Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Fekete István: Felszabadító harcok Szolnok megyében (1944. okt. 6-nov. 17.)
gépesített csapat, amely döntő szerepet játszott, főleg a főcsapás irányában, - de egy hadtestével a megye területén - folyó harcok alakulásában is. A megye területén folytatott felszabadító harcok első szakaszában elért sikerek okai között említést kell tenni az itt harcoló magyar csapatok alacsony harci módjáról. Erről tanúskodik az az intézkedés, amelyet az akkori magyar honvédelmi miniszter adott ki, mely szerint minden ezredben tábori csendőr századot kell felállítani, 41 valamint 1944. október 10-én a Szegedet védő magyar alakulatok - a lakosság képviselőinek kérésére - kivonulnak a városból és így azt a 37. szovjet lövészhadtest csapatai október 11-én harc nélkül szabadítják fel. 42 Ennek a jelenségnek az alapvető okát a tények alapján csak abban lehet látni, hogy a magyar katonák egy jelentős része már ekkor tudta azt, amit a horthysta vezetés nem tudott vagy nem akart megérteni. A Szovjet Tájékoztató Iroda jelentése szerint október 6 és október 9. között a szovjet csapatok fogságba ejtettek 8220 német és magyar katonát. 43 A SZOLNOK MEGYÉBEN FOLYÓ FELSZABADÍTÓ HARCOK MÁSODIK SZAKASZA (Az ellenség kísérletei az eredeti helyzet visszaállítására, harcok a kiterjesztett szolnoki hídfőben 1944. október 12-22. j A 2. Ukrán front sávjában kialakult helyzet alapján mind a német, mind a szovjet parancsnokságok intézkedéseket hoznak. Malinovszkij marsall a debreceni hadműveletek sikere érdekében intézkedik a főcsapás irányába harcoló erők megerősítésére, ennek kapcsán bizonyos átcsoportosítások végrehajtására. 44 A megyében folyó harctevékenységek szempontjából ez azt jelentette, hogy a továbbiakban az itt folyó harcokat az 53. (szovjet) hadsereg és az 1. (román) hadsereg csapataival kellett folytatni. A Plijev lovas-gépesített csoport, valamint a 18. harckocsi hadtest katonái elhagyták a megye területét. Az 53. hadsereg hadtestei ennek megfelelően a következő irányokban tevékenykedtek : a Tyerentyev vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 49. lövészhadtest Karcag-Kisújszállás és a 4. számú főútvonaltól északi (Tiszafüred) irányba. Az Alehin vezérőrnagy vezetése alatt álló 27. gárda-lövészhadtest Szapárfalu-Mezőtúr terepszakaszon. Az 57. lövészhadtest Osztasenko vezérőrnagy parancsnoksága alatt pedig a Tisza vonalán Martfűtől délre. Az 53. hadsereg harcrendjébe kapott feladatot a későbbiek során az 1. román hadsereg Stoenescu hadosztálytábornok parancsnoksága alatt álló 4. hadteste. 45 A német hadvezetés is - Friessner vezérezredes október 8-i jelentése alapján - több intézkedést foganatosít. 46 A hitlerista vezérkar október 9-én már értesíti a „Dél" hadseregcsoport parancsnokát, hogy útbaindították az 503. „TIGRIS" páncélososztályt - amelynek állományában 22 db Királytigris nehézharckocsi van -, továbbá intézkedés történt a 4. (német) légiflotta irányába, hogy tevékenységét aktivizálja a „Dél" hadseregcsoport csapatai körzetében. A szolnoki hídfő megerősítését szolgáló intézkedések között szerepelt, az a parancs is, amely kivette a 3. (magyar) hadsereg alárendeltségéből a 4. (német) SS „karhatalmi" páncélgránátos hadosztályt, és sürgősségi jelzéssel útbainditotta Szolnokra. Itt ezt a hadosztályt a Kleeman tábornok vezetése alatt álló IV. páncélos hadtest alárendeltségébe utalják, amelynek parancsnoksága ezidőtájt Újszászon települt. 4 ? A szolnoki hídfőből Törökszentmiklós, Kisújszállás, Karcag irányába végrehajtandó támadás előkészítésével és vezetésével a IV. páncélos hadtest parancsnokságát bízzák meg. Közlik vele, hogy még az elkövetkezendő napokban is újabb német erők beérkezésével - közte az 503. Tigris páncélos osztály részeivel - számolhat, de a 4. SS. karhatalmi páncélgránátos hadosztály hídfőbe történő beérkezése után a legrövidebb időn belül, de legkésőbb október 12-ig indítsa meg a támadást. A német hadvezetés nagyon jól érzékelte, hogy a Nagyvárad, majd Debrecen dél körzetében harcoló erői, kiegészítő támadás hiányában - a szovjet erőösszpontosítás figyelembevételével - elkerülhetetlenül bekerítésbe kerülnek. A kiegészítő támadás legmegfelelőbb irányának a Szolnok-debreceni irány mutatkozott. Ezt a döntést erősítette az a körülmény is, hogy a Debrecen-Nyíregyháza irány megerősítésére a 2. Ukrán front parancsnoksága ebből a térségből vont el jelentős erőket. A támadás időpontjának mielőbbi megindítását indokolta, hogy október 10 és 12. között súlyos harcok folytak Nagyváradért, amely a város 12-én történő felszabadításával ért véget és ezzel az itt harcoló szovjet egységek jelentős része szintén bekapcsolódhatott a Debrecenért folyó hadműveletekbe. Tehát az október 10-14-e közötti időszakban nagyon fontos események zajlottak le a „Dél" hadseregcsoport hadműveleti területén, amelyek - többek között - a szolnoki hídfőben folyó események ütemének felgyorsítását is megkövetelték. A kialakult helyzetnek, valamint a kapott parancsnak megfelelően október 12-én Kleeman tábornok parancsot ad a Szolnok és ettől északkeletre - Tiszaroff térségében elhelyezkedő német erőknek a támadás megindítására. A 4. SS. „karhatalmi" páncélgránátos hadosztály 12-én délután 4 órára elfoglalja Törökszentmiklóst - ezzel a város október 24-ig német kézen marad. A 27. (szovjet) lövészhadtest itt védő egységei visszavonulnak Kuncsorba térségébe. A 4. SS. hadosztály tovább folytatja előrenyomulását és október 14-én Kisújszállás közelébe ér 49 , majd október 15-én bejut a városba. A Tiszaroff irányából 50 támadó német erők október 15-én eljutnak Kunhegyesre, majd Kunmadarasra is 51 és Tiszaszentimrénél bekerítik a Szidorenko ezredes parancsnoksága alatt álló 233. lövészhadosztályt. 52 Az 53. hadsereg 27. és 49. hadteste ellentámadásba megy át és október 15-én Kisújszállás körzetében bekerítik a városban lévő német erőket. A 2. Ukrán front parancsnoksága ezen a napon parancsot ad a támadó hadműveletek leállítására. Október 15-én déli 12 órakor a magyar rádió közli, hogy Horthy fegyverszünetet kér a Szovjetuniótól és szövetségeseitől. A történelmi tények azt igazolják, hogy ennek a bejelentés gyakorlati megvalósításának akkor még megvoltak a politikai, katonai feltételei. Azonban a magyar uralkodó körök határozott szándékának hiányában a fegyverszünet nem valósulhatott, és nem is valósult meg. így még ezen a napon az Ottó Skorzeny vezetésével előkészített és megvalósított „Panzerfaust" akcióval végérvényesen megpecsételődött hazánk sorsa, amikor is a hatalmat Szálasi Ferenc nyilasfasisztái vették a kezükbe. Visszatérve a harccselekményekhez, a Kisújszálláson bekerített SS-ek október 16-án kitörnek a bekerítésből és a város néhány órás német „ottlét" után ismét felszabadul. Még ezen a napon 49. (szovjet) lövészhadtest katonái kiverik a németeket Kunmadarasról és Kunhegyesről 53 is és megszűnik a 233. (szovjet) hadosztály bekerítése. Az október 15. és 16. hadműveletekbe már aktívan bekapcsolódik Kisújszállás környékén a 4. (román) hadtest 2. gyalogos hadosztálya, amelyet még ekkor - október 17-ig - Tudose dandártábornok vezetett. 54 A hadtest 4. gyalogos hadosztálya pedig parancsot kap arra, hogy MezőtúrSzarvas körzetéből hajtson végre menetet a Szolnoktól délre a Tiszakanyarban védő 409. (szovjet) hadosztály leváltása érdekében. 55 Ezt a feladatot a hadosztály végrehajtva erői kisebb részével a Tisza jobb partján lévő Tószeg - Vezseny között lévő hídfőbe, erői nagy részével pedig a Tisza balpartján Rákóczifalva térségében védelemre rendezkedik be. Október 16-án a 2. (román) gyalogos hadosztályt kivonják a Törökszentmiklós irányába folyó harcokból 56 és olyan feladatot kap, hogy foglaljon el védelmi állást a 203. szovjet hadosztály balszárnyán 5 ? Nagyrév-Tiszasas terepszakaszon, ezzel leváltva az itt tevékenykedő 297. (szovjet) hadosztályt. 58 Stánescu dandártábornok hadosztályának erői kisebb részével a Tisza jobb partján levő hídfőket, erői zömével pedig a balparton lévő állásokat kellett védenie. Mivel az október 12-16. közötti támadás nem hozta meg a 259
