Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

1844-ben történt, amikor a gimnázium a királytól a nyil­vánossági jogot megkapta). A História Domus 1844. okt. 2-án így ír erről: „A gim­názium bejárati ajtója fölé falba Pesten készült vörös­márványtáblát helyeztek, amelynek kronologikus szö­vegét - a gimnázium igazgatója fogalmazta - karakte­res aranyozott betűkkel vésték..." De folytassuk az eredeti latin szöveggel, amelyből a kronosztikonban rejtett évszám is kitűnik: „Inscriptio haec indicat 1835­tum, quo Gymnasium aedificibatur; est verő sequentis tenoris: FERDINANDI REGIS AVGVSTI FAVORE CLERI ET POPVLI PIA DOTE EXSVRREXI SALVTARI IVVENTVTIS INSTITVTIONI." A latin szövegben a betűknek nemcsak hangértéke van, hanem számértéke is. A szövegben ezeket na­gyobb betűkkel írják. Ezeknek a római számoknak ér­tékét összeadva megkapjuk a megfejtést. Nézzük meg most a fordítását: „Ez a felirat 1835-öt jelez, amelyben a gimnázium épült, s valóban a következő módon: Ferdinánd király őfelsége kegyéből, Az egyház és a nép adományából Emeltettem az ifjúság üdvös intézetéül." De folytassuk az 1835. május 17-i alapkőletétel után indult villámgyors munkával: „Az építkezés szakadat­lanul folyt s oly nagy lelkesedéssel, hogy az épület négy hónap alatt teljesen elkészült és berendeztetett. Az 1835/36. tanévet október 2-án már ebben az új épü­letben nyitották meg kellő ünnepélyességei." Ide kívánkozik a klasszikus versmértékben íródott ünnepi köszöntő néhány sora, Fazekas Rajmund, a gimnázium költészettani oktatójának alkotásából: „Ünnepi fény mosolyog, mint vártad Szolnok epedve, Tereiden; rombolt váródnak gyász düledékin Szent lak emelve ragyog, tudományok szende helyének, Hol még század előtt harczmű edzette apáink' Izmos fegyverüket, 's buzdított vívni hazáért: Gyenge növendék 's szép fiatal nemzet-sereg ott most, A' szelédebb kornak viruló áldási tanyáznak..." 52 A reformkor szellemét sugárzó ünnepi szavak után vessük pillantásunkat azokra, akik négy hónap alatt át­adtak rendeltetésének egy háromszintes nagy épüle­tet. A munka tervezője, irányítója Szvitek Márton építő­mester. Az ácsmunkát Viderspan János végezte. A fenyőszálakat zömmel a helybeli Sóhivataltól vették; fűrészelő gödrök felett hasított belőlük gerendákat és deszkákat 8 fűrészelő munkás, név szerint Böjtös Já­nos, Kál János, Pohránc Pál, Polgár György, és a két P.Horváth testvér, valamint Rágó János és Szabados György. Ondok Szép Ferenc és társai feladata volt a zsindelycsinálás. Somodi János és Szakállos Károly legényeivel az asztalos munkáknál, Bécsi János ko­vácsmunkáival, Kreutzer Mihály és Pék Leopold laka­tosmunkákkal, Aigner Márton pedig az üvegezés elké­szítésével járult hozzá a gimnázium gyors felépítésé­hez. A felhasznált 270600 tégla a szolnoki téglaége­tőkből került ki. Az öt nagyobb és hat kisebb terem fű­tését hat kemence látta el, amelyet a folyosó felől tud­tak fűteni. Az épület külsejét egy múlt század 80-as éveiben készült fotóról (7. kép) mutatjuk be. A gimnáziummal egyidoben épült a barokk templom toronysisakja, klasszicista stílusban, készítette Homá­lyossy Ferenc kamarai ácsmester. Addig ugyanis a XVIII. sz. közepére megépült tornyot csak egy egy­szerű és alacsony toronytető fedte. Szerény kiképzé­se, csonka tetőzete nem illett sem méreteiben, sem ki­vitelében a pompás barokk épülethez. A torony költsé­geit a város vállalta magára a királyi kincstár helyett, pedig az volt a plébánia Kegyura, de a város annyira szükségesnek tartotta, hogy cserében a gimnázium minél gyorsabban épüljön. Az 1835. év Szolnok város jegyzőkönyveiben né­hány helyen megszínesedik. A gimnázium építésével egyidoben a toronysisak elkészítését és felavatását Straub Ferenc főnótárius emelkedett hangú szavakkal jegyzi be. Idézzük belőle a toronygomb és keresztföl­szentelés leírását, amelyet aug. 2-ára tűztek ki. 53 Gold­berger János gyöngyösi aranyozó vállalta a munka el­végzését, de ez „majdnem meggátoltatott, a midőn t.i. az aranyozó mester, az esős idő végett, a szabad leve­gőn tűzi aranyozását nem folytathatván, a klastromhoz tartozó sütő háznál lévő, - munkás kamarába legényé­vel és 14 esztendős édes fiával, a már sürgetésbe volt Gomb és kereszt tűzi aranyozására magokat behúz­ván, melly helyen az előre figyelembe nem vett mérges kipárolgások mind hármokat torok és száj feldagadá­saikkal, majdnem halálos veszedelembe tették,... őket az ágyba ejtette... ezen Városnak érdemes lakossai és tanult mesterségeikbe jelessen jártas Bétsi János ko­váts, Pék Leopold Lakatos, Blum József Órás, Nerfeld Tamás kováts és Goldner Ferenc Rézmíves mester Urak, tőlök adatott számos Segéd legényeikkel együtt... négy napok alatt jó szívvel tett ingyenes mun­kálkodások által, valamint a Gombot, úgy a kereztet megaranyozni és azokat tökélletesen fényességbe hozni nem igyekeznének; - elmulasztatott volna,... jó társaink által Augustus első napján végkép elkészülve a klastromba vitettek..." - ahonnan másnap az ünnepi 7. kép: Az 1835-ben épült gimnázium múlt századi fényképe. 246

Next

/
Oldalképek
Tartalom