Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
kai, építeő pallérja penig Carolus Pongrátz tájképíró mesterek valának... Anno Domini M.C.M.V." Béla király névtelen jegyzőjének szobra a művésztelepen sugallhatta a gondolatot a Damjanich szoborbizottságnak, hogy a művésztelepi park város felőli sarkában kerüljön 1912-ben felállításra Radnai Béla, a kiváló Fadrusz-tanítvány imponáló lovasszobra, a máig is meglévő Damjanich-szobor. A szobor elhelyezésének megoldásában a művésztelep művészei is segítettek a szoborbizottságnak. Olgyay Ferenc festőművész ehhez olajvázlatot is készített. 187 A múzeum gyűjteményében őrzött festmény a Zagyva-hídról nézve a művésztelepi pavilon és a Vártemplom közti részt ábrázolja, benne megjelölve a szobor helyét. Gondosan utalva az aranymetszés szabályaira, hogy a szobor a pavilon és a Vártemplom közti felezővonaltól jobbra, az úthoz közelebb kerüljön. S hogy az említett festmény tényleg ezt a célt szolgálta, azt bizonyítja az a tény is, hogy a szobor elkészülte után a szoborról készült képeslapot a festményen megjelölt helyre ragasztották. így - mivel a levelezőlapot felragasztás után a művész körül is festette - a kép a korai kollázstechnika nyomait őrzi. A Szolnoki Művésztelepről írottak mutatják, hogy az itt dolgozó művészek azon kívül, hogy alkotásaikkal megmutatták Szolnokot a világnak, tevékeny részt vállaltak a város kulturális életének fellendítésén kívül városszépítési, városrendezési feladatok támogatásában is. * * * Milyen volt Szolnok a 20. század első évtizedeiben? A már bemutatott képek, s a város máig megmaradt kevés számú épülete tanúsítja. De elevenebbé teszi egy hazai és egy bécsi tudósító írása itteni tapasztalatairól. Az egyik Luttor Ferenc, akitől már a művésztelepi látogatása kapcsán idéztünk. Megcsodálta az 1911-ben készült új tiszai vashidat, mint mondja: „a technika hatalmas alkotását, mely alatt csillámló vizekben csendesen gázolnak a szomjas tehenek... Egy reggel a Tisza-hidra léptem - írja 188 - s tekintetem a városra siklott, ... valami szelíd, finom szövetű fátyol borul a város képére. A katolikus templom erős, zömök tornya, a református egyház karcsú tetőzete s a zsidó imaház kupolája - beékelve a gyárkémények, a kultúrpaloták tömkelegébe - ezen a fátylon keresztül oly békésen hirdetik a türelmet, a szeretetet, meg azt, hogy a kultúra és vallás nagyon szépen megférnek... Oldalt fordítom tekintetem; ott a csenevész füzesek mögött a távolban látszanak egy leégett gőzmalom romjai", - mint azt az 58. kép is mutatja -. A bécsi tudósító 1905 őszén jár Szolnokon: 189 „Kecskemétről Szolnokra vezető vonattal az ember elhagyja a tisztán agrár jellegű Alföldet. Az omnibusz, bár itt még olyan utcákon döcög, amely miatt a nagyobb városok kissé oroszosnak tűnnek, de a hosszan terjeszkedő házsorok mögött jobbra és balra malmok és gőzfűrészek kéményei magasodnak. Az újonnan 58. kép: Ruszti Gyula: A Viszlay-féle uszoda, az 1910-es évek közepén készült festmény hátterében a leégett, ötemeletes Hungária műmalom épülettömbje az ipari negyeddel. épült házak homlokzatáról sehol sem hiányzik valami ízléstelenség, a szecessziónak a legáltalánosabb formáit kenik rá, és az a különös zavar a modern építészeti vonalvezetésben mindenféle rusztikus ornamentikával, amelyre a magyar építészeti stílust alapozták, a szolnoki utcaképben máris jellemző. Egyszóval ez a városi karakter - az Alföld más nagyobb centrumaival ellentétben - éppúgy szembeötlő, mint ez az ipari és kereskedelmi fejlődés. Az ide koncentrált érdekeltségek nagy száma és sokfélesége természetszerűleg a politikai szemlélet különbségeiben is megmutatkozik." A bécsi biedermeier és az ottani szecesszióhoz szokott szemnek harsánynak tűnhetett a szolnoki utcaképet már annyira meghatározó Lechner-féle magyar szecesszió változatossága, de van szeme az ipar nagyarányú fejlődésének érzékelésére és más városokkal történő egybevetésére is. De mivel éppen 1905-ben jár Szolnokon, amikor „...a muszka cároknak, szabadságunk eltipróinak a trónját megingatja a muszka forradalom", leírja, hogy nemcsak ez foglalkoztatja a város közvéleményét, hanem a belpolitikában is nagy volt a forrongás. A koalíciós ellenzék vezető pártja, a Függetlenségi Párt, kibuktatta a hatalomból Tisza Istvánt, és király „darabont" kormányt nevezett ki. Szolnokról így tudósít: Bár a Függetlenségi Párt Szolnokon is sok hívet számlál... kétségtelenül bizonyíthatjuk, hogy a józanabb, az élet reálisabb követeléseit mérlegelő gondolkodás itt sokkal inkább otthon van, mint talán Cegléden vagy Kecskeméten. Ami azután a szolnoki lakosság széles rétegeiben meglepő, hogy itt számolni kell a többféle tagozódás és lemorzsolódás jövőbeli lehetőségeivel. A szociáldemokrácia, amely az államvasutak gépgyára körében - ahogy nekünk mondták - többszáz emberből álló, jól szervezett csoportot képez. Ez az iparosok és kisebb iparűzők fejében bizonyos zavart okoz és nem egyet közelebb visz a nehezen felfogható általános választójog kérdéséhez. Amit itt általában a szocialista agitáció legjobbjai a szellemileg legalacso300
