Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)

várt sikert, a németek újabb támadást készítenek elő, most a fő­csapás irányát nem a 4. főút mentén Karcag, hanem Szolnok dél, Rákóczifalva-Mezőtúr-Túrkeve-Kisújszállás-Karcag irá­nyába tervezik. A cél továbbra is az, hogy egy lendületes csapás­sal összeköttetést teremtsenek Breit tábornok III. páncélos had­testével.^ Október 16-ra beérkeznek a szolnoki hídfőbe Gustav­Adolf von Nostitz Wallwitz vezérőrnagy 24. páncélos hadosztá­lyának részei, 6 * 1 valamint az 503. „TIGRIS" páncélos osztály erőinek fele, Fromme százados parancsnoksága alatt. Október 17-én Hitler közvetlenül adja ki a parancsot a szolnoki hídfőtől induló támadásra 61 , október 18-án a támadás­ban érintett erők felkészültek a harcra. Ebbe a harci kötelékbe 50-60 db Tigris közepes harckocsi és rohamlöveg, 11 db. Ki­rálytigris nehézharckocsi tartozhatott, a személyi állomány fel­töltségi foka, hadrafoghatósága 75% körüli lehetett. 62 Október 18-ról 19-re virradóra a németek átcsoportosítást és aktív felderítő tevékenységet folytatnak és reggeli 5 órakor Rákóczifalva irányába megindítják támadásukat, a 4. (román) gyalogos hadosztály védelmi sávjában. Itt rövid, elkeseredett, hősies és egyenlőtlen harcra került sor. A román katonák szi­lárd helytállása sem pótolhatta a túlerőben lévő ellenség fölé­nyét. Az itt folyó harcokat jól szemlélteti a következő néhány epizód. Rákóczifalva mellett foglaltak tüzelőállást Nicolae Vrince­anu alhadnagy légvédelmi tüzérei. Amikor a katonák meglátták az irányukba támadó 8. darab „Tigrist", légvédelmi lövegeikkel haladéktalanul tüzet nyitottak és 2 darab harckocsit kilőttek. A megmaradt 6 darab tank az őket követő német géppisztolyo­sokkal azonban gyorsan eldöntötte a küzdelmet és a hősiesen védekező zászlóalj katonáit parancsnokával együtt megsemmi­sítették. Szintén ebben a térségben védtek Alexandru Dobricea­nu ezredes nehéztüzér ezredének zászlóaljai is, amelyek közül különösen kiemelkedett hőstetteivel a 2. zászlóalj. 63 A németek­kel egyidőben a 2. (román) és a 203. (szovjet) lövész hadosztály csatlakozására csapást mér az 1. (magyar) lovas és a 8. (magyar) gyalogos hadosztály Nagyrév térségében, 64 és átkel a Tisza bal­partjára. Ezzel a két irányból indított német-magyar támadás­sal, bekerítik a 4. (román) gyalogos és a 203. (szovjet) lövész ha­dosztályokat, valamint nehéz helyzetbe hozzák a 2. (román) ha­dosztályt. Stánescu tábornok parancsot ad a hadosztálya alegy­ségeinek, hogy vonuljanak vissza a Tisza jobb partján lévő híd­főkből, majd még azon a napon este indított ellentámadással megszilárdítja csapatai pozícióit a balparton.65 A Rákóczifalva irányába indított német támadással egy­időben megindul a 4. SS. karhatalmi hadosztály is a törökszent­miklósi hídfőtől. Támadása Kenderes előtt elakad, ekkor harc­kocsijaival letér a 4. sz. főútról és Túrkeve irányába fordul­nak. 66 A 24. páncélos hadosztály és az 503. Tigris páncéloshad­osztály harckocsijai folytatják tovább támadásukat, október 19-én 16 órára elérik Mezőtúrt, betörnek a városba, de azt bir­tokba venni nem tudják, 17 órára elfoglalják Tiszaföldvárt és Cibakházát. Mezőtúrtól a támadás Túrkeve irányába folytató­dik és az esti órákban..a kenderesi irányból támadó német cso­portosítással együtt elfoglalják a városi. A támadó németek az éjszakát Túrkeve környékén töltik védelmi állásban. Az 503. „Tigris" páncéloshadosztály időközben a szolnoki hídfőbe be­érkező másik felét a törökszentmiklósi hídfőbe irányítják 67 ok­tóber 20-án reggel. Túrkeve irányából a németek újabb táma­dást indítanak Kisújszállás irányába, 68 ezzel a város egy része ismét németek kezére kerül. 69 A szovjet oldalon az erőviszo­nyokban beállott változások, a meg-megújuló szovjet támadá­sok erősödése miatt a támadó németeket visszarendelik a török­szentmiklósi hídfőbe. A német támadás következtében kialakult helyzet hatására megparancsolják a 243. és a 303. (szovjet) lövészhadosztályok­nak, hogy indítsanak támadást a bekerítésben lévő 4. (román) hadosztály felmentésére. A Fedorovszkij vezérőrnagy vezetése alatt álló 303. lövészhadosztály, megerősítve tüzérségi eszkö­zökkel és harckocsikkal, Püspökladány-Mezőtúr, a Parfentyev ezredes parancsnoksága alatt álló 243. hadosztály pedig észak­keleti irányból kezdi meg a támadást október 20-án. Ezzel egy­időben a 2. (román) gyalogos és a Kavtun - Sztankevics ezredes 297. lövész hadosztálya arra kap parancsot, hogy Tiszakürt­Kunszentmárton terepszakaszról indított támadással jusson ki Öcsöd-Tiszaföldvár észak körzetébe. 70 A német előrenyomulás felszámolása érdekében, a megyétől délre - Mindszent térségébe - a Tisza jobb partján lévő hídfőkben védő 7. (román) hadtest, valamint a 46. (szovjet) hadsereg egyik hadosztálya parancsot kap arra, hogy támadást indítson északi irányba. Október 20-án Debrecen felszabadítása után a 2. Ukrán front parancsnoksága utasítja a Kravcsenko vezérezredes pa­rancsnoksága alatt álló 6. gárda-harckocsi hadsereget és a Go­vorunyenko vezérőrnagy vezetése alatt álló 18. harckocsi had­testet arra, hogy a német harckocsik áttörése esetén Kar­cag-Kisújszállás térségében akadályozza meg azok további tér­nyerését. A 18. harckocsi hadtest ezzel újra a megye területén hajt végre harcfeladatot. 71 A 303. hadosztály súlyos harcokat vív Mezőtúr térségében, amelynek eredményeként október 20-án a koradélutáni órákra kiűzi a németeket a városból, a sikert azonban nem tudják to­vábbfejleszteni. A 243. (szovjet) hadosztálynak nem sikerült megteremtenie az összeköttetést a még mindig bekerítésben har­coló 4. (román) gyalogos hadosztállyal. A 2. (román) és a 297. (szovjet) hadosztály viszont ezen a napon felszabadítja Tisza­földvárt. 72 A németek október 20-án reggel, majd pedig a délutáni órákban támadást indítanak a Tisza jobb partján Tószeg-Ve­zseny irányban. Ezzel a támadással a 4. (román) hadosztály minden alegysége válságos helyzetbe kerül. A Szolnoktól délre október 19-én és 20-án indított német támadással a Tisza jobb és balpartján védő 4. (román) hadosztályt teljesen felőrlik, 73 a parancsnokság fogságba esik. 74 Október 21-én a németek támadásokat indítanak Kisúj­szállás-Karcag irányába, de ezek a támadások a közben felvo­nult 6. gárdaharckocsi hadsereg és a 18. harckocsi hadtest vé­delmén elakadnak. A német harckocsik ugyan nem érik el Kar­cagot, de a város nagyon sokat szenved ezen a napon a 4. (né­met) légiflotta repülőgépeinek támadásaitól. 75 Ezzel lezárult a megye területén folyó harcok második sza­kasza. Ebben a szakaszban az itt harcoló szovjet erők alapvető feladata a német áttörés megakadályozása, az elért legfonto­sabb pozíciók megvédése volt. Az 53. (szovjet) valamint az 1. (román) hadsereg a számára megszabott feladatot teljesítette. A megye területén harcoló szovjet és román katonák helytállá­sukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a 2. Ukrán front parancsnoksága fő figyelmét a Debreceni irányra kon­centrálhassa és több, mint 10 napos kemény harc után október 26-án reggel 6 órára felszabadítsa Debrecent. 76 A támadó német csoportosítás tevékenységének alapvető célját nem érte el. A szolnoki hídfőből kiinduló ellenséges ro-ha- • / mok közvetett módon azonban hozzájárultak ahhoz, hogy a Debrecen térségében harcoló német-magyar erőknek Nyíregy-? • háza és Polgár között sikerült létrehozniok egy szűk „folyosót", amelyen keresztül kimenthették csapataik egy részét a bekerí­tésből, 77 A IV. (német) hadtest parancsnoksága harctevékeny­sége közvetlen eredményének könyvelhette el, hogy sikerült a szolnoki hídfőt kiterjesztenie nagyvonalakban Kenderes-Túr­keve-Mezőtúr-Tiszaföldvár (okt. 20-ig) Tisza jobbpart vonalá­ban. Az elért német eredmények azonban jelzik, hogy azok na­gyon időleges jellegűeknek tekinthetőek. A 2. Ukrán front parancsnokságán a német ellentámadás legkritikusabb napjaiban, október 19-21 között a helyi jellegű gyors beavatkozások megtétele mellett, már egy nagyobb, a helyzetet alapvetően megváltoztató átcsoportosítás megvalósí­tásán munkálkodott. 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom