Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)

A MEGYÉBEN FOLYÓ FELSZABADÍTÓ HARCOK HARMADIK SZAKASZA (A Tiszántúl és Szolnok felszabadítása 1944. október 22-nov. 4.) Mialatt Nyíregyháza környékén Wöhler tábornok csapatai sorozatos, elkeseredett ellenlökéseket indítanak a 150 ezer fős német-magyar csoportosítás bekerítésből történő kimentésére, valamint folynak a Kiskunfélegyháza-Kecskemét-Budapest irányába mérendő szovjet csapás előkészületei, majd pedig an­nak végrehajtása mozzanatai, a Szolnok megye területén harco­ló szovjet-román csapatok súlyos harcok árán kijutnak a Tiszá­hoz és felszabadítják Szolnokot. A megyében folytatott felszabadító harcok egyik fontos eseményét jelentette a 7. gárdahadseregnek a 2. Ukrán front II. lépcsőjéből történő előrevonása az első lépcsőbe Kisújszállás­Túrkeve-Mezőtúr körzetébe. A hadsereg parancsnoka - Sumi­lov vezérezredes - azt a feladatot kapja, hogy egy Szolnok álta­lános irányba mért csapással semmisítse meg a szovjet-román csapatok védelmébe beékelődött német páncélosokat, majd - kijutva a Tiszához - létesítsen hídfőt Nagykjörü-Szolnok-Új­kécske terepszakaszon. 78 A parancs sikeres végrehajtása érde­kében Malinovszkij marsall a 7. gárdahadsereg 24. és 25. gárda­lövészhadteste mellé Sumilov tábornok alárendeltségébe utalja az 53. hadsereg állományából a 27. lövészhadtestet, valamint a 4. (román) és 7. (román) hadtesteket. 7 " Az átcsoportosítások végrehajtása után a 7. gárdahadsereg szovjet hadtestei Szolnok, a román hadtestek Szolnok dél (Ci­bakháza-Tiszaföldvár (irányában, az 53. hadsereg 57. 49. had­testtei 80 pedig a 4. számú főútvonal Karcag-Szolnok közötti szakaszától északra Tiszafüred, majd Polgár körzetébe hajtják végre feladataikat. 81 A támadó szovjet csapatokkal szemben Tiszafüredtől-Tó­szeg délig terjedő szakaszon Maximilián Fretter-Pico tűzérzeti tábornok 6. (német) hadserege véd, ezen belül is a szolnoki híd­főben Kleeman tábornok IV. páncélos hadtestének egységei fej­tenek ki SZÍVÓS ellenállást. A román hadtestek támadásának irá­nyába a 3. (magyar) hadsereg VIII. hadtestének hadosztályai vannak védelembe. 82 Október 22-vel a 7. gárdahadsereg megindítja támadását Mezőtúr-Túrkeve irányban; a 2. (román) gyalogos hadosztály pedig a jobbszárnyán csatlakozó 297. (szovjet) hadosztállyal együttműködve Tiszaföldvár-Martfű irányba. Az ebben a térségben folyó harcok hevességét jellemzi, hogy két hét alatt 50 kilométert nyomultak előre a három had­sereg katonái. A tények birtokában túlzás nélkül állítható, hogy a 2. Ukrán front csapatai ebben az időszakban törték meg a „Dél" hadseregcsoport védelmének gerincét. A harccselekményekre tehát október végén és november elején a Duna-Tisza köze kivételével jellemzőek a súlyos küz­delmek. A felszabadítók a német-magyar csapatok sorozatos ellentámadásai kivédésével jutnak fokozatosan előre. A 7. gárdahadsereg 22-én indított támadásával kiveri a né­meteket Mezőtúr-Túrk^ye térségéből, a IV. (német) páncélos h4dteát^^fct&i;\is^^^ülftak a törökszentmiklósi hídfőbe.^ A 19. (román) gyalpgo§ és a 9. (román) lovas hadosztály egysé­gei Mindszent térsegétóí megkezdik előre mozgásukat Alpár körzetébe. 84 Ezen áaiapon a 297. (szovjet) és a 2. (román) had­osztály súlyos harcolkat vív Tiszaföldvár-Tiszakürt térségében. Ezekben a harcokban sok szovjet és román katona áldozta éle­tét a megye szabadságáért, közülük is Tiszakürt lakossága ke­gyelettel emlékszik Alexandr Safanova tüzérkapitányra, aki a községért folytatott harcokban vesztette életét és a falu temető­jének díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. 85 Október 23-án Sumilov tábornok csapatai újabb támadást indítottak, felszabadítják Kengyelt, Kenderest, Rákóczifalvát, október 24-én délután 2 órára Törökszentmiklóst. Az 53. (szov­jet) hadsereg hadtestei az október 16. óta három irányban folyó támadásuk eredményeként jelentős sikereket érnek el Tiszafü­red-Kisköre térségében, ezen a napon felszabadítják Tiszafüre­det. A 7. (román) hadtest 19. gyalogos hadosztálya átveszi a 2. (román) hadosztály feladatát és súlyos harcokat vív a Tiszazug irányába végrehajtásra kerülő folyami átkelés előkészítése érde­kében. A szovjet-román csapatok három nap alatt megtörték a németek védelmét a Tisza balpartján és így a Fegyvernek-Tisza­bő-Tiszapüspöki-Szajol térségében lévő ellenség tömegesen megkezdi a Tisza jobb partjára történő visszavonulását. 8521 Az 503. Tigris páncélososztály, valamint a 4. SS. karhatalmi pán­célgránátos hadosztály csapatai Szolnokra történő beérkezésük után október 25-én felrobbantják az ország talán legszebb hid­jai közé tartozó szolnoki közúti Tiszahidat. 86 Még ezen a napon a 27. (szovjet) lövészhadtest katonái át­kelnek a Tiszán és hídfőt létesítenek Vezseny-Újkécske körzeté­ben. Ezektől a csapatoktól délre október 26-án átkelnek a Ti­szán a 9. (román) lovas hadosztály csapatai és hídfőt létesítenek Tiszazug körzetében. 87 Ezek a hadmozdulatok is azt sejtették, hogy a felszabadítók nemcsak „frontális" támadásra alapozzák a megyeszékhely felszabadítása érdekében indítandó támadásu­kat. Október 29-ig a szovjet-román csapatok Szolnoktól észak­ra és délre 3 harcászati hídfőállást hoztak létre. 88 Az október 26-tól 29-ig terjedő időszakban a megye terüle­tén a németek legfontosabb célkitűzése az volt, hogy megakadá­lyozzák a szovjet-román csapatok a; abban a törekvésükben, hogy a Tisza jobb partján hídfőket hozzanak létre, illetve a már a folyón átkelt csapatokat visszaszorítsák a Tisza balpartjára. Ennek során a 20. (magyar) hadosztály és a német erők egyré­szének sikerült a tiszazugi hídfőben lévő szovjet és román erők egyrészét visszaszorítani a balpartra. Október 29-én hazánk felszabadítása szempontjából törté­nelmi jelentőségű esemény történt. 89 A 2. Ukrán front csapatai mintegy 400 kilométer arcvonalon megkezdték azt a hadműve­letet, amelynek célja Budapest felszabadítása volt. Ezen a na­pon Slemin altábornagy 46. hadseregének csapásmérő kötelékei sikeresen fejlesztették ki támadásukat a Duna-Tisza közén. Ezek az egységek két és fél nap alatt elérték a Kecskemét­Lajosmizse körzetét, november 2-ra kijutottak a Pánd-Üllő vonalra. 90 A 46. hadsereg erőteljes előrenyomulása, valamint a 7. gár­dahadsereg lemaradása miatt a Duna-Tisza közén támadó erők jobb szárnyán harcoló csapatok fedezet nélkül maradtak. Ezt a helyzetet a német erők ki is használták, ezért Sumilov tábornok parancsot kapott a támadás ütemének gyorsítására. Október 30-án Szolnokon védő német csapatok a Tisza jobb partján alakították ki állásaikat, a legkritikusabb szaka­szokra SS. rohamosztagokat vezényeltek. 9 1 Október 30-tól az 5. légi hadsereg, melynek parancsnoka Gorjunov vezérezredes volt, fokozta a 7. gárdahadsereg irányá­ba nyújtott légitámogatást, 92 ezen belül is főleg a Csanpalöv ez­redes parancsnoksága alatt álló 312. éjszakai -bombázó repülő hadosztály pilótái repültek sokszor harcfeladat végrehajtására a szolnoki térség légterébe. . Malinovszkij marsall megparancsolta a %r'j0ifi&)&$B£ség-: :: \ nek, hogy a főcsapást a balszárhyon mérje és estére érje el Tó­szeget. Ezt a támadást négy (szovjet) hadosztály és az l. (ro­mán) hadsereg erőivel kellett végrehajtani. A támadó szovjet csapatok Lengyel Béla altábornagy VIII. hadtestének, főleg 20. gyalog- és a 4. SS. karhatalmi páncélgránátos hadosztály csatla­kozására mérték csapásukat. 9 ^ Október 30-án kora reggel a 25. gárda-lövész, valamint a 7. (román) hadtestek által indított támadás megtörte a 20. (ma­gyar) hadosztály védelmét. 94 A román hadtest hadosztályai megkezdték előrenyomulásukat Cegléd, Abony irányába. 95 Az ellenség jól előkészített tűzrendszerei, valamint szívós ellenállása miatt, ez a két hadtest csak nagyon lassan tudott elő­re haladni, estig csupán 6-7 km tett meg. 96 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom