Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
földterület annál nagyobb volt. Az átvett épületek is a paraszti jószágnevelés méreteihez szabottak voltak. A termelőcsoportoknak 1949 tavaszán adott igásállatok általában lovak voltak, de előfordult, hogy - mint a karcagi 1. sz. tszcs-nek- ökröt juttattak. 120 Többnyire l-l lófogatot vehettek át a rászorult csoportok. így volt ez az április elejéig igavonókhozjutott 8 tszcs esetében, az április második felében segítséget kapott dévaványai csoportnál és a szeptember folyamán igásjószághoz jutott 6 termelőszövetkezeti csoportnál egyaránt. 121 A közös gazdaságoknak átadott haszonállatok az esetek többségében szarvasmarhák és sertések voltak, de néhány esetben juhok is (pl. Törökszentmiklóson és Kenderesen. 1 22 A csoportok kezelésébe került gazdasági felszerelések jobbára talajművelő eszközökből, vetőgépekből, szekerekből és lószerszámokból tevődtek ki. A termelőszövetkezeti csoportoknak adott állatok és eszközök számottevő része a kulákgazdaságok állományából került ki. A gazdagparasztság korlátozására hozott - már 1948-ban is jelentős - intézkedések 1949-ben mind erőteljesebbekké váltak. Az előírások nem teljesítése esetén alkalmazott szankciók között nem kis szerepe volt a vagyontárgyak elkobzásának. Az ily módon állami kézre került javak egy részét a termelőszövetkezeti csoportok kapták meg. Arra vonatkozólag ugyan nincs átfogó adatunk, hogy a megye területén összességében milyen mértékben járult hozzá a kulákgazdaságokból elvont vagyon a tszcs-k termelőeszközhiányának csökkentéséhez, a rendelkezésünkre álló két ilyen tárgyú kimutatás azonban sejtteti ezt. Egy 1949. április 8-i dokumentum szerint egyetlen községből (Jászboldogházáról) bírság tartozás fejében elszállított - összesen több mint félmillió Ft értékű - állat- és eszközállományból a megye 30 termelőszövetkezeti csoportja részesedett kisebb-nagyobb mértékben. 123 Egy másik - 1949. augusztus 30-án kelt - kimutatás arról tudósít, hogy a kulákoktól közadó tartozás címén három jászsági községből igénybevett javakból 258 490 Ft értékű jószágot adtak tszcs-kezelésbe. 124 Az igás- és tenyészállatok között számottevő volt azoknak a jószágoknak az aránya, amelyeket az állami vállalatok az általuk felvásárolt állományból hitelben, vagy törzstenyészet formájában adtak a termelőcsoportok birtokába. Ez utóbbi esetben a tszcs a tenyészállatot szaporulatáért tartotta. Voltak csoportok - pl. a túrkevei Vörös Csillag - amelyek kihasználatlan épület birtokában bérhizlalást vállaltak állami vállalatok részére. 125 A Tiszaföldvári Dózsa tszcs a helyi földművesszövetkezet sőrehizlalási vállalkozását vette át. 126 A termelőcsoportoknak átadott, különböző helyekről származó állatok és eszközök minősége közül sem volt egységesen jó. Különösen sok panasz hangzott el a jószágállománnyal kapcsolatban, amelyről a Mezőgazdasági Igazgatóság 1949. június 7-én azt állapította meg, hogy heterogén, „jelentős százalékban továbbtenyésztésre nem alkalmas". 12 ? A termelőszövetkezeti csoportok gazdasági épületei 1949 tavaszán többnyire a 9000/1948 sz. kormányrendelet alapján igénybevett földekhez tartozó tanyákon helyezkedtek el. Néhány esetben más módon is jutott egy-egy tszcs istállóhoz, ólhoz, vagy egyébhez. A tavasz folyamán a jászberényi Petőfi tszcs egy borkereskedő eredetileg a földművesszövetkezet részére felajánlott épületeit kapta meg, a túrkevei Vörös Csillag tszcs pedig a megyei szövetkezeti szervek és a DÉFOSZ közreműködésével vett igénybe egy 300 férőhelyes hizlaldát. 128 A közös gazdaságok birtokába került épületek jórésze kisebb-nagyobb tatarozásra, javításra szorult. A legtöbb csoport azonban ezt saját erőből nem tudta elvégezni, segítségre, kölcsönre szorult. A Mezőgazdasági Igazgatóság 1949. június 25-i jelentése szerint a megelőző 4 hónap alatt 18 csoport részesült istálló és sertésfiaztató építésére hitelben. 129 A Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezeti Főosztályának 1949. augusztus 31-1 kimutatása pedig azt jelzi, hogy február 23. és augusztus 23. között a megyében 17 tszcs kapott istálló, sertésól építésére és javítására - összesen 165 485 Ft - beruházási hitelt. 130 Ezt jobbára régi épületek rendbehozására használták fel. Az 1949 első felében már működő termelőszövetkezeti csoportok termelőeszközhiányának áthidalásában tehát nagy szerepe volt a különböző forrásokból állami támogatás címén és hitelben hozzájuk került javaknak. Az alapvető talajmunkák és a cséplés elvégzését, valamint a rizstelepek vízellátását a gépállomások biztosították. A termelésszervezés is a gépállomások és a szakigazgatási szervek aktív részvételével, azok útmutatása alapján történt. Mindez egyrészt a gazdasági eszközökkel és szaktudással többnyire hiányosan ellátott termelőcsoportok gazdálkodási feltételeinek megteremtését jelentette, másrészt az állami irányítás egyik eszközét. B) ELŐKÉSZÜLETEK MINTAKÖRZET ÉS MINTACSOPORTOK KIALAKÍTÁSÁRA Az 1948 őszén létrejött közös gazdálkodást kezdő társulások felülvizsgálata során feltáruló gazdasági és politikai hiányosságok megmutatták, hogy a termelőszövetkezeti csoportok teljes köre nem válhat rövid időn belül a kívülálló paraszti tömegekre vonzóerőt gyakorló gazdasággá. A termelőszövetkezés előnyeinek bemutatására ezért a csoportok egy részének kiemelten kezelését határozták el a szövetkezeti mozgalom irányítói. Az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának 1949. január 21-i ülésén, amikor az első 103 - még 1948 decemberében felülvizsgált - termelőszövetkezeti csoport •helyzetéről szóló beszámolót megvitatták, már a mintakörzetek létrehozásáról szóló javaslat beterjesztésére is sor került. ,,A mintakörzeteket abból a célból emeljük ki, hogy az ország egyes körzeteit, járásait a dolgozó parasztság mintaképeivé, példáivá fejlesszük ki és ezekben a mintakörzetekben a szocializmus alapjait gyorsabban rakjuk le, s ezen belül elsősorban fokozottabb mértékben gépesítsük." - hangoztatta az indoklás. 131 Egyegy mintakörzet kialakítását tervezték az Alföldön és a Dunántúlon. Az alföldi mintakörzet Szolnok megye tiszántúli részére esett, magában foglalta a Tiszai alsó, Tiszai közép és a Tiszai felső járásokat, valamint Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve városokat. A kijelölés alapjául szolgált, hogy a terület „éghajlati, talaj, termelési viszonyai az Alföld jelentős részével egyeznek", továbbá, hogy „vasúton, műúton jól megközelíthető". Emellett a termelés színvonala (a terméshozamok es az állatsűrűség alapján) általában alacsonyabb volt az alföldi átlagnál. A mintakörzetben elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztését tervezték. Ez értelemszerűen magában foglalta azt is, hogy a kollektivizálásnak és a termelőcsoportok gazdasági megszilárdításának is gyorsabban kell itt megtörténnie. Az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának február 14-i ülésére már konkrét tervek készültek a tiszántúli mintakörzet 1949. évi fejlesztéséről, többek között a termelőszövetkezeti csoportokról is. Ezek a körzetre vonatkozólag a meglévő 48 tszcs 3006 kh-s összetételének 19000 kh-ra (átlag 400 kh-ra) emelését, továbbá 40-50 új (átlag 120 kh-s) csoport szervezését, tehát összességében a termelőszövetkezeti szektorhoz tartozó területnek kb. 25 000 kh-ra történő növelését - több mint nyolcszorosára bővítését - irányozták elő. A gazdasági fejlesztés fő irányát a rizs- és öntözéses takarmány termelésben, valamint a kukorica- és ipari növény termelésben, továbbá az állattenyésztés szerepének növelésében jelölték meg. 132 Április 16-án a tiszántúli mintakörzet 1949. évi tervének újabb változata került az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottsága elé. Ekkor már 50 termelőcsoport volt a körzetben 3700 kh területtel. Az év végéig elérendő területnagyságot továbbra is 25 000 kh-ban jelölték meg, amit az egyéni művelésben maradt földek bevitelével, új tagok belépésével, 275
