Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Zsoldos István: Tagosítás és határhasználat Kisújszálláson (1845-1855)
Egyébként a legelő használatát mindenkor az állatlétszám és a legelők minősége határozta meg, de valamilyen lehetőséget mindig talált azért a birtokossági gyűlés arra, hogy lehetőleg minden jószágnak jusson legelőterület. Egy kicsit üzleti vállalkozás is volt a legeltetés biztosítása, amikor a forintos földek után egyszer több, máskor kevesebb jószág legeltetését engedélyezte. „... több rendbeli birtokosok folyamodványban kérik a birtokossági gyűlést, hogy miután a kisebb birtokosok jószágaikhoz mért elegendő legelő illetőséget pénzért sem kaphatnak" - egy korábbi határozat alapján - „3 frtos föld után legelhet egy számos jószág, változtassék meg aképp, hogy 5 frtos föld után két jószág legeltetés engedélyeztessék." Ez a határozat azt eredményezte, hogy így 1/3 jószággal többet lehetett kiverni a legelőre és a felszabaduló legelőket a birtokosok bérbe adhatták azoknak, akiknek legelőjük vagy nem volt, vagy nem elegendő volt, „... bár milyen nagy mennyiségre rúgna is a községi jószágok összes létszáma, a józan gazdászati elvek nem engedhetvén azt meg, hogy a legfeljebb 17 000 holdnyi - s nem kis részben selejtes minőségű - közlegelő terület túlterheltessék." A gyűlés kimondja, hogy „8500 számos jószágon túl jelentékeny mennyiségű számos jószágot nem tűr meg a legelő területen, annál is inkább, mivel számos kútnál itt vízhiány szokott beállni s ez annál nagyobb mérvű lehet, minél több jószág veszi igénybe a kutak vizét". 46 A közösen használt területeket aztán évenként, sőt évszakonként előre közhíreit időben nyílhúzás útján osztották ki a feldűlőzött határban. Külön sorsot húztak arra nézve is, hogy melyik napon melyik tized számára történik az osztás. így rögzíti pl. 1851-ben az egyik tanácsülési jegyzőkönyv: „A réti szigeteket düllőző küldöttség jelenti, miképpen a kiosztandó kaszállókat Macskás szigeten kezdve, Perjésen, Rakonczáson, Kengyelen, Pázsiton, Siskáson, Fodorsáson, Kötőfékesen, Nagy- és Kis Nyárin, Csikós Gyurkán, Dombszigeten, Ravaszlyukon folytatván és Szerető Szigeten végezve - feldüllőzvén 150 öles dühökben - lett a kiosztandó kaszálló 9000 folyó öl, melyből minden 3 frtos föld után egy öl rendeltetett adatni; nyíl húzatván pedig lett az osztályban az 1-sőa 3-dik tized 2-ika 2-dik tized 3-ika 6-dik tized 4-ik a 4-dik tized 5-ikaz 5-dik tized 6-ikaz 1-ső tized 47 A kaszálók mennyisége évről évre változhatott, azt mindig az időjárás határozta meg, hogy mennyi területet lehetett feldűlőzni kaszálónak. A dűlőző bizottságot a tanács „küldte ki". „A rétet düllőző küldöttség munkáját bevégezvén jelenti, hogy 12 ezer ölet düllőzött fel, kezdve a kis réten az új gátnál, a Sebes-ér és határ felé folytatva. - Az osztás azon renddel legyen, mint a düllőzés volt." 48 1854-ben a rétet dűlőzők 11 000 ölet fogtak fel a Szeles érnél a Berettyó előtt s így ki a Berettyóig. A tanács határozata: „Minden 5 frtos földre 2 öl nyilas rendeltetvén osztani, a sorshúzás a tizedekre nézve megtétetett." 49 Ugyanebben az évben a Vasas kút laposát dűlőző küldöttség 150 öles dűlőkben 10 150 f. ölet dűlőzött fel, melyből minden 5 frtos földre ugyancsak 2 öl esik. „A bejelentett föld ekként akár szántással, akár kaszálással leendő használatra kiosztani rendeltetvén 3 évre, nyílhúzás útján kezdődik az osztály a gyep felől..., az osztás megkezdetik a héten Hétfőn, vagy is December 4-kén s minden nap két Tized illetménye osztatik ki..." 50 A város saját majorsága részére is tartott fenn kaszálóterületet, de az abszolutizmus idején a katonaság ellátása is kötelességévé tétetett. „A város kaszállója különben is oly rossz lévén, hogy az abból bekerülendő széna nemhogy a katonaság részére, de a város szükségletei fedezésére is alig leend elegendő, ugyanezért a Varjason kimaradt széna a város részére paléta számra levágatni rendeltetett, hogy a Város feles adósságából ez által is valamely rész lefaragtassék, úgy legalább a szükséglendő széna vétel által az adósság ne neveltessék." 51 A szénamunkálatokat a birtokosság harmadába adta ki arra vállalkozóknak azon feltétellel, hogy nemcsak levágni, összerakni, hanem beszállítani is kötelesek. - A laposabb fekvésű részeket, amelyek az őszi, téli, sőt a tavaszi időkben is víz alatt állottak, azokat másként hasznosították. „A Halas feldüllőzve lévén, kérdést tesz Fő Biró Ur az iránt, mikép történjék az osztály a 30 öles hosszú düllőkre osztott és 7150 ölet tévő nádnyilasban?" „Az osztály azon móddal történjék, a mint a düllőzés történt, kezdve a Domb Szigetnél, és úgy folytatva egyik dűlőn föl, a másikon le... Minden nap 3 Tizednek fog nyilas adatni és pedig 7150 öl lévén a kiosztandó nyilas, 7 frtosra fog 2 öl adatni." 52 1853-ban a Halason és a Gyalpáron dűlőztek fel 7500 f. öl nádast, melyből ugyancsak 7 frt-os földre jutott 2 öl. „A fentmaradó nádnyilas a Város és az Egyház részére rendeltetett levágatni..." 53 A nádas területe is nagy ingadozásnak volt kitéve, hiszen a belvizek, árvizek erősen megnövelték a vízállott területeket. 1855-ben pl. a feldűlőzött nádnyilas már 10 365 f. ölet tett ki, amelyből minden 3 frt-os földre 1 öl osztását határozták el. 54 Néha nagyon olcsón is hozzá lehetett volna a tüzelőhöz jutni, csak a módját kellett eltalálni, hogy hogyan. így volt ez 1854ben is, amikor „Fő Biró Ur előadja, hogy a rétet megnézetvén, úgy találtatott, hogy még ott rendesen düllőzni a jég vékonysága miatt nem lehet, kérdést teszen tehát, hogy a réten levő tűzrevalóval mit kivan ezen gyűlés tenni? - Reménység nem lehetvén ahhoz, hogy oly hideg álljon be, mi szerint a rétet el lehessen osztani, ugyanezért a réten levő minden féle nád, vagy tűzrevaló vágása mindenkinek megengedtetik." 55 A nád igen értékes termése volt a határnak. Felhasználása sokrétű volt, a legáltalánosabb és legelterjedtebb a házak, ólak, épületek tetőzetének lefedése. De a vastagabbjából készítettek kerítést, az aprójószág számára nyáron a tanyákon ólat, melyet kívül-belül törekes sárral betapasztottak. A nád „hitványát" tüzelőnek, kemence fűtésére használták fel. Lelkészek, tanítók díjlevelében is megtaláljuk a kéve nádat, mint illetményt, fizetést, javadalmat. A nád jelentőségét az is mutatja, hogy téli időben egyesek igyekeztek illegálisan hozzájutni a nádhoz. Ilyenekre vonatkozik egy 1850-ből való tanácsi határozat: „Némely szabad Nád332
