Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
KAPOSVÁRI GYULA: A SZOLNOKI VÁR KIALAKULÁSA ÉS HELYE A VÁROS TELEPÜLÉSI KÉPÉBEN II. Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910) A Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1982-83. évi kötetében megjelent tanulmányom első része (Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685től 1810-ig) 1 , melynek bevezetőjében vázoltam a Tisza-Zagyva folyók találkozásánál az ispánsági földvár és megyeszékhely kialakulását és rövid történetét a XVII. sz. végéig, közte kissé részletesebben a XVI. sz. közepén a török elleni harcok miatti várépítési korszakot. De, hogy biztos topográfiai adatokhoz juthassunk, 1685-től kezdtem részletesen bemutatni Szolnok települési képét, mivel a török hódoltság megszűnésétől kezdve számos hadmérnöki felmérés, kéziratos térkép, vázlat, rajz található külföldi és hazai levéltárakban, - ezek felhasználásával a kutatás biztonsággal végezhető. A történészek jól bevált gyakorlata ez, hiszen ott, ahol középkori kőépületek nem őrizték meg az egyes városok régi szerkezetének alaprajzát, a XVI-XVII. századi - hitelesnek ritkán nevezhető várábrázolások felhasználása erre a célra alig lehetséges, hiszen azok inkábbb művészi metszetek, mint történelmi dokumentumok. Szolnok 1685. október 18-i visszafoglalásától kezdődően a szolnoki vár katonai jelentősége miatt hiteles hadmérnöki alaprajzok készültek magáról a várról is, de annál még számosabb, mérnöki kézből származó vázlat, térkép és rajz készült és maradt fenn a városról - elsősorban a bécsi levéltárakban - napjainkig. Ezek főleg - Szolnok közlekedési jelentőségéből következően - a Tisza-híd, a szolnok-szandai átkelőhely építésével, folyamatos javításával foglalkoznak. A hiteles térképanyag gazdagsága és a kiegészítő forrásanyag bősége vezetett arra a felismerésre, hogy a történeti feldolgozást a következő sorrendben végezzem: I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe (1685-1810) II. Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810— 1910) III. A szolnoki vár látképes, rajzos ábrázolásai (15501685) IV. A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében (XI-XX. század). Az I. szám alatt megjelent részben 17 térkép, 8 építési rajz és 20 egyéb történeti dokumentum segítségével végigkísértem a szolnoki vár építésének és pusztulásainak fázisait, a várban és a környékén lévő katonai épületek sorsát 1783-ig, amikor a vár katonai jelentőségét vesztve, II. József rendeletére „cassálták", területét és épületeit a Királyi Kamara vette át 2 a katonai igazgatástól. A bécsi Udvari Kamara Levéltárában talált térképek, rajzok segítettek a „Kamara-város", a középkori város topográfiai helyének meghatározásában és a Kamarához tartozó sóházak, sóraktarak, élelmezési raktár épületeinek rekonstruálásában. Egyetlen épület sem maradt meg ezekből napjainkra, mégis szinte plasztikusan sikerült az olvasó szeme elé tárni a Verseghy Ferenc által megénekelt panoráma képet a szolnoki Tisza-partról. Korabeli utazók leírásai segítették a megjelenítés élőbbé tételét. Külön fontosságot kapott a Szolnok közlekedéstörténete szempontjából oly fontos Tisza-híd és tiszai átkelőhely részletes bemutatása. S végül szólnunk kellett arról a jellemző sajátságról, hogy a mezővárosi jogállású Szolnok lakóinak foglalkozási összetétele - a szűk határ és a kevés termőföld miatt - mennyire eltért a mezővárosok - zömmel a mezőgazdaságból és a helyi iparból élő gyakorlatától, s hogy a sószállítással, -rakodással kapcsolatos teendők és a tutajokkal ideérkező rengeteg fa - szinte manufakturális jellegű - feldolgozása révén lakosságának foglalkoztatottsága fokozatosan iparforgalmi jellegűvé kezdett alakulni 3 . Szükségesnek látszott a fentiek felvázolása ahhoz, hogy a következő, második rész szervesen kapcsolódjék a már közreadottakhoz. * * * „Szolnok Korona Mezőváros" az egyre növekvő iparforgalmi jelentősége következményeként a XIX. században erőteljesebb fejlődésnek indult. A kor szükségletei megkövetelték, hogy új épületet emeljenek az elavult régi tanácsháza helyébe. 1811-ben, elbontván a régi épületet, fundamentumában „pénzdarabokat találtak. Ezek között volt egy körmöci arany, egy Mária Terézia tallér, több ezüst pénz..." A felsorolt pénzek közül kronológiailag számunkra legfontosabb a Mária Terézia tallér, amely az elbontott városháza építésének korát behatárolja az 1740-80. évek közé. De ennél is pontosabban megállapíthatjuk az építés idejét, ha arra a Szt. Rókus-kápolnára gondolunk, amelyet Vérségi János emelt a városháza közelében 1749-ben, s amelyről tanulmányunk első fejezetében írtunk 4 . A lebontott városháza tehát 1740-49 között épülhetett. 1811. április 8-án helyezték el az alapkövet s benne okmányt. Novemberre Tunkl (Homályossy) Ferenc kamarai ácsmester és Koczka Jakab kőművesmester 231
