Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
vével nevezték meg. Az új gyakorlat szerint viszont a szövetkezeti gazdaságok jeles történelmi és munkásmozgalmi személyiségek (Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Dózsa, Ságvári, Hámán Kató, stb.), vagy a korabeli párt- és állami vezetők (Rákosi, Gerő, - rövid ideig - Rajk), nevét viselték. Gyakori volt a Vörös Csillag, s több esetben előfordult - fiatalokból álló csoportoknál - a Komszomol név is. Az 1949-es év második negyedére a termelőszövetkezeti szervezés feladatait nem újabb csoportok létrehozásában, hanem a meglévők szervezeti, politikai és gazdasági helyzetének javításában jelölték meg. 105 Az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottsága március 14-én közölte a megyei pártbizottságokkal útmutatását arra vonatkozólag, hogy ,,mi a teendő a most megalakuló termelőszövetkezeti csoportokkal, illetve az engedélyezett csoportokba most belépni kívánó új tagokkal kapcsolatban". 106 ,,Az alapelv az, - szögezte le a dokumentum -, hogy az eddig engedélyezett csoportokon túl a Minisztérium csak az új gazdasági évre, tehát az ősszel adjon újabb csoportoknak engedélyt." Kivétel lehet az olyan eset, ha „több száz hold saját földön akar most tavasszal új csoport alakulni", Az új tagoknak engedélyezett csoportokba belépésére vonatkozólag arra utasították a megyebizottságot, hogy az elé ne gördítsen akadályt, de ne is szorgalmazza, amennyiben a munkaerőhelyzet nem teszi szükségessé. A pártállásfoglalás nyomán a Földművelésügyi Minisztérium felfüggesztette az engedélyezéseket. A február-március folyamán felülvizsgált és jóváhagyásra felterjesztett csoportok még megkapták az engedélyeket, újonnan alakuló társulások hivatalos elismerésére azonban már nem került sor, kivéve az április 19-én Kisújszálláson létrejött III. típusú tszcs-t, amelynek 17 tagja -egy kivételével asszonyok - „legnagyobbrészt baromfitenyésztéssel kívánnak foglalkozni". 107 A többi új csoportot őszi engedélyezésre vették előjegyzésbe. Ezek száma június végéig 30-ra emelkedett, területük pedig elérte a 3100 kh-t. 10 « A már jelzett átmeneti visszaesés után az engedélyezett tszcs-k száma is emelkedett valamelyest. Az április 6-i 59-cel szemben június végén 67-et jelentettek a megyéből. 109 A növekedés - beolvadás és típusváltoztatás következtében - erőteljesebb volt a közösen gazdálkodó csoportoknál. A III. típusú tszcs-k száma 52-ről 63-ra nőtt, a II. típusúaké 2 maradt, az Ieseké viszont 5-ről 2-re csökkent. A 67 hivatalosan is elismert termelőszövetkezeti csoportnak 1574 tagja volt és 8325 kh területe. 110 Ez azt jelentette, hogy az ország termelőszövetkezeti csoport tagságának 12,2%-a a termelőszövetkezeti föld 8,45%-át művelte szövetkezeti keretek között a megyében, vagyis az egy tagra eső közös terület jóval kisebb volt, mint országosan. Az eltérés elsősorban a rizstermelés nagyobb súlyából adódott, mint ahogy azzal függött össze az is, hogy Szolnok megyében a tszcs-k 94%-a volt III. típusú, szemben az országos 76%-kal.ni 3. INTÉZKEDÉSEK A TERMELŐSZÖVETKEZETI SZEKTOR MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA ÉS TO VÁBBFEJLESZTÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSÉRE A termelőszövetkezeti mozgalom 1948/49 fordulóján, s az azt követő hónapokban elért eredményeit értékelve a szervezők legfőbb hiányosságként a politikai téren megmutatkozó gyengeségeket jelölték meg. Értékelésük szerint a csoportok nagy részénél a tagok belépésének „csaknem kizárólag gazdasági oka van" és „csak kis mértékben tapasztalható, hogy munkájuk politikai jelentőségét is tudják". 112 Az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának 1949. február 10-i körlevele szükségesnek mondta ki a párt vezető szerepének növelését a termelőszövetkezeti szervezés területén. 1 '3 A tavasz folyamán ennek jegyében fokozódott a politikai agitáció. Ez hatotta át valamennyi szervezeti és gazdasági intézkedést is. Mindenekelőtt a kulákság elleni harc követelményét állították a termelőszövetkezeti csoportok elé, amiben közvetlenül is érdekeltté tették azokat, hiszen a nekik juttatott eszközök számottevő része a gazdagparasztságtól különböző jogcímeken igénybevett javakból tevődött ki. A) A TSZCS-K TERMELŐESZKÖZHIÁNYÁNAK ENYHÍTÉSE A közös gazdálkodást folytató szegényparasztok munkájához 1949 elején a termelőeszközök igen szűkösen álltak rendelkezésre. Igaz ugyan, hogy az 1948 őszén földbérlőszövetkezeti kezelésbe adott eszközök, felszerelések a csoportok javát szolgálták, s a földművesszövetkezeti gépek használatánál is rendeletileg biztosított elsőbbséget élveztek a tszcs-k, 114 de mindez kevésnek bizonyult. Az alapvető talaj munkáknál számíthattak az egyre bővülő gépállomási hálózat 115 szolgáltatásaira; a szükséges igaerő, kisebb gépek, felszerlések és épületek megszerzése, illetve létesítése azonban támogatást, hitelt igényelt. Ezt az állami szervek részéről is elismerték, sőt a gazdasági megsegítést alapvető kérdésként hangsúlyozták, amit - a január 15-i felülvizsgáló bizottsági értekezleten elhangzottak szerint - még akkor is szem előtt kell tartani, ha maguk a csoportok a „megterheléstől" tartva, nem igénylik. 116 A termelőcsoportok felülvizsgálását végző bizottságoknak az is feladata volt, hogy a csoportok gazdasági helyzetét értékelve tegyenek javaslatot azok támogatásának módjára és nagyságára. A csoportok egy részénél, főleg a már beépített rizsteleppel rendelkező, kellő földművesszövetkezeti támogatásra számító tszcs-knél a bizottságok úgy ítélték meg, hogy nem szükséges az állami segítség. A többség esetében azonban indokoltnak találták a támogatást. A megsegítési javaslatokra rányomta bélyegét az a tény, hogy a tszcs-ket nincstelenek és újgazdák alkották, akiknek a minimális felszerelés is csak hiányosan, vagy egyáltalán nem állt rendelkezésükre. Nem egy helyen szerepel kézikapa, kasza, vagy sarló stb. a javasolt eszközök között. Néhány községben - pl. Tiszaszentimrén, Kunmadarason - a tagok egy részének a kenyérfejadagját is kérni kellett. Igás- és haszonállatokat egyaránt javasoltak a bizottságok a tszcs-knek juttatni. Egyes helyeken rizstelep beépítését szolgáló támogatást láttak szükségesnek. A tszcs-k a gazdasági támogatást a javaslatok elbírálása után, a tavasz folyamán kapták meg. Gazdasági megsegítésben - mint az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának március 14-i körlevelében leszögezték - csak a minisztérium által engedélyezett csoportok részesülhettek. 117 Ezeknek sem teljes köre jutott támogatáshoz. Az 1949. április 8-ig a Szolnok megyei tszcs-knek átadott vagyontárgyakból 30 csoport kapott 400 és 89 354 Ft között váltakozó értékben.ns Az 1949 tavaszán-nyarán a termelőszövetkezeti csoportoknak nyújtott gazdasági segítség egyrészről a legszegényebb csoportok legelemibb szükségleteinek kielégítését szolgálta, másrészt a közös állatállomány alapjainak megvetését. Az előbbi vonatkozásban a kéziszerszám-juttatások említhetők és az április elejéig 5 csoportnak adott fejadaghitelek. 119 Az állattenyésztéssel kapcsolatos támogatás egyes esetekben az igaerő biztosítását, más csoportoknál a haszonállattartást célozta. Az 1948/49-es gazdasági évben létrejött termelőszövetkezeti csoportok az induláskor elsősorban - sokuk teljesen - növénytermelő gazdaságok voltak. Állatokkal túlnyomó többségük alig, vagy egyáltalán nem rendelkezett. A haszonbérleti területekkel kapott jószágok száma kicsi volt, saját állat bevitelére pedig a rendelkezésünkre álló adatok szerint nem került sor. Az egy-egy csoport kezére került állomány általában nem haladta meg a parasztgazdaságokban szokásos mértéket, holott a 274
