Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

Földbérlő szövetkezet vagy csoport keretében 1948 végéig 24 megyebeli községben indult meg a táblás művelés. A közös munka valamilyen módját választó csoportok száma azonban jóval több volt, mert egy-egy városban vagy faluban több is létrejött. 1948 december közepén Jászapátiból 8, Dévaványáról 7, Tiszaföldvárról 5, Kisújszállásról 7, Túrkevéről pedig nem kevesebb mint 20 társulást jelentettek. Ekkor a megye területén összesen 107 táblás csoportot vettek számba 1411 taggal és 6135 kh területtel.55 Az 1948 decemberi adatok csak viszonylagos pontossággal mutatják a táblás gazdálkodás kiterjedtségének számszerűségeit, mert a helyzet nehezen volt áttekinthető. A megye szövetkezeti felügyelőjének helyszíni tapasztalatok alapján összeállított december 11-i részletes, szöveges jelentése56 a folytonos változásokra utal. „Forrásban levő tömegmozgalom, amelyet teljesen kiértékelni nem lehet" - olvashatjuk a dokumentumban Túrkevére vonatkozólag. Karcagon „a szövetkezeti mozgalom cseppfolyós állapotban van, jó előkészítés után több csoport kialakulása várható". Dévaványán „további táblás alakulás van kilátásban". Törökszentmiklóson viszont „a csoportok még szétesőek". A változásokat jelzik, hogy egyes helyeken - így Túrkevén - további csoportok alakultak, más településeken - így Tiszakürtön, Tiszasason - a táblás művelés abbamaradt, s ott csak 1949 második felében kezdték újra. A szövetkezeti irányító szervek a táblás gazdálkodás helyzetét vizsgálva megállapították, hogy a kérdés sürgős rendezést igényel, mert egyébként a szövetkezeti mozgalomra nézve káros jelenségek következnek be. A létrejött sok apró csoport jórésze ugyanis az 1948 végére kialakult formájában életképtelen volt. Szolnok megyében is - ahol az ország egész területén létrejött táblás csoportoknak több mint negyede volt található

57 - mielőbb beavatkozásra volt szükség. A megyei szövetkezeti felügyelőnek több esetben jelzett, Jászladányról szólva tételesen is megfogalmazott állásfoglalása szerint a táblás gazdálkodás legnagyobb hibája a széttagoltság, „a csoportok működését össze kell hangolni és összevonni nagyobb csoportokba, hogy életképesek legyenek, mivel az a veszély fenyeget, hogy az apróbb csoportok széjjel fognak hullani."58 1948 végén felvetődött az a javaslat is, hogy a 24 község közül csak hatban maradjon meg a táblás művelés, a több helyen szüntessék meg.59 A közös gazdálkodásnak ezeket a kezdeményeit végül is a rövidesen sorrakerülő felülvizsgálatok mérték fel és minősítették. B) A TÁBLÁS CSOPORTOK FELÜLVIZSGÁLATA 1948/49 FORDULÓJÁN Az 1948 őszén a föld bérlő- és földművesszövetkezeti keretek között megalakult táblás termelő csoportok működésének szabályozása az év decemberében kiadott 14000/1948. sz. kormányrendelet előírásai alapján történt meg. A termelés módjára három működési típust határoztak meg: az l-es: egyszerű táblás gazdálkodást, a Il-es: átlagelosztású csoportot és a III-as: közösen gazdálkodó szövetkezeti csoportot.

60 Az őszön megalakult termelő társulások átszervezése a jogszabályban előírtaknak megfelelő csoportokká a Földművelődésügyi Minisztérium irányításával lebonyolított felülvizsgálatok során történt meg. Ezek után kerültek kiadásra a működési engedélyek. Szolnok megye termelő csoportjainak egy kisebb részét - 4 községben - már 1948 december második felében felülvizsgálták. A megye további 20 települését 1949 januárjának első felében járta végig 7 felülvizsgáló bizottság.

61 A bizottságok, miután a közigazgatásnál, a földművesszövetkezetnél, a pártszervezetnél és a DÉFOSZ-nál tájékozódtak a helyi viszonyokról, összehívták a táblás csoportok tagjait, ismertették a 14 000/1948-as kormányrendeletet és a működési szabályzatokat. A követelményeknek megfelelő csoportokat megalakultnak nyilvánították és összeállították azok számára a támogatási javaslatot. Az előírásoknak meg nem felelő csoportoknál igyekeztek átszervezést végrehajtani. A felülvizsgálatok során a bizottságok azt tapasztalták, hogy az ősz folyamán a vártnál több táblás csoport alakult meg a megyében,

62 azok jórésze azonban nem felelt meg a velük szemben támasztott követelményeknek. ,,A csoportok megalakításánál nem vették figyelembe a nagyüzemi gazdálkodást, a szervezők csak arra törekedtek, hogy minél több csoport jöjjön létre" - állapította meg a felülvizsgáló bizottság Mezőtúron - „a legtöbb csoport 10 tagon aluli volt." Túrkevén a felülvizsgálatig létrejött 22 csoport közül 18-nak a taglétszáma nem érte el a 10-et, Törökszentmiklóson a 8 közül egynek sem.

61 Sorolhatnánk tovább a példákat, „nem egy helyen hatan-heten mertek még az útnak nekivágni", sőt Tiszaszentimrén 3 tagú, Kisújszálláson 2-3 családból álló csoportot is találtak.64 Voltak helyek, ahol a földterület bizonyult kevésnek. Még arra is volt példa, hogy föld nélkül alakítottak csoportot. A korabeli beszámoló szerint Dévaványán 10 nincstelen társult azzal az igénnyel, hogy a felülvizsgáló bizottság „egy 100 holdas haszonbérletbe juttatott ingatlanból rakja ki a juttatottakat és őket helyezze be."

65 . A felülvizsgáló bizottságok a közös gazdálkodáshoz való viszonyt eléggé kedvezőtlennek ítélték meg. Beszámolójuk szerint Tiszagyendán „azért ragaszkodnak a szövetkezeti termeléshez, mert így biztosítva látják az évi munkájukat és az évi megélhetésüket, a községben pedig nem található más kereseti lehetőség."

66 Törökszentmiklóson „nem politikai meggyőződés vitte őket, hanem az, hogy nincstelenek" és a földet a tagok „saját erejükből nem lettek volna képesek megmunkálni."

67 A Jászapátiról adott jelentés szerint az ott alakult 6 csoportnak „80%-a csak azért nevezte magát közösen termelő csoportnak, mert a csoport tagjai egy birtokból kapták a földet", a 3. sz. csoport tagjai pedig azért szántottak közösen, mert „a magántraktoros így olcsóbban vállalta".

6

8 Cibakházán a földbérlő bizottság a táblás csoportnak nyújtott gépállomási kedvezmény kilátásba helyezésével szervezte meg a csoportot, de a tagok „azt kikötötték, hogy a parcella-határokat továbbra is meg kell hagyni, és utána mindenki úgy gazdálkodik, ahogy akar".

69 Dévaványán a 7-ből 3 csoport maradt meg, noha mind 10-nél több taggal rendelkezett. A megszűnt 4 csoport esetében a felülvizsgáló bizottság részben azt állapította meg, hogy csak a gépállomási kedvezmény kedvéért társultak, részben, hogy „gazdaságilag életképtelen, politikailag pedig éretlen" társulások, sőt az egyiknél a földek szántása és vetése ugyan táblásán történt, de „a tagok még annyira sem törődtek az egésszel, hogy a vetéshez kimentek volna", mert „mindent egyénileg kívántak végezni".

70 A közös művelés iránt többnyire a rizstermelésben mutatkozott igény a csoportok részéről. Dévaványán a 7 csoportból 2 rizstermelő volt, mindkettő megmaradt, míg a nem rizses 5 csoportból csak egy.

71 Mezőtúron - 1949. január 10-i értékelés szerint-a csoportok tagjainak többségét „a rizsláz vitte be", mert 1948-ban egy rizstermelő csoport „komoly anyagi haszonra tett szert", s ennek nyomán alakultak az ősz folyamán „gombamódra" a rizstermelésre a társulások, amelyek közül 12 a felülvizsgálat után engedélyezett termelőszövetkezeti csoport lett.

72 Tiszagyendán mindkét megalakult csoport rizstermelő volt, 'Kenderesen hétből hat.

71 A felülvizsgálatok során megmutatkozott, hogy a közös gazdálkodásra túlnyomórészt a haszonbérlethez jutott nincstelenek vállalkoztak. Az 1948 decemberében engedélyezésre javasolt 6 Szolnok megyei tszcs teljes egészében osztatlan szövetkezeti bérleten alakult, s a 159 tagból 113 nincstelen és 46 újgazda volt.

74 A túrkevei csoportok „kivétel nélkül a 9000-es rendelet alapján juttatott haszonbérelt földön alakultak"

75 A január 15-i felülvizsgáló bizottsági beszámoló során az egész megyére vonatkozóan azt állapították meg, hogy a termelőcsoportokat majdnem kivétel nélkül bérelt területtel alakították, „olyanok, 272