Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában

Mivel az északi fronton a csehek Lasztóc-Szendrő-TornaaljaBánréve vonalon általános támadásban voltak, a Hadügyi Népbiztosság a Hernádtól keletre fekvő frontszakaszt is a Keleti Hadseregparancsnokságnak utalta ki, amely az AbaújszántóOlaszliszka védelmi vonalat az 1. hadosztályra bízta.

61 A románok helyzete ekkor a következő volt: a Grupul de Nord csapatai közül az Olteanu-különítmény Ruszka Krajnában a csehszlovák csapatokkal tartotta az összeköttetést, a 2. lovashadosztály Rakamaznál állott, a 16. erdélyi hadosztály Debrecentől nyugatra, a 7. hadosztály pedig a Hortobágy csatorna előtt és Püspökladány birtokában. A Grupul de Sud körletében a 6. hadosztály elérte Hortobágy-csatornát, a 2. vadászhadosztály és a 7. lovasezred Gyoma-Szarvas vonalára, az 1. vadászdandár pedig Orosházára ért. Hadseregtartalék gyanánt Debrecen-Nagyvárad körletében az erdélyi 18. hadosztály állott. Tisztjeinek nagy része tökéletesen beszélt magyarul. A 4. vörös hadosztály egy különítménnyel a szolnoki hídfőben állott, a csapatok zöme pedig Jászladány, Újszász, Tápiószele, Jánoshida körletében (dunántúliak) és Cegléd-Albertirsa területén gyülekezett (1. budapesti ezred, nemzetköziek és tengerészek). A 6. vörös hadosztály Nagykőrös és Kecskemét táján gyülekezett. Április 30-án a zászlóaljak állománya egyenként alig 100 puskát tett ki. A románok a tiszafüredi és szolnoki hídfő kivételével mindenütt elérték a Tiszát. Az 1. vadászhadosztály Szentesnél a 2. vörös hadosztály biztosító osztagait visszanyomta Tisza mögé és Hódmezővásárhelyre is bevonult. A 16. és 7. román hadosztály Csege környékét foglalta el. A Sárói csoport jelentése szerint az ellenség egész, május l-re virradó éjjel Tiszaszőllős és Egyek környékén támadott. Törökszentmiklósról a direktórium elmenekült, mire az oda kiküldött vörös század is bevonult éjjel Szolnokra. A legénység közt elterjedt rémhírek miatt a parancsnokuk képtelen volt fenntartani a rendet. Május 1-én a románok megrohamozták a tiszafüredi és szolnoki hídfőt, mire a főhadiszállás Szolnokról Gödöllőre költözött, ahová 20 órakor ért be. (Átvizsgáltam az összes aktákat, de nem találtam olyan parancsot, amelyben Böhm a hadműveletek beszüntetését rendelte volna el - szerző.) 20 óra 15 perckor alárendeltetett a Keleti Hadseregparancsnokságnak az északi front is egészen Ipoly torkolatáig. Négy nap múltán az összes frontok alárendelése folytán átalakult Hadseregfőparancsnoksággá, a Hadügyi Népbiztosság hadműveleti főcsoportja megszűnt, a hadműveleti osztályba beosztott tisztek pedig a harcoló csapatok parancsnokságaihoz nyertek beosztást. Tombor alezredes pedig a szervezési főcsoport vezetését vette át. Ezzel a román front mellékhadszíntérré vált^, az események súlypontja az északi frontra tolódott át. A románok vesztesége április 17-30 közt meglehetősen csekély volt, összesen 36 tiszt és 511 katona. Ezek közül hősi halott 8 tiszt, 92 katona, sebesült 27 tiszt 409 katona, eltűnt 1 tiszt, 10 katona.63 Május 1-én, a Tanácsköztársaság történetének igen kritikus napján, a Tiszafüredet védő csapatok hősiesen küzdöttek, de a hídfőt ki kellett üríteni, mert a budapesti vörösőrezred III. zászlóalja otthagyta állásait. A többi csapatok és a hozzájuk csatlakozott tiszafüredi nemzetőrök Poroszlón gyülekeztek és átvették a Tisza megfigyelését Kiskörétől Dorogmáig. A szolnoki hídfőt védő csapatok viszont a román támadás után nagyrészt visszaözönlöttek, lelövéssel fenyegetve parancsnokaikat, akik meg akarták őket állítani. Dicséretes kivétel volt a szolnoki 68. ezred és a budapesti V. vadászzászlóalj. (A szolnoki hídfőparancsnokság jelentése a Hadügyi Népbiztosságnak 20 órakor.) 21 órakor felrobbantották a Zagyván át vezető kisebbik vasúti hidat.

64 A vörösőrezred parancsnokát is meg akarták ölni tulajdon katonái, mert az állásukat tartani akarta.

65 Julier Ferenc - 1927. évi írásában - a románok áprilisi offenzíváját így kommentálja: „A tanácskormánytól katonai téren mindenki erélyes lépést várt. A kormány azonban nem rendelte el sem az általános mozgósítást, sem nem engedte meg a támadó fellépést. A hadsereg még majdnem olyan züllött állapotban volt, mint a népköztársaság idejében, midőn 1919 április közepén a román támadás a Szamos, Körös és Maros völgyéből nyugat felé megindult. A hadműveletek lefolyása minden jó katonát lesújtott. A hadsereg, mely rosszul felszerelve, kevés tüzérséggel, ki nem épített hosszú vonalban állott a románokkal szemben, több helyen áttörve, nagy anyagveszteség mellett özönlött vissza Szatmárnémeti-Csucsa-Borosjenő vonalából a Tisza felé, miközben az ország többi részéből hevenyészve odairányított erősítések csak arra szolgáltak, hogy a fejetlenül viszszavonulók számát szaporítsák. Visszavonulás közben a székely csapatok zöme a magasabb parancsnokságokkal együtt Mátészalkánál kapitulált. A hadsereg visszavonulásában a Tiszát is átlépte, anélkül, hogy a folyó mögött megállott volna. 1919. május 2-án Budapesten már az a hír terjedt el, hogy a románok a Tiszán átkeltek és hogy a hadsereg teljes felbomlásban Budapest felé menekül. E röviden vázolt hadműveletek alatt a románok kétszeres túlerőben voltak, csapataik minősége messze felülmúlta a vörös csapatok minőségét. így katonai szempontból sokkal helyesebb lett volna a csapatokat a román támadás elől - ütközetek kockáztatása nélkül - a Tisza mögé visszavonni. Ezáltal a székely csapatokat is meg lehetett volna menteni, a Tiszántúl katonai kiürítését is tervszerűen lehetett volna végrehajtani. A Keleti Hadseregparancsnokság legszebb terveit és intézkedéseit a csapatok hitványsága meghiúsította, a székely csapatok fegyverletétele pedig még az ellenállás reményét is illuzórikussá tette."

66 Azon csapatok jegyzékét, amelyek május l-re virradó éjjel rendelkezésre álltak a Tisza-vonalon, az olvasó megtalálja a 66. sz. jegyzet után következő függelékben, a szentesi védőszakasz kivételével. Borghese herceg azt a javaslatot tette a magyar tanácskormánynak, hogy járuljon hozzá - a román bevonulás megakadályozása végett -, hogy Budapestre csehszlovák légionista alakulatok vonuljanak be. Václav Kral bőven foglalkozik Borghese furcsa „segítség"-kínálásával, mi csak az Ágoston-napló 1919. április 27-i bejegyzéséből idézünk: „Az entente ... az olaszokkal jóviszonyban levő csehek részére akarná Pestet biztosítani, s azt ajánlotta, hogy engedjük be a cseheket, akik olasz tisztek vezérlete alatt állanak, s így nem volna megalázó, ha ők szállnának meg, mert ennek olyan színezete volna, mintha az entente szállana meg. Ezt az ajánlatot Kunnal együtt ketten utasítottuk vissza. Ma az a felfogásunk, hogy az oroszok mégis csak meg fogják Romániának üzenni a háborút, s akkor majd könnyebbedik a mi helyzetünk. Az ígéret már meg van." Ami a magyarországi román fronton történt 1919. május 2. és július 19. közt, abban az időszakban, amikor ez mellékhadszíntér volt, megtalálható a szerző „Adatok a magyarországi román hadszíntér története" c. dolgozatában (Hermán Ottó Múzeum évkönyve 1966. (VI. kötet, Miskolc 1967/335-353). Az áprilisi defenzívával foglalkozó szerzők feldolgozásaihoz anynyit, hogy nem veszik eléggé figyelembe azokat az okmányokat, amelyek Breit altábornagy általunk többször idézett munkájának III. kötetében találhatók. A jelentéseknek a 21. kolozsvári gyalogezredre vonatkozó kitételei azt bizonyítják, hogy a székely csapatok politikai hangulata nem volt teljesen egyöntetű. Hogy a románok megszegték a nyírbaktai egyezményt, az az irodalomban ismert dolog. A román főhadiszállás dezavuálta Mosoiu tábornokot és vezérkari főnökét, valamint Dimitrescu tábornokot is, akik ismételten kijelentették, hogy a székely alakulatok internálási ideje csak 8-10 nap lesz. Ezt befoglalták a kapitulációs egyezménybe is, de román részről azt állították, hogy Guliano főhadnagy túllépte hatáskörét. A foglyokat Brassóban, Fogarason, Craiován és más fogolytáborokban hónapokig tartották elzárva, meglehetősen rosszul bánva a legénységgel, míg a tisztek helyzete tűrhető volt. A fegyverüket le nem tett székely csapatok a 2. vörös dandár keretében összevonva, a további harcokban igen jól szere254