Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

nyabban állók felvilágosítása és képzése terén végeznek, azt még a minden szocialdemokratikus tendenciák ellenzői sem tagadják..." Az 59. kép az egykori, fasorral szegélyezett Baross utca elejét mutatja a mögötte álló Balaton kávéházzal,

190 melynek emeleti helyiségei gyakran szolgáltak munkástalálkozók színhelyéül. A millennium körüli években, amikor már a város csatornázása és az utcák kövezése is előrehaladt, a város képviselőtestülete egyre többet foglalkozott az utcafásítással is. 1892 tavaszán elhatározzák a honvédszobor körüli térnek a feltöltését és sétatérré alakítását,

191 mivel a város belsejében a nagytemplom melletti befásított téren kívül nincs alkalmas üdülőhely. 1892. tavaszán a városi képviselőtestület városi kert fel ügyelőbizottságot választ - Tóth Mór királyi ügyész elnökletével -, s egyben elhatározzák a Zagyva-hídtól a Kossuth térig a mellékutcák fásítását. Olasz János bizottsági tagot bízták meg felügyelőként. A Petőfi és a Meder u. közti utcák fásításának felügyelője Bárdossy Gyula lett. 1894-ben az egyik helyi újság

192 a Móric-ligetről ad színes leírást: „A szép terebélyes fák hűs árnya kiterjedő sétányaival, nagy köröndjével, csinos pavilonjaival a Tisza túl partjáról felénk mosolygó Móricz ligetben a sétány látogatásának kedvezménye, br. Wodianer Albert szandai uradalmához tartozó s a kir. ügyészség által bérelt terület ez ideig csak a casinó tagokra s ezek családjaira terjedt ki. - A főispánt kérték, hogy a város részére üdülőhelyül megszerezhessék." Nincs még egy évszázada sem, hogy a kishatárú Szolnok a Tisza túlsó partján lévő ligetet - a Tiszaliget ősét - meg tudta szerezni, elsőként a híd melletti részt, ahol Tóth Mór kir. ügyész a rabokkal szép nyárfaligetet telepített. Róla nevezték el a szolnokiak Móric-ligetnek. Közben újabb ipari üzemek épültek a „déli iparterületen." 1912-ben a városi közgyűlés elhatározta, hogy 50 hold ingatlant ingyen enged át a Cukorgyár építéséhez és újabb földterület vásárlására 50000 K hitelt szavazott meg és 30 évi adókedvezményt nyújtott.

193 A Déli iparterület történetéhez érdekes adalék, hogy a szükséges földterületet Pest megyétől Szolnok városhoz kellett átcsatolni. Összegezve Szolnok 1810-1910 közti fejlődését, megállapítható, hogy a feudalizmus kori mezővárosból a kapitalista viszonyok között igazi várossá alakult. Kiváló közlekedési adottságai a vasút és a gőzhajózás gócpontjává tették, a tiszai vasúti híd megépítése hídváros szerepét tovább növelte, s magához vonzotta a már meglévő, országos jelentőségű faipara mellé a vasúti gépgyárat és főként a mezőgazdasági terményeket feldolgozó jelentős gyárakat. Ez a magyarázata, hogy három évszázad múltán visszanyerte megyeszékhely státusát, mely közigazgatási szerepkörét is növelte. A közreadott térképek összehasonlításával nyomon követhetjük a településszerkezet átalakulását. Kezdődött ez a belvárost övező szérűskertek beépítésével. A Várban lévő és a Tisza-parti kincstári ingatlanok megvásárlásával megteremtették a lehetőséget, hogy korszerű városrendezési elveknek megfelelően a szükséges középületeket, az egyházi, kulturális és művészeti építményeket létrehozzák. Ezekből néhányat jeles festők képeivel illusztrálni is tudtunk. A vállalkozások, a városi önkormányzat sikeres tevékenységével Szolnok főbb utcái valóban városias külsőt nyertek. 1910 körül már tervezték ezekben az utcákban a városi villamos kiépítését is, kulturális téren pedig az Alföldi Közművelődési Egyesület székházának megépítését - benne könyvtárral és múzeummal -. De a ragyogó terveket derékba törte az I. világháború. 59. kép: fcz. egykori „Balaton kávéház" épülete, melyben 1918-ban a KMP szolnoki szervezete megalalkult. A 4-es főút kiegyenesítés miatt lebontották. Fotó: K. Gy. 301