink vidéken, mert rokon nem volt." c) Karcag kapcsolatai A középkori kun falvak lakóiról nemigen tudjuk, hogy milyen településekkel tartottak kapcsolatot. A középkori határperek sejtetik, hogy a szomszédos településekkel érintkeztek. Az érintkezésre a határjelek megújításakor is szükség volt. 1790. szept. 3-án is „Kardszag és Gyarmat közt lejendő Határok meg ujjitása eránt... Birák Úrék minél nagyobb számmal meg fognak jelenni mind Lovas emberek, mind ásós személyek fognak kirendeltetni a 4 ik Tizedből." 92 A határjelek gondozására mindig nagy figyelmet fordítottak a települések. Még az 1909. évi polgármesteri jelentésben is olvashatunk a határjelekről: „A kisújszállási határ felől levő egyik határdomb az idő által megviseltetett. Rendbehozatala Kisújszállással egyetértőleg lehetséges; az ilyen eljárás folyamatban van." 93 357
