Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Poroszlai Ildikó: óskori lelőhelyek a Jászság nyugati felén

POROSZLAI ILDIKÓ ŐSKORI LELŐHELYEK A JÁSZSÁG NYUGATI FELÉN (Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Pusztamonostor) 1965/66-ban Stanczik Ilona régészeti terepbejárást végzett a Zagyva középső szakasza mentén, nevezetesen Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor területén. Tevékenysége a szolnoki Damjanich János Múzeum által irányított megyei topográfiai munkálatokhoz kapcsolódott. Jelen tanulmány a gyűjtéséből származó őskori lelőhelyek anyagát dolgozza fel, egyúttal megkíséreljük a terület őskori településtörténetének felvázolását.

1 A Jászság a XIX. században meginduló vízszabályozások előtt mocsaras, áradásos terület volt. A Zagyva és a Tárna, valamint ezek mellékvizei, erei fő szerepet játszottak a múlt emberének életében. Ezt az a 445 vízrajzi helynév is bizonyítja, mely ezen a közel 184 ezer kat. hold területen fennmaradt.

2 A régi térképek tanúsága szerint a Zagyva és a Tárna is számos ér és patak vizét összegyűjtve mocsarakon keresztül kanyargott. A vízszabályozások, lecsapolások következtében alaposan megváltozott a táj természeti képe. Mocsárvilágból kiszárított síkság lett, melynek nyugati és keleti peremén egy-egy dombszerű homokhát húzódik. Ezek között van a legmélyebb, egykor elmocsarasodott rész, Jászberény - Jákóhalma - Alattyán környéke, melynek Jászberény táján volt a központja.

3 A Jászság mai felszínének nagy része a felső-pleisztocénban lerakódott törmelékből áll, középen egy mélyebb, most is süllyedő területet találunk folyóhordalékkal, illetve a fölé halmozódott homokkal és lösszel.

4 Az eredeti lösztakarót ma már csak foltokban látni, mint pl. Jászberény déli határrészében vagy Fényszaru határának északi részén.

5 A régi lösztakaró nyugati felét futóhomok borította el. A Zagyva-Tarna völgyében lösz helyett iszapot, agyagot, réti talajt találunk. Sok helyen agyag és meszesszikesek fordulnak elő.

6 A jászsági táj képéhez hozzátartoznak a szétszórtan elhelyezkedő, 4-8 méter magas, mesterséges úton létrejött szabályos kerek alaprajzú, kúpalakú halmok. Ezek nagyobb része temetkezési hely (tumulus) - pl. Jászberény-Cserőhalom - egy részüket valószínűleg eleve más célra emelték, (határhalom, őrhalom). Természetes úton is képződtek dombszerű kiemelkedések a mocsaras területen, melyeket az újkőkortól kezdve megtelepedésre használtak. Ezek többrétegű, néha több évszázadon keresztül használt ún. teli-telepek, ilyet találunk Jászdózsa határában (Kápolnahalom). A területen elsőként Hild Viktor végzett régészeti kutatásokat. Az 1874-ben megnyílt Jász Múzeumot is ő gyarapította először régészeti leletanyaggal. Régészeti naplójából származó feljegyzései, rajzai a mai napig kitűnően használhatók.

7 1898-ban Jászberény-Pusztakerekudvar-Dinnyésparton özv. Földváry Lászlóné tanyáján (ma Jászfelsőszentgyörgyhöz tartozik) egy bronzkori urnatemetkezést mentett meg.

8 1899. szeptember 27-30. között Jászberény-Dalmadiak keresztje (Csikós Kutyina) nevű határrészen a „Tetemház"-halmon (ma Jászboldogháza) végzett ásatást Oláh István tanyáján. Itt a hatvani kultúrába tartozó urnatemető nyomaira bukkant.

9 Ugyanebben az évben a jászberényi határ alsómuszaji részén, a Kiss-Németh-féle tanyán ásatott.

10 A hatvani kultúra tereprészletét tárta fel. A Jász Múzeum szakszerű régészeti tevékenysége Banner János, Komaromy József és Csalog József igazgatósága alatt lendült fel, több ásatást, terepbejárást és leletmentést végeztek Jászberényben és környékén. A múzeumot 1962-ben a megyei múzeumi szervezethez csatolták és ettől kezdve a szolnoki múzeum szakemberei dolgoztak a Jászságban. Jászberény-Mészhomok téglagyár lelőhelyről rézkori (badeni kultúra) telepanyagot őriz a Jász Múzeum. A leleteket Banner János közölte.

11 A harmincas években Komaromy József végzett próbaásatást Jászberényben, özv. Simonyi Istvánné 18916-os helyrajzi számú földjén. 12 m

2 területet rétegenként átkutatott, tűzhelynyomokat, neolit cserepeket és kovadarabokat talált.

12 Jászberény-Csikosi Fecsketanyán (ma Jászboldogháza) egy csontvázas női sírt tárt fel. Kovadarab, csontszerszám és jellegtelen bronzkori cserépdarabok voltak a mellékletei.

13 1951 nyarán a jászberényi Fém- és Lemeznyomógyár (ma Hűtőgépgyár) bekötőútjának építésekor végzett leletmentést Komaromy, amikor is egy késő bronzkori telep részletét tárta fel: két lakógödröt, kisebb gödröket, tűzhelymaradványokat, döngölt padló nyomait, cölöpnyomokat talált. A kerámia a késő bronzkorba (HA korszak) tartozik, némelyik grafitos.

14 Sajnálatos, hogy az ásatást nem folytatták és a feltárt anyag is közöletlen, mert nagyban hozzájárulhatna az alföldi HA korszak problémáinak tisztázásához. Csalog József 1952-ben és 1953-ban JászberényBorsóhalmán tárt fel a rézkori korai bodrogkeresztúri kultúrába tartozó temetőt és telepet.

15 428,25 m

2 kiterjedésű területet kutatott át. A Nyavalka partján, Kiss László tanyája mellett 25 zsugorított csontvázas sír került elő. A telep a Nyavalka túlsó partján, a temetőtől kb. 120 méterre helyezkedett el. A telep és a temető leletanyaga azonos volt, leggyakoribb típusként az ún. tejesköcsög alakú edény fordult elő. A telepet és a temetőt Csalog Zsolt publikálta.

16 1954-ben egy hatvani urnasírt tárt fel Csalog József Jászberény-Zagyvapart 46. sz. alatt, Benke József tel13