Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Novák László: Adatok a mezővárosi hiedelem- és szokáskultúrához a XVII-XVIII. századból

Néhány évtized múlva ismét boszorkány felett ítélkezett a körösi magisztrátus. Személyét és cselekedetét az ismeretlenség homálya fedi, csupán adatok vonatkoznak rá: 1671. július 1-én feljegyezte a körösi tanács számadó második bírája, hogy „Boszorkányokra való szedés jött be bírák uraimék kezéhez 57 ft. 84 d.". 1673. június 12-i bejegyzés a számadáskönyvbe arra utal, hogy a boszorkány ügyét feljebb terjesztették a vármegyére, mivel „Fülekre küldvén Kövér Istvánt, Fruttus Mártont és Jó Mátét az boszorkány dolga felöl költség 2 ft. 30 1/2 d."

8 A XVII. század végéről, s a XVIII. századból számos boszorkányper ismeretes Nagykőrös környékéről, s a Duna-Tisza közéről. A szomszédos Kecskemét mezőváros tanácsa 1691-1696 között több pert is tárgyalt. Rendszerint a gyógyítás, (gyógyfüvek felhasználása, fürösztés), és a vélt rontás szerepelt a legfőbb bűnök között. Pl. Nagy János vallotta Vecsési Péter ellen (idézve a vádlott szavait): „mondom hogy akinek a fördőt meg főzöm és a párája fel megyén, az meg gyógyul: de a kije csak elterül, nem használ, itt pedig úgy vagyon a dolog és így tudom és ismerem a förödő főzésből meg nem hal az Asszony de bizony meg sem épül. Átkozott az ki reám adta az tudományt mert most sem birom a karomat úgy el fogdosták s rontották miatta a boszorkányok".^ Ugyancsak ebben az időszakban emeltek vádat Pető Andrásné ellen, aki „nyúlfiak" háromszor történő kútban fürösztésével esőt tudott támasztani (amelyet a „pándi asszonyoktól" szerzett tudománya révén hatékonyabbá is tehetett, ha a nyulakat megégette). A perekben fő motívum, hogy valaki kér valamit valakitől, aki nem ad neki, ezért boszszúból megrontja az illetőt. Dócziné pl. szalonnát kért Deák Istvántól, de nem kapott tőle, ezért esett a nyavalya feleségébe, stb.io Nagykőrös mezőváros boszorkányokkal kapcsolatos hiedelem világára több adatot is felsorakoztathatunk a XVIII. századból. A körösi főbíró és tanácsa pl. 1769-ben tárgyalt boszorkány ügyet. A tanácsülési jegyzőkönyvben így rögzítették a történteket: „Elő hivattatván 'Sinórné kérdeztetett hogy mitt tudna Csonka Mihályné bűvös bájos vagy Tudákos voltárúi mellyel másokat rontana egésségben és ismét meg gyógyítaná? Azt felelte hogy ő töllök búzát kért edgykor és hogy nem adtak néki, igy szóllott, no nem adtok búzát, de meg bánnyátok, és más nap mingyárt belé esett a' Kötésbe: és senki sem orvosolhatta ámbár eret is vágtak, köpölyözték, Kenték és innya adtak, de midőn nagy kinban lett volna több Asszonyokkal hozzá ment, és látván a' Kinnyát (:'Sinórnénak:) ő előtte ugyan nem szóllott, de több Asszonyok előtt azt mondotta: Jól van biz az, had kinlódgyon, mig elis reszket belé, a' minap búzát kértem tőle és nem adott, el tagadta hogy nintsen, holott akkoris az Ura Búzával bánt; azért az Aszszonyok mondották néki hogy hivassa Csonkánét, elis hivatta és őtet egyszer meg Kente és a' mosofát meg melegítvén arra reá fektette, és azonnal tsak hamar el tágulván belőle a' nyavalya úgy jobban lett hogy semmi gondgya nem lett".

11 A boszorkány legfőbb praktikáinak egyike tehát a rontás. Erről bizonyosodhatunk meg az 1771. február 1-én eszközölt bíráskodási eljárás során is: „... a' Tanú emlékezik reá, mivel majd egy Esztendeig lakott a' Fekete István Házánál, mintegy négy heti Gyermek ágyában, mikor estve felé hozzá ment Székely Istvánné ivó vizért, és a' pitvarban feküdvén Fekete Istvánné tapogatta a' Székely Istvánné mellyét, 's igy szóllott hozzá: Ennye szomszéd Aszszony, hiszen tele van a' kend mellyé, és azután midgyárt el ment. Harmad napra osztán mingyárt nem volt Fekete Istvánnénak teje, meg csökönt, holott az előtt elég teje volt. Azután ételre kapatta a' kis gyermeket és csak úgy csenevészedett a' kis gyermek, és most sem jó semminek..."^ Az 1654-es adatokból is kiderül, hogy akiket boszorkánynak bélyegeztek meg, magasabb szintű tudományuknak köszönhették azt, amiért életükkel kellett megfizetniök. Az orvoslás, a „kuruzslás", füvekkel történő gyógyítás, fürösztés, kenés mind-mind a kor empirikus gyógyászatának eljárásai voltak, azonban, ha valami probléma közbejött, a társadalmi közösség hamar megbélyegezte a „tudákos" embert, boszorkánynak titulálta. Még a XVIII. században is előfordult, hogy hiba csúszott be az egyszerű ember gyógyító tevékenységébe, s ekkor a törvény is szigorúan sújtott le rá. A varázslatossággal vádolt Sári faluba való Kormos Jutkát 100 pálcaütésre ítélte Pest vármegye ítélő széke 1728-ban, s egyben kitiltotta a vármegye területéről.

13 Ennél komolyabb ítéletet hozott a halasi bíróság, amikor az 1751-1752-es években Csapó Katalin ügyét tárgyalta: „boszorkánysága nyilván kitetszvén, hogy ő sok ártatlan szeméjeket fenyegetvén, némelyek közzül megrontott és azok közzül némelyeket bűbájos mesterségével megorvosolt, de némellyek ugyan ma igy ő általa lett megvesztésben nyomorognak, de még azon kívül Kún Erzsébettel a Miatyánkot, minekutánna sok izben megcsigázta volna, vele vissza akarta mondatni: mindezekre nézve, hogy ezen Isten ellen elkövetett rossz cselekedeteiért és felebarátainknak nyomorúságoknak okozásáért, elsőbben hóhér által meg csigáztatik, annak utánna elevenen tüz által megemésztetik"'.14 A vélt nyavalya okozása felelőségre vonást eredményezett, aminek kárát a „tudósnak", „boszorkánynak" megbélyegzett egyszerűbb emberek látták. A „kuruzslás" alól az orvosok, vagyis a „chirurgusok" sem menthetőek fel. Erre szolgál bizonyítékul a ceglédi lakos Szaniszló Mihály esete, aki „nehéz vérű bús ember lévén", monori lakos Csúzi Istvánhoz és feleségéhez fordult orvosságért. A javallott szer nem használt, a beteg ember dührohamában megölte tulajdon leánykáját és anyósát. A gyilkosság miatt Pest vármegye tárgyalta az ügyet 1802. május 15-én, amikor is fény derült az orvos mesterkedésére: ^minthogy a' nevezett monori orvos orvosságának titkait a' Törvény szék előtt fel fedezni kéntelenittetvén, azt vallotta, hogy közönséges borban, az ajtó küszöpében lévő 9. csipet por, fehér ürömből 9, bimbó és 9. szenet tévén némelly bü bályos szavaknak mondásával készíteni szokja orvosságát, ezekből pedig minden józan eszű ember által láthatja, hogy az elöl számlált szerek magokban ártalmatlanok. . . "

15 Csúzi István orvos megmenekült a szigorú felelőségre vonástól. Az egyszerű javasasszonyok, tudós emberek azonban már a közösség megvetését kellett, hogy elviseljék. Ha rágalmazás ürügyén perre került a sor, nem marasztalták el őket, mégis a szóbeszéd tárgyaként a társadalmi kivetettség, a közösség megvetése jutott nekik osztályrészül. Elsősorban a társadalmi elesettség, esetleg testi fogyatékosság, vagy az erkölcstelen életmódi 6 járulhatott az ilyen értékítélet kialakításához. Az 1771-es adatban előforduló Székely Istvánné is hasonlóképpen járt, aki a sok zaklatás hatására így fakadt ki az 1771. február 8-án tartott bírósági kihallgatás során: „Fitosné Asszonyom... midőn gyermek ágyat feküdött volna Fekete Istvánné mint szomszédnak látogatására lévén azt mondotta hogy az Telyét el vittem, és következésképpen a' ki azt cselekszi az nem tiszta személy hanem, Boszorkány, és pedig el vittem és én Boszorkány vagyok... megh Tüzes Tolvajnak is mondott, ugy annyira hogy már mint jó csendessen élni kivánó edgyügyü Keresztény Szegény adó fizető gazdácska Házamban is miatta nem maradhatok, mert már félre tévén minden Szemérmet, szeretetet, Istentől való félelmet, 's járván a' szomszédjainkat arra kéri őket reám boszszontván: hogy vessék le nékem a' Házam árát, és vessenek ki az Házból..."" Bár a babonás hiedelmek beivódtak a népi köztudatba (elsősorban is azért, mert az élettel, egészséggel álltak szoros öszszefüggésben), az egyházi és világi hatóság racionalizáló tevékenysége nem maradt egészen nyomtalanul. A hiedelemrendszerben fontos helyet foglalt el garabonciás alakja, s a pénzásás motívuma. Nagykőrösön a szépirodalmi formában megírt hagyomány a török világba viszi vissza a pénzásást.

i8 A körösi Nagyerdőben még a századunk első felében meglévő fa-matuzsálemek között a „Kincses"-nek nevezett a pénzásás mondájának emlékét őrizte.19 A szomszédos Cegléd mezővárosában is 206