Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Zsoldos István: Tagosítás és határhasználat Kisújszálláson (1845-1855)
harácsoló egyének névjegyzékét bemutatja főbíró és megbüntetésüket kéri." 56 A vízszabályozási munkálatok befejezése előtti időkben, de még 1850-ben is találkozunk a határhasználatnak egy jellemző formájával. Erről egy, a várossal kötött megállapodás tájékoztat. „Alulírottak, névszerint llléssy László és Földi Dániel adjuk tudtára mindeneknek, hogy a kisújszállási rétnek alább megnevezendő részein a halászatot és csikászatot f. évi május 1 napjától jövő 1854 évi május 1 -ső napjáig terjedő egy esztendőre haszonbérbe kivettük 512 frt. 15 kr.ért..." Pontokba foglalva közli a hírelés a feltételeket is. Ezek szerint csak a Gyalpárban, Berettyóban és a Rakonczás érben szabad a bérlőknek halászni, a csikászás ezeken a helyeken és a gátárkokban van megengedve. A többi „derekak" a lakosság és a haszonbérlők közös használatára hagyattak. A bérlők kötelesek az ereket kitisztítani; vészelni a vizeket nem szabad, csupán a téli 3 hónapokban (dec, jan., febr.). Minden héten legalább egyszer tartoznak a piacon a lakosság részére eladásra halat és csíkot felhozni. 57 A következő évben a halászatot és a csikászatot Mohácsi Sándor vette bérbe 510 forintért, az előző évbeni feltételek mellett. 58 A gyepi földek, vagy prémföldek a város tulajdonát képező földek, amelyek vagy közvetlen a város szélén - a város további fejlesztése célját szolgálták -, vagy távolabb fekvő olyan területek voltak, amelyek kicsinységük, félreeső voltuk vagy alkalmatlanságuk miatt maradtak a város kezelésében, melyeket a város hosszabb-rövidebb időre adott bérbe a szegényebb városi lakosok számára libalegelőnek, disznócsürhe vagy birka legeltetésére egy-egy legeltetési társaság útján. Ezek feküdtek legközelebb a városhoz, úgy is nevezték ezeket a területeket, hogy város széle, más helyen: gödrök köze, vásártér stb. A közbirtokosság arra alkalmas földeket ugyancsak dűlőzés útján köles osztályként osztott ki nyílhúzással. 59 1864 januárjában a tanács által kijelölt „bizottmány" a birtokossági gazda által előterjesztette, hogy a birtokossági pénztárnak „elmúlhatatlan kiadásai fedezéséről gondoskodni kell" (itt elsősorban a Tiszaszabályozás költségei), s ezért elhatározta, hogy a Varjasban a vasút mellett s a Kurvahát szélén a Bárányér partján levő földeket részint kölesnek, bevetés alá, részint dinnyének leendő kiosztásra a gazdasági pénztárnak átadja. A dinnyeföld ára 200 n. ölenként 50 krajcár. 60 Maga a város is osztott ki többször dinnyeföldet, 1851-ben pl. 188 láncot, 61 melyből 188 frt folyt be a város kasszájába. 62 1852-ben a dinnyeföld láncalját 2 vtófrtban állapította meg a tanács. 63 Kisújszállás híres dinnyetermő helység, már Vályi András is említi 64 , Palugyay a község leírásában ezt írja: „Gyümölcsből sárga és görög dinnye nagy bőséggel s kivált a Kisújszállási és karczagi görög dinnye a magyarországi leghíresebb dinnyékkel vetekszik." 65 1874-ben kísérletképpen kormányrendelet lehetővé tette, hogy dohánytermelés is meginduljon a Kunságban. Felhívásra 7 személy vállalkozott a kísérletre. Nyitrai Lajos 12 hold 800 n. öl területen, Vigh-Kiss András 5 kh-on, Nagy M. István 2 h, Kecze Márton 2 h 800 n. ölön, Polgár László 20 h-on, Fekete József 100 h-on, Kiss G. Sándor 800 n. ölön kívánt termelni. Mind a 7 termelő 1875. márc. 17-én át is vette a dohánytermelési könyvecskéjét. Értesülésünk nincs arról, hogy a kísérletezés hogyan vált be, de arról tudunk, hogy a lakosság köréből a későbbi években is többen vállalkoztak termelésre, de erre engedélyt nem kaptak. A szőlőskertek eredete a 18. sz.-ra nyúlik vissza. Palugyay már úgy tesz említést ezekről, hogy a „szőlőskert kisebb-nagyobb mértékben majdnem mindenik kun községi határban míveltetik..." 67 Hogy e kertekre nagy gondot fordítottak, azt bizonyítja több jegyzőkönyvi leírás is. Tudjuk pl., hogy minden kertben volt kertgazda, ezen kívül a Nagykertben 4 csősz, s Lógókertben ugyancsak 4 csősz, míg a Bánom-kertben 2 csősz. A kertgazdák évi 5-5 frt fizetést kaptak. „A csőszöknek kötelességükké tétetett, hogy szolgálatukban mind télen, mind nyáron hűségesen eljárjanak, ellenkező esetben mint hűtlen cselédek keményen fognak büntettetni." 68 Az 1860-as tanácsi jegyzőkönyvben azt olvassuk, hogy a szőlőskertekben az tapasztaltatott, hogy ott „a ki nem puhatolt kártételek gyakoriak, a csőszök a károkért megtérítés terhe alatt felelősökké tétettek. Minthogy a Padra András (:Nagykertbeli:) szőllőskertbeli kútjára vízért járók gyümölcslopásokat követnek el, az e kútra vízért járás a városból végképp eltiltassék." 69 A kerttulajdonosok a kertgazdák és a csőszök által igyekeztek a kertek rendjét biztosítani, ehhez a tanács maga is hozzájárult azáltal, hogy pl. meghatározta a szüretelés kezdeti, illetve határnapját. Ez 1853-ban október 3., 1854-ben okt. 9. napján volt. 70 Erre azért volt szükség, nehogy a korábban szüretelők a mások szőlőjét is megdézsmálják. Amikor pedig az egyik szőlőskert-tulajdonos nagygazda, „Kerek Ferenc ur a fennálló rendszabályok ellenére, mielőtt a szüretelési idő gyülésileg elhatároztatott volna, önhatalmúlag szüretelni merészelt... őt a szegényintézeti pénztár javára 10 frt. birsággal megrovatni véleményezi. A főbíró Terbócs Károly." 71 A kertek összterületére vonatkozó adatok meglehetősen ellentmondásosak, ez valószínű onnan adódik, hogy a gyümölccsel, szőlővel be nem ültetett területeket nem számították a kertföldekhez. Bár a század közepén is fennállottak a külső kertek kb. a mai kiterjedésnek megfelelően (ez ma 458 kh 832 n. ölnyi), mégis Sipos Orbán Rendszeres Jelentésében 1881-ben 53 kh föld kertről tesz említést, ami pedig a filoxera vész előtti időre vonatkozik. Az 1897-es statisztika, amikor még sem a Korona-kert, sem a Gáborkert nem lehetett teljes egészében, 134 kh kertföldet mutat ki. A filoxera vész előtti időben a kertek borai roppant savanyúak voltak. Még a szőlők is majdnem élvezhetetlenek, mert oly sűrűn telepítették úgy a tőkéket egymáshoz, mint a sorokat, hogy azokon a fürtök napfényhez szinte egyáltalán nem férhettek. A szőlőfajták is ma már szinte teljesen ismeretlenek: polyhos, ramonya, gohér és erdei juhfark, de ez utóbbi már kitűnőnek volt mondható. 72 A zártkerteken kívül a redemptus birtokosoknak tanyás birtokaikon is voltak kertjeik, amelyek rendszerint szintén szőlővel voltak betelepítve. Az 1852-ben összeírt 1-2-3. osztályú kapa szőlőterületeket kapánként 250 n. öllel számítva is 531,5 kh szőlőföldet számíthatunk, pedig valószínű, hogy ennél több is volt. 333
