Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
ff '«f""% 1. kép: Az 1811-ben épült földszintes városháza muzeális értékű fotója a múlt század közepéről; megörökíti a korabeli népviseletet is. munkájaként már át is adták rendeltetésének az új városházát. Építéséhez felhasználták az akkor szétbontott várkapu kőanyagát is. Ugyanabban az évben kezdődött ugyanis a várkapuval - a vár jelentőségének csökkenése miatt - a vár építményeinek megszüntetése. Az 1. képen látható az L alakú masszív kőépület muzeális értékű fotója 5 a múlt század közepéről. Az épület főhomlokzata kb. 40 m lehetett, amely az erős, boltozatos kőkapun túl hasonló épülettel folytatódott. Az alápincézett városháza tetőzete zsindellyel fedett, a bejáratnál a falon négyszögletes, gúla alakú lámpatartó függ. A két kisajtóval és közte kocsibejáróval ellátott kaput két városi hajdú őrzi zsinóros ruhában. A kapun túli házban üzletek sorjáznak, előtte jellegzetes alföldi viseletben, fehér bőgatyában beszélgető férfiak. Az épület bal sarkánál két fejkendős asszony hosszú szoknyában. Közelükben nadrágos, csizmás emberek. A muzeális értékű fotó tehát nemcsak az 1811-ben épült városházát örökíti meg, hanem a korabeli népviselet jellegzetességeit is. Egyben arra is választ kapunk, hogy a nagykapuval megosztott két épület nagyjából megegyezik a mai Városháza Kossuth téri rontvonalának hosszával, az utcába beforduló szárny pedig a mai udvar területét határolja. Említettük, hogy a városháza építésénél a lebontott várkapu köveit is felhasználták. Erősítsük meg ezt az adatot a szemtanú Gorove László leírásával 6 : Volt ugyan a város felől való oldalon, egy tágas és kemény alkotású kapuja, de amellyet a város 1811-ben elrontatott, s köveinek egy részét az akkoron épülő Városházának falaiba rakatta, más részét a Zagyván készülő malomházhoz hordattatta. így hányattatott széljel a régiségnek egy emléke, melly a kereteseknek a salétrom főzés által lett eltörlése után tsak magában állva is azért betses lett volna, mert a bejárás helyét, a bástyák magosságát és vastagságát jelelte volna. Most a város felől való oldala egészen ki van nyitva annyira, hogy valahai töltéseinek helyét is alig ösmérhetni. így azok a földhalmozások, mellyek hajdanában a puskapor ereje ellen voltak felállítva, most kebelekből szolgáltatnak puskaport más várak öszve lövöldözésére..." Itt jegyzetben megjegyzi Gorove, hogy a salétrom főzését 1799-ben kezdték el a várban az északi „szeglet bástyának kikotorásával, ...amit akkor a Salétromos (még alkalmatos helye nem lévén) tsak a kaszárnyában gyakorolt." később azonban a vár északi részén „a salétromfőzőnek tulajdon háza, kertje, a salétrom pajtával együtt"... található 7 . Közismert Szolnokon a talaj salétromban való gazdagsága, amely az épületeknél annyi szigetelési nehézséget okoz. De elképzelhetjük, mennyivel dúsabb salétromtartalma lehetett az agyagból készült falaknak és bástyáknak. A salétromtermelés széleskörűen elterjedt foglalkozás volt szerte az Alföldön. Nagykőrös főként salétrommal rótta le adóját a töröknek a hódoltság korában. A nagy kallói várban is 1620-tól 1851-ig folyt a salétromfőzés 8 . A vár katonai jellegének elvesztésére utal az is, hogy a XIX. sz. első éveiben „széjjel bontatott... az erősségnek majdnem a közepében álló nagy puskaporos torony is." 9 A szolnoki vár pusztuló látványa ihlette Vitkovits Mihályt, Verseghy jóbarátját „Külső-Szolnok Vára" című verse megírására: 232
