Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

akiknek nincs a haszonbéres földön kívül egyéb földjük."

76 Egy hónappal később az MDP megyebizottság úgy fogalmazott, hogy „a tagok többsége nincstelen, kishaszonbérlettel vannak bent, de megtalálhatók köztük az újgazdák is, akik tulajdon földjeikkel léptek be a csoportba".

77 Az 1945-ben juttatott földekkel jobbára a gyengébb minőségű területeket birtokló újgazdák csatlakoztak a közös gazdálkodáshoz. Ez történt pl. Tiszagyendán, Mezőtúron, Jászladányban.

78 A jobb földekkel rendelkezők sajátjuk bevitelétől húzódoztak. Tiszaszentimrén pl. kijelentették, hogy a saját földdel csak akkor lépnek be, ha a bérelt földön a termelés eredményességét látják.

7

?

1 Az 1948 decemberében engedélyezésre javasolt 6 tszcs 46 újgazda tagja 175 kh területen egyénileg gazdálkodott. 46-uk közül 44

III. típusú csoport tagja volt.so A tiszavárkonyi rizstermelő csoport tagjai közül „mindegyik tagnak nagyobb földje van egyéni kezelésben, mint a csoportba bevitt földje", ezért nem is lehettek III-as típusúak a felülvizsgáló bizottság döntése értelmében.81 Túrkevén viszont -1949. január 12-i jelentés szerint - a létrehozott 4 tszcs 51 tagja közül „alig párnak van kívülálló földje".82 A felülvizsgáló bizottságok megállapították, hogy a nagyszámú csoport számottevő része az engedélyezés feltételeinek nem felel meg. A karcagi 3. sz. csoport 10 taggal 82 kh-n alakult, de - 1949. január 6-i jelentés szerint - „a csoport kebelén belül három tag, közös családi kezelésben tart 70 kh földet és közös háztartásban is él (apa és két fia)".

83 A január 15-i felülvizsgáló bizottsági beszámoló alkalmával elmondták, hogy előzetesen Jászapátiról 8 csoportot jelentettek, de „kiderült, hogy csak kettő akar közösen gazdálkodni" és a rendelet előírásainak azok sem felelnek meg, hasonlóképpen az ugyancsak 8 csoportot bejelentett Törökszentmiklóshoz, ahol - a felülvizsgáló bizottságjelentése szerint - „egyik csoport sem felel meg a követelményeknek". 84 A felülvizsgáló bizottságok igyekeztek a csoportokat az engedélyezéshez szükségesre bővíteni. Új tagok belépését szorgalmazták, mivel „a rendelet és működési szabályzat ismertetésére a csoporton kívül állók is mindenütt elég szép számmal elmentek".85 Több helyen kis társulásokat egyesítettek. 2-3 csoport összevonására - az MDP megyebizottságának megállapítása szerint - 5-6 helyen került sor. 86 Törökszentmiklóson 4 csoportból alakítottak ki egyet;

87 Túrkevén a január 12-i közös értekezleten a korábbi 22 apró csoport helyett egy l-es, egy Il-es és két III-as típusú termelőcsoportot hoztak létre.

88 A felülvizsgálatok után a megye 20 községében összesen 53 engedélyezett termelőszövetkezeti csoport működött 953 taggal 4027 kh területen.

89 Az 1948 végi táblás csoportokhoz képest felére csökkent számú tszcs-k az akkori taglétszámnak és területnek a kétharmadával rendelkeztek. Az 53 termelőcsoport közül 37 III-as, 6 Il-es és 10 l-es típusú volt.90 C) A TSZCS-SZERVEZÉS 1949 TAVASZÁN Az 1948 őszi táblás csoportok felülvizsgálata és szabályszerű termelőszövetkezeti csoportokká szervezése után a termelőszövetkezeti mozgalom irányítóinak feladatai kétirányúak voltak. Egyrészt az újabb termelőcsoport-alakítási igényekkel kellett foglalkozniuk, másrészt a már létrejött termelőközösségek helyzetét kellett rendezniük. A januári felülvizsgálatot követőleg újabb csoportok alakulási szándékát jelezték. Az MDP megyebizottságának február 15-i jelentése szerint már január folyamán „mintegy 12 csoport fordult kérelemmel a megyebizottsághoz", hogy vizsgálják felül; s ezeken túl is „állandó újabb és újabb csoportok jelentkeznek". 91 Ezek a hivatalos jóváhagyásra váró társulások, melyek február és március folyamán alakultak szabályszerű termelőszövetkezeti csoportokká, csaknem valamennyien részben, vagy teljesen rizstermelésre jöttek létre.

92 Mezőtúr és Karcag esetében valóságos „rizslázról" beszéltek.

93 Mezőtúron egy április 23-i MOSZK-jelentés szerint a tszcs-k egy kivételével mind rizstermelők; Karcagon pedig február 18-19-én két nap alatt 3 rizstermelő csoport jött létre.

94 1949 február-március során a tszcs-kezelésben lévő rizsterületek számottevően nőttek. Az újonnan alakult csoportok mellett a korábban szárazföldi termelésre alakult csoportok is vettek fel rizsterületeket. Többek között Kunhegyesen és Jászberényben került sor egy-egy tszcs területének rizsfölddel való bővítésére.

95 A rizstermelés területe nagyobb részt a 9000/1948-as kormányrendelet alapján igénybevett telepekből adódott, emellett azonban voltak helyek (Mezőtúr, Jászberény), ahol a földművesszövetkezetek tulajdonát képező rizsföldeket adtak a csoportok kezelésébe.

96 Történtek kezdeményezések arra is, hogy egyes termelőszövetkezeti csoportok a birtokukba adott rossz minőségű legelőkön rizstelepeket létesítsenek, ilyen esetek voltak Dévaványán és Tiszagyendán.

97 Az 1949 télutóján, tavaszelőjén létrejött tszcs-k tagságának szociális összetétele ha nem nagy mértékben is, de eltért a korábban alakultakétól. Ezekben már több volt a saját földtulajdonnal rendelkező. Ez részben a január 15-i felülvizsgáló bizottsági beszámoló alkalmával adott instrukció betartásának tulajdonítható. „Igyekezni kell arra, hogy 2-3 új törpebirtokos, középparaszt is legyen benne", (ti. a tszcs-kben) - hangzott ekkor az útmutatás.

98 A február-március folyamán létrejött csoportoknál nőtt is az újgazdák aránya, sőt volt olyan eset is - nyilván a földművesszövetkezetek által átengedett területet használatba vevőknél - hogy az újgazdák adták a rizstermelő csoport tagságának többségét." Egy-két helyen igen kis számban régi birtokos parasztok is bekerültek, ezek azonban valamennyien 5 kh alatti földterületek tulajdonosai voltak.ioo A rizstermelés térhódítása nyomán a termelőszövetkezeti szervezés irányítói e tevékenység szabályozását határozták el. A termelőszövetkezeti csoportok működési szabályzatához a rizstermelőkre vonatkozó kiegészítést készítettek. Sor került valamennyi „rizses" csoport felülvizsgálatára, azoknak az esetében is, amelyek előzőleg már működési engedélyt kaptak. Ez alkalommal alapelv volt, hogy rizst termelő csoport hivatalos elismerést csak a III. típus szerint érhet el. Néhány esetben, így Jászkiséren és Kenderesen ezért alacsonyabb típusról III-asra tértek át.

101 A másik fontos követelmény a felülvizsgálók részéről az volt, hogy a saját tulajdonú földet is vonják be az azzal rendelkező tagok a közös művelésbe. Ennek azonban komoly akadályát jelentette, hogy sok helyen a szóbanforgó földek a határban széjjelszórtan terültek el, így azok nem voltak közös művelésbe vehetők. Ilyen esetekben kivételt kellett tenni és a kívülálló földek meghagyásával kellett a csoportot megalakítani. Zagyvarékason pl. a rizstermelő csoportot a felülvizsgáló bizottság előbb engedélyezésre nem is javasolta, mert a 25 kh közös rizsföld mellett a tagoknak 42 kh szántó volt egyéni kezelésükben a határ 35 különböző helyén úgy, hogy azt bevinni nem lehetett. Mivel azonban a csoportot politikailag jónak, gazdasági támogatásra is érdemesnek tartották, nem sokkal később mégis felterjesztették engedélyezésre. 102 A „rizses" csoportok felülvizsgálatának eredményeképpen - nagyrészt március végén - történt engedélyezések nyomán a megye szabályszerű termelőszövetkezeti csoportjainak száma jelentősen emelkedett. Március 1-én - amikor a decemberbenjanuárban felterjesztett csoportok jóváhagyása már túlnyomó többségében megtörtént - 23 közösen gazdálkodó tszcs-t jelentettek, április 6-án viszont 59 engedélyezett csoportot.

103 A következő hetekben - átmenetileg - valamelyest csökkent a számuk. Ennek oka az áprilisban bekövetkezett egyesülésekben rejlett, amelyek közül a legjelentősebb Túrkevén történt 3 engedéllyel rendelkező és egy engedély nélküli termelőcsoport fúziója révén. 10

4 Új jelenség volt 1949 áprilisától, hogy a termelőszövetkezeti csoportoknak nevet adtak. Korábban az volt a jellemző, hogy a tszcs-ket községenként számokkal jelölték, vagy vezetőik ne273