Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

mise után - „a gazdagon aranyozott gomb, ahhoz készített eszközre tétetvén... 8 magyar Szüzeknek vállaira csendesen felemeltetett, úgy azután a szent kereszt azon móddal más 8 Szüzeknek által adatott, kik... az előre vezető Papság után párosan menő, és diadalmi koszorút vivő négy ékes fiatalabb Magyar Szüzek vezérlése alatt ... megindulni kezdettek ... az elkészített felhúzó helyre kivitetett, a hol is először a Gomb posztóba bé takartatván, a kivivő 8 Szüzek keze által, csigán felhúzatva - és ugyan más 8 szüzeknek kisebb tartó kötél kormányával - helybéli áts Pallér Kaszner János által a torony tetején készült őrfába három ágyú lövés köszöntésével bé helyeztetett, azután a Szent kereszt ugyan akkép és ezen ékes Szüzek által a csigán felhúzatván ugyan azon áts Pallér által a kereszt Tisza felé terjedő karjába... Üveg palatzkba a Város Petsétjével be petsételve több rendbéli irományok feljegyezve betétettek a legnagyobb fényes pompával, Muzsika Zengedezése és Mozsarak durrogása alatt..." A főnótárius azzal zárja az emlékezetes napot, hogy „...örök emlékül feljegyeztetni rendeltetett." A torony legelső művészi ábrázolását John Paget 1839-ben Londonban megjelent munkájában

54 találjuk (8. kép). A szerző a reformkori Magyarországot bemutató könyvében Szolnokról is részletesen ír „...este felé megérkezünk Szolnok város közelébe, elérjük a hidat, amelyen egy csomó béna koldus akadályozott minket. Mindegyikük előtt volt egy halom kukorica, és amíg mi lassan követtük az erősen megrakott szekereket, megfigyeltem, hogy minden paraszt, amint elhalad a koldus mellett, egy sárga kukoricacsövet dob az előtte lévő rakáshoz, s a szegény ember áldását kapja viszonzásul... Szolnok nevének említése azon udvariassági alkalmak egyikére emlékeztet engem, amit olyantól tapasztaltam, aki számomra teljesen ismeretten volt. Amint a városház előtt megálltam és friss lovakért küldöm utal8. kép: Szolnoki szárazmalom a mai Petőfi u. és a Kazinczy u. találkozásánál, háttérben az 1835-ben épült toronnyal. John Paget 1839-ben, Londonban megjelent magyarországi útleírások illusztrációjaként közölt rézmetszet. / ^ ványunkat, kijött a bíró és süveget emelve mondta, hogy a váltó íovakat olyan gyorsan előkeríti, amennyire az lehetséges. Jó kiállású ember volt... Iratainkból tudta, hogy angolok vagyunk, s amikor beszélgetés közben megtudta, hogy mi nem bírálni akarjuk szülőföldjének gazdagságát, hanem inkább csodálni és elismerni az országot és intézményeit, alig tudta leplezni örömét. Nem volt még senki hálásabb az együttérzésünkért, mint a magyar. Nem engedte, hogy elhagyjuk addig a várost, amíg meg nem töltötte kocsinkat válogatott őszibarackkal, szilvával, dinnyével, a saját kertjéből. S hogy ne hagyjuk említés nélkül, egy nagy szolnoki kenyérrel, amely miként mondják, és én hiszem is, legjobb egész Magyarországon. Vendéglátónk - igaz nem a hatalom, hanem egy derék ember benyomását kelti: s mégis - kedves olvasó -, láttál-e olyan jóságot, amellyel adni tudott, olyan érdeklődést utazásunk iránt, olyan érzelmeket, tetszést szülőföldünk iránt. S mindezt a figyelmet egy olyan egyéntől kapod, akit még sohasem láttál és akit valószínűleg soha sem fogsz újra látni..." Szolnok XIX. századi településtörténetében főleg a gazdasági helyzettel, a bel- és külterület szűk voltával, néhány jelentősebb építkezéssel foglalkoztunk és vizsgáltuk azt, hogy a vár - katonai jelentősége csökkenése miatt - hogyan veszíti régi formáját. A közreadott térképeken mindig Szolnok Korona Mezőváros megjelölés szerepel, jeléül annak, hogy a város nem magánföldesúrral van jobbágyi viszonyban, hanem a Királyi Kamarával van szerződése, tehát a jobbágyság viszonylag magasabb fokán állnak. A kapcsolat korszakonként változó. Kezdetben, amikor kellett a betelepülő ebben a fontos kereskedelmi, közlekedési központban, jelentős kedvezményeket nyújtott a Kamara, máskor a helyzet rosszabbodott. Kezdetben ugyanis elegendő volt Szolnok viszonylag szűk határa és kevés szántóföldje a mezőváros lakosainak, különösen mert a környező kincstári birtokokat bérelhették legelőnek. A XIX. század első harmadára azonban a betelepülők révén is megnőtt a lakosság, szántóföld azonban részükre több nem jutott. így a zsellérek tömege a Kincstári Só- és Szálhivataloknál keresett munkát. Joggal merülhet fel a gondolat, hogy nem a határ szűken tartásával akarták-e elérni, hogy a szükséges munkaerő az iparforgalmi munkákhoz mindig rendelkezésre álljon. A reformkor eszméinek hatására egyre terjedt Szolnokon is a jobbágyi függőségből való menekülés, a jobbágyfelszabadulás gondolata. S ezt nemcsak a gazdasági helyzet súlyossága erősítette bennük, hanem az emberi szabadság kívánsága, az emberi méltóság érzete is. A Királyi Kamarát ugyanis rendszerint a praefektus képviselte, aki magatartásától függően jobban, vagy rosszabbul mehetett a dolgok intézése. A jobbágyi függőség terheit még növelte a feudális vármegyének alárendeltség súlyossága. A város társadalmi és vagyoni rétegzettsége miatti feszültség robbanthatott ki mozgolódásokat, nem egy esetben forradalmi jellegű mozgalmat. A városi jegyzőkönyvek átlapozása során a XIX. század első harmadában ilyenekre bukkanhatunk: „1806. aug. 9.: a népnek a magistrátus elleni „hilongásai"... 1817-ben me247