Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Cseh János: Adatok az V—VII. századi gepida emlékanyag egységéhez - Függelék: Erdély V—VII. századi gepida lelőhelykatasztere

meghatározása bizonytalan. Az ékszertípus a gepida emlékanyagban hun kori, keleti eredetű elem, amely ­talán éppen egyszerűsége miatt - a késői erdélyi ge­pida leletekben (pl. Bandu de Címpie/Mezőbánd) is föl­tűnik 48 . A gepida emlékanyag standard tárgytípusa a kétso­ros csontfésű, ezért a lelőhelyjegyzék és az elterjedési térkép (18. lista és XVIII. térkép) csupán az erdélyieket tartalmazza 49 . Korra és nemre való tekintet nélkül a te­metkezések nagy részében megtalálható, telepleletek sorában Brateiu/Baráthelyen, Cipáu/Maroscsapón és Moresti/Malomfalván adatolható. Az ezüst vagy bronz véretekkel (koptató és bordázott szorítópántok) ellátott tokú kések (19. lista és XIX. térkép) női és férfi sírok­ban egyaránt megvannak (valamivel gyakrabban talán a női temetkezésekben) 50 . A bronz vagy vas szőrcsipe­szek (pinzetták) (20. lista és XX. térkép) 51 és az ollók (21. lista és XXI. térkép) 52 a férfi, a vonókések (22. lista és XXII. térkép) 53 a női sírok tipikus mellékletei. Olló és vonókés telepen való előfordulására Brateiu/Barát­hely(?) és Moresti/Malomfalva említhető. A leggyakrabban az edény alsó harmadában élesen megtörő, kettős csonka kúpos forma (23. lista és XXIII. térkép) az ún. körte alak mellett az V-VI. századi ge­pida kerámia pregnáns megnyilvánulása. Díszítésére a besimítás (rácsos, zeg-zug, hullámos, függőleges, fenyő és egyéb minták) a jellemző (kivétel pl. egy szen­tes-berekháti, egy szentes-nagyhegyi és a szőregi ki­öntőcsöves edény, amelyek pecsételtek). A forma a késői erdélyi gepida temetők közül Bandu de Címpie/ Mezőbándon még adatolható, a VII. századra azonban eltűnik. Telepkerámiában az erdélyi területen Brateiu/ Baráthelyen és Moresti/Malomfalván, az Alföldön töb­bek között Battonya környékén található meg. Kiöntő­csöves kerámia (24. lista és XXIV. térkép) eddig csak az Alföldön és Erdélyben került elő, a déli területeken ismeretlen. Kutatástörténeti vonatkozású jelenségnek JEGYZETEK 1 Az összeállítás az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Kara Régészeti Tanszékén 1982­1983-ban készített szakdolgozat változata. A munkához nyújtott segítségért Bóna Istvánnak, Kiss Attilának, Nagy Margitnak, Bálintné Tóth Ágnesnek, Tóth Endrének és Vé­kony Gábornak mondok köszönetet. Külön hálával tarto­zom Bóna Istvánnak a dolgozat lektorálásáért, megjegy­zéseiért, tanácsaiért, valamint Kiss Attilának irodalomról, leletekről adott információiért. Seleanu Magdalénának több román nyelvű szöveg fordításáért tartozom köszö­nettel. A kéziratot 1984 januárjában zártam le. Ezután ju­tottam hozzá Bálintné Tóth Ágnes alapvető munkájához („Gepida telepek az Alföldön" l-ll. Doktori disszertáció. Budapest, 1983.), amely egyrészt az eddig föltárt vala­mennyi ház (Battonya, Biharkeresztes-Ártánd, Eperjes, Szarvas és Tiszafüred), másrészt az MTA Régészeti Inté­zete által elvégzett, Békés megye szarvasi járásának terü­letét érintő terepbejárás során lokalizált telepek (42 lelő­hely) emlékanyagára támaszkodva mutatja be az V-VI. századi alföldi gepida falvak világát. Adatait már nem tud­tam beépíteni a dolgozatba. tűnik, hogy Erdélyben elsősorban telepekről ismert ke­rámiatípus, az egyetlen idetartozó sírkerámia a bra­teiu/baráthelyi temetőben fordul elő. Fölvettem egy Bezid/Bözödön lelt töredéket is, habár a telep etnikai hovatartozása problematikus. A Tisza-vidéken is mindössze két kiöntőcsöves, pecsételt díszítésű sír­kerámiára van adat (Békésszentandrás és Szőreg; szép analógiájuk Erdélyben a mores t ti/malomfalvi tele­pen talált, kiegészíthető edénytöredék). A típus tele­pen való előfordulására ebben a térségben a század­fordulón Pecica/Pécska mellett lelt töredéken 54 kívül egy törökszentmiklósi leletegyüttes 55 említhető. A ge­pida kerámiára olyannyira jellemző ún. körte alakú, pecsételt díszítésű edények 56 (25. lista és XXV. tér­kép) elterjedését korábban Joachim Werner 57 (a pan­nóniai és az itáliai langobard pecsételt kerámiával összefüggésben), Ursula Koch 58 (a dél-németországi bajuvar pecsételt kerámiával kapcsolatban) és Katica Simoni 59 vitte térképre. A típus világosan körülhatá­rolja a népcsoport VI. századi településterületét. Az észak-szerbiai és olténiai (a Zsil völgyében Craiova mellett Sjmnic) 60 gepida települési körzet lehetősége a régészet oldaláról éppen ezen kerámia alapján vető­dik föl. Az Alföldön a kerámiacsoport az V-VI. századi telepkutatás ismert helyzete miatt elsősorban temet­kezésekből származik. Telepen való előfordulására többek között Battonya, Derecske, Eperjes, Szarvas, Tiszafüred, Tiszaszőlős és Törökszentmiklós említhe­tő. Erdélyben hasonló összefüggésben Brateiu/Barát­helyen, Moresti/Malomfalván és Porumbenii Mici/Kis­galambfalván adatolható. A Cernat/Csernáton és Poian/Kézdipolyán mellett föltárt VI—VII. századi tele­pen talált pecsételt kerámia hovatartozása problema­tikus 61 . Mint sírkerámia Bandu de Címpie/Mezőbán­don, Brateiu/Baráthelyen, Cipáu/Maroscsapón, Dej/ Désen, Galajii Bistritei/Galacon és Noslac/Marosnagy­lakon fordul elő. 62 2 A „Kis-Gepidá"-nak nevezett másik fontos gepida telepü­lési körzet lényegében a történeti Erdély területének felel meg. AZ V—VII. századi településterületre a természet­földrajzi tényezőkkel összefüggésben Id. LÁSZLÓ Gyula: Erdély településtörténetének vázlata Szent István koráig. Erdélyi Múzeum, XLVIII. (1943) 3-4. 384 és IV. térkép. HOREDT (1982a) 10-13. 3 CSALLÁNY Dezső: A bizánci csatrögzítő fülek legkorábbi előfordulása és jelentősége a gepidák emlékanyagában. A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai, II. (1943) 4. 14, CSALLÁNY, Dezső: Das Problem der archálogischen Denkmáler der Gépiden im V. Jahrhundert. A Móra Fe­renc Múzeum Évkönyve, 2. (1964-1965) 57-60. 4 KOVRIG (1951) 114-118, KOVRIG (1959) 213, 3. ábra (elterjedési térkép). 5 WERNER, Joachim: Studien zu Grabfunden des V. Jahr­hunderts aus der Slowakei und der Karpatenukraine. Slo­venská Archeológia, VII. (1959) 2. 422-438. 6 BÓNA István: Vandálok (169-400) - Népvándorlás kor (400-800). A kisvárdai vár története. Szerk.: Éri István. Kis­várda, 1961. 92-93, BÓNA, István: Ein: Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945-1969). Acta Archaeologica, XXIII. (1971) 1^*. 274-275, 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom