Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

vendéglátás magyarázatául említsük meg azt, hogy a Vasúttársaság itt pótolta a váci vasútállomás avatásakor elmaradt ünneplést. Akkor ugyanis - a váci tűzvész miatt - nem volt ildomos a bankett megtartása. A külföldi lap tudósításában részletezi az ide összesereglettek névsorát és címét, amiből kiolvasható, mennyi külföldi szervet képviseltek. Az Indóház avatásakor a 13. képen bemutatott Tiszai pályaudvaron kívül a szolnoki Tisza-hídról is készült egy hiteles metszet (14. kép).

88 Mérete: 15,5 x 22,8 cm. Rajzolója ismeretlen. A pompás metszet aláírása: „Die ungarische Eisenbahn: die Theiss-Ueberschwemmungen bei Szolnok", magyarul: „A magyar vasút: A Tisza kiáradása Szolnoknál." A hidat 1844ben - mivel február 20-án a feltorlódott jég a hidat összetörte

89 - még Szvitek Ignác ácsmester kezdte építeni, de annak halála miatt Obermayer Lajos, az ács céh magistere fejezte be.

90 Ez a metszet helytörténeti, néprajzi és műemléki kutatás szempontjából is forrásértékű. A hídon áthaladó ekhós szekéroszlop, a híd bejáratánál ülő őr lámpával, mellette vízhordó lány. A Tisza szélén épített vízmeregetőröl rúddal merik a Tisza-vizet, amelyet a nők fejükön vagy vízhordó rúddal vállukon, favödrökben visznek. Előtérben jól látható a korabeli férfi és női viselet. S valósághű ábrázolását kapjuk az akkor még a Tiszahídnál álló Nepomuki Szt. János szobornak, a vízenjárók, halászok, sószállító hajósok, a „cellérek" védőszentjének, patrónusának. A kép jobbszélén a Kamaraváros részlete sóraktárakkal, sóhordó fuvarosokkal, mutatja az élénk forgalmú kereskedelmi életet, amely Szolnoknak annyira sajátja volt mindig, de a kapitalista fejlődés nagyszerű eszközei: a vasút és a gőzhajózás eredményeként felerősödtek. Ezáltal Szolnok központi szerepköre jelentősen megnőtt, mintegy a tiszántúli részek forgalmának kulcspontjává vált. Éppen ezzel a megnövekedett forgalmi szerepkörével tudott Szolnok nagyobb részt vállalni az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakában a honvédseregek küzdelmeiből, a csapatok, fegyverzet és élelem szállítási feladataiból, miközben a vasút továbbvezetése, ha lassúbb ütemben is, de folytatódott. 14. kép: „A magyar vasút: a Tisza kiáradása Szolnoknál", című metszet a Lipcsében megjelent lllustrirte Zeitungból. A vasútállomással együtt megjelent metszet a Tisza-híd környékét mutatja 1847-ben. ívelt, erős cölöphíd vezet át a Tiszán, emelt középrésszel, hogy alatta a gőzhajók is tudjanak közlekedni. Ekhós kocsisor vonul át a hídon. Előtérben a vizek, vízenjárók patrónusának, Nepomuki Szt. Jánosnak a szobra barokk stílusban, az akkor még meglévő két angyalfigurával. T\t uiijjorifilif <Sifent(i(;ii tit Jlficiji. llct<rrfi(<tr(iiiinuii>}cn l'ti £trlnrf. 258