Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Cseh János: Adatok az V—VII. századi gepida emlékanyag egységéhez - Függelék: Erdély V—VII. századi gepida lelőhelykatasztere
pikus jelensége alapján mutatja a Ion Nestor által Brateiu/Baráthely-More§ti/Malomfalva-Bandu de Címpie/ Mezőbánd kultúrának nevezett leletcsoport 12 és az VVI. századi alföldi emlékanyag azonos vonásait, azonos etnikai hátterét. Ali. Theodosius (408-450) érmeknek (solidusoknak, ill. azok hamisítványainak és bronz pénzeknek) a Tiszától keletre eső területen való szóródását bemutató összeállítás (1. lista és I. térkép) Kürt Horedt 13 , Dumitru Protase 14 és Constantin Préda 15 gyűjtéseire támaszkodik. Az érmek történeti háttere részben a bizánci-hungepida relációban keresendő, ugyanakkor nem minden tanulság nélküliek a fölső-tiszavidéki-nyírségi-érmelléki terület és Erdély kapcsolata szempontjából sem. Az elsősorban női sírokból származó, de férfi temetkezésekben is előforduló torzított koponyák lelőhelyeinek összeállításához (2. lista és II. térkép) Bartucz Lajos 16 , Joachim Werner 17 , Párducz Mihály 18 és loana HicaCímpeanu 19 gyűjtéseit használtam föl. A keleti eredetű szokás gepida ill. germán adaptációját a hunokkal és az alánokkal való érintkezéssel magyarázza a kutatás 20 . A koponyák kora régészeti leletek hiányában több esetben nem állapítható meg (az Alföldön többek között Ada, Arad, Csongrád, Elek, Máderat/Magyarád, Subotica/Szabadka, Szentes, Szőreg, Erdélyben Bahnea/ Szászbonyha, Odorheiu Secuiesc/Székelyudvarhely, a déli területeken Pancevo/Pancsova, Vinkovci). A hun korra keltezhető sírleletek/Alsóadacs, BiharkeresztesÁrtánd, Csongrád, Szirmabesenyő, Tiszadob/ mellett torzított koponyák szórványosan korai avar temetkezésekben (Baöka Topola/Bácstopolya, Subotica/Szabadka, Tiszavasvári) is előfordulnak. A hosszú, egyenes, kétélű kardok (spathák) (3. lista és III. térkép) között 21 különböző szereiékekkkei ellátottak kerültek elő pl. Csongrádon, Hódmezővásárhely-Kishomokon, Kormadin-Jakovon, Rakovacon, Szentes-Kökényzugban és Valea lui Mihai/Érmihályfalván. Az egyélű kardok(scramasaxok) (4. lista és IV. térkép) - amelyek pregnánsan mutatják a nyírségi-érmelléki V. századi és az erdélyi V-VI. századi emlékanyag összefüggését - gepida ill. germán adaptációja nagy valószínűséggel a hunokkal és az alánokkal való kapcsolatok eredménye 22 . A gepida lándzsák (5. lista V. térkép) sorában az erdélyi fegyverek - CordosVKardosfalva, More§ti/Malomfalva és §intereag/Som kerék kivételével - a kétélű kardokhoz hasonlóan zömmel a késői korszakra esnek. A fegyvertípus ebben a térségben a Tisza-vidékről is ismert hosszabb, keskenyebb formákban található meg 23 . A háromélű tüskés nyílhegy (6. lista és VI. térkép) a gepida, ill. germán fegyverzetben keleti eredetű elem, átvételének történeti háttere hasonló az egyélű kardéhoz 24 . Általános germán típus a kétélű köpűs nyílhegy (7. lista és VII. térkép), ahogyan ennek szakállas változata is (8. lista és VIII. térkép). Ez utóbbi elsősorban a késői erdélyi gepida emlékanyagban található meg, de Tisza-vidéki használata is adatolható 25 . Háromélű tüskés és kétélű köpűs nyílhegyek telepleletek között Brateiu/Baráthelyen, More§ti/Malomfalván, Porumbenii Mici/Kisgalambfalván és Sínmicláu§/Bethlenszentmiklóson fordulnak elő. A pajzsdudorok (umbók) (9. lista és IX. térkép) közül az V. század második felére és a VI. század 30 első felére keltezhető ezüst szögecses típus az Alföldön Szentes-Berekháton és talán Valea lui Mihai/Érmihályfalván 26 , Erdélyben More§ti/Malomfalván 27 adatolható. A másik két erdélyi pajzsdudor a Tisza-vidékről (Hódmezővásárhely-Kishomok, Gyula, Szentes-Berekhát, Szentes-Nagyhegy, Szőreg stb.) és a Szerémségből (Batajnica) ismert VI. századi formát mutatja 28 . Az elterjedési térképre két Tisza-vidéki korai avar kori lelőhelyet (Aradac/Aradác, Szentes-Derekegyháza) is fölvettem. A sisakokról készített összeállítás (10. lista és X. térkép) Nagy Margit 29 munkájára támaszkodik. A batajnicai és a szentes-berekháti töredékek elsősorban a VI. századra jellemző, zömmel a Rajna-vidéken előforduló Baldenheim-típusba tartoznak, míg a hódmezővásárhely-kishomoki töredék és a bandu de címpie/mezőbándi vassisak. A sasfejes csatoknál (11. lista és XI. térkép) Mircea Rusu 30 , Zdenko Vinski 31 , Bóna István 32 és Nagy Margit 33 összeállításait használtam föl. Kovrig Ilona 34 , Bóna István 35 és Nagy Margit 36 amellett foglalt állást, hogy a Tisza-vidéki csatok helyi eredetűek, a gepida fémművesség produktumai. Mircea Rusu 37 és Zdenko Vinski 38 kutatásai a déli területeken előkerülteknél inkább egy, a Fekete-tenger (Krím) térsége felé mutató összefüggést sejtetnek, ahogyan az erdélyieknél is, habár éppen ez utóbbiak - Cipáu/Maroscsapó - esetében figyelhető meg helyi, gepida műhely nyoma 39 . Az elterjedési térképen három, csak föltételesen idesorolható töredék - Aradac/Aradác, Szentes-Berekhát 202. sír, Szentes-Nagyhegy 64. sír - is szerepel. Aláhajtott lábú ezüst, bronz és vas fibulák ill. azok változatai (12. lista és XII. térkép) telepleletek között Brateiu/Baráthelyen és More§ti/Malomfalván fordulnak elő. A gyűjtés Zdenko Vinski 40 és Bóna István 41 kutatásaira támaszkodik. A Tisza-vidéki, az erdélyi és a szerémségiészak-szerbiai pontkörös díszítésű, öt- és háromgombos, valamint négyszögletes öntött ezüst és bronz fibulák (13. lista XIII. térkép) pregnáns kifejezői a műhelykapcsolatoknak. A forma klasszikus, VI. századi változata a közép-európai térségben kizárólag gepida településterületen található meg 42 . A késői, korai avar kori típus lelőhelyeit (Gátér és Tiszabura) is térképre vittem. Előkelőbb női temetkezésekre jelemzőek, azonban telepleletekből - More§ti/Malomfalva - sem hiányoznak a bronz stílustűk 43 (14. lista és XIV. térkép). A fülbevalók lelőhelyjegyzékébe és elterjedési térképére a déli területeken előkerülteket nem vettem föl. Az összeállítások Volker Bierbrauer 44 és Kürt Horedt 45 munkája alapján készültek. Mind a három típus különösen a Kárpát-medencében sűrűsödő interetnikus divatékszernek tekinthető. A rekeszdíszes forma (15. lista és XV. térkép) a Tisza-vidéken gyakoribb, míg a tömör poliéder gombos változat (16. lista és XVI. térkép) az erdélyi emlékanyag jellegzetessége. Ez utóbbiak elterjedési térképe - az egyélű kardokhoz hasonlóan -egy észak-nyugat-dél-keleti irányú etnikai elmozdulást sejtet (a nyírségi-érmelléki terület és Erdély között). A két ékszertípus Brateiu/Baráthelyen telepen került elő. Egy VI. századi sighisoara/segesvári fülbevalópár egyedi forma, nem szerepel a lelőhelyjegyzékben 46 . Az ún. kifli alakú fülbevalóknál ill. hajkarikáknál 47 (17. lista XVII. térkép) a fölső-tiszavidékiek etnikai
